Nem mi öregszünk, csak az idő múlik
2012. április 04. írta: Koczy

Nem mi öregszünk, csak az idő múlik

Észre sem vesszük milyen gyorsan. Ami az egyik pillanatban édes-bús valóság; egy tejfölízű bágyadt reggel, egy áttequilázott éjszaka, egy lógós, napsütötte délután, az szinte egyik pillanatról a másikra veszik el a múlt ködös szivárványszínű felhőjében.

Emberek jönnek-mennek, és mindezt olyan gyorsan teszik, hogy felfogni is alig bírod. Új kapcsolatok szövődnek, régiek mennek tönkre, aki nemrég még az életed egy fontos eleme volt, most már épp, hogy köszön neked az utcán. Pedig nem is volt olyan régen, mikor alig vártátok a találkozókat, a pillanatokat, hogy együtt legyetek.

Az idő sok sebet begyógyít, de mindig csinál újakat, és megold mindent, de van, mikor nem úgy, ahogy te azt szeretnéd.

De akiknek melletted kell lenniük, azok úgyis visszatalálnak, még ha voltak rosszabb pillanataitok is, és te egyszerűen elfelejted mindazt, ami „régen” történt, mert az már elmúlt. Annyi mindent egyébként is nehéz észben tartani, ezért mindig csak a jóra érdemes emlékezni. Így, ha egy szám felidéz benned valamit, nem sírni, hanem nevetni fogsz. A nevetés megkönnyíti az életet, és megszépíti a dolgokat.

 

„- Már lassan egy éve… Öregszünk…

- Mi?! Soha!”

time.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://koczyblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr574364435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.