Nézd meg a V/H/S-t, jó lesz!

v-h-s-movie-poster.jpgNos, nem volt jó…

De ne szaladjunk előre, mert olvasóimnak  VHS-ről egészen más jut eszébe, mint amiről itt szó lesz, mivel bizonyára pont az a korosztály, akik a szalagos kazettát lejátszó készülékek segítségével nézték végig az egész Disney mesefilm sorozatot.

Azonban a mai témámnak köze nincs ilyesmihez, illetve csak annyi, hogy lejátszanak videókazettákat.

Az álamatőr, kézikamerás horrorokról már kifejtettem a véleményemet pár hónappal ezelőtt a Csernobilos borzadály kapcsán, úgyhogy ezt most nem fogom megtenni újra, viszont azt elárulom, hogy ez a műfaj még mindig nem a szívem csücske.

Igaz ez a Sundance Filmfesztiválon bemutatott alkotás az IMDB-n 6-os értékelést kapott, de ezt valószínűleg az alapötlet és nem a megvalósítás vívta ki magának. Ugyanis nagyon dicséretes, hogy az alkotók egy kis színt vittek ebbe az egész „futkozunk kamerával és sikogatunk” dologba, úgy hogy létrehoztak egy amolyan film a filmben részt, hiszen itt nem csak egy horrormovieról van szó, hanem mindjárt hatról.

Van ugyanis az alapsztori, amiben néhány iszonyúan gyerekes és infantilis srácot felbérelnek, hogy menjenek be egy öreg házba, és hozzanak el egy videokazettát. Az épület látszólag tök üres, azonban némi kutatás után találnak egy oszló hullát, ami egy tv képernyőjét bámulja, mellette pedig ott van az áhított videokazetta is. Igen ám, de nem csak az az egy van ott, hanem egy csomó másik is, így egy rendkívül egyszerű módot választanak arra, hogy kiderítsék melyik kell nekik: megnézik az összeset.

Kérdés: Miért nem vitték el onnan a kazettákat? Miért nem volt jó otthon megnézni őket, miért kellett feltétlen ragaszkodni a halott fickó társaságához?

Ekkor bomlik meg a történetszál, és jönnek a más-más rendezőktől származó részek.

 

Amateur Night

David Brucker neve jelzi az első közjátékot, aminek a központjában három perverz srác, és egy kameraként funkcionáló szemüveg van. A srácok esti programnak a szokásos drogozás és piálás mellett azt találtak ki, hogy összeszednek legalább egy csajt, és egy hotelszobában felveszik az aktust. Hosszan, és elnyújtottan látjuk a fickók mulatozását, és részegségi fázisait, mígnem végre eljutunk oda, hogy berángatnak a taxiba egy piros ruhás meg egy ijesztően fehérbőrű nőcit. A szobában aztán ismét egy ideig csak azt nézhetjük, hogy dülöngélnek ezek a félbolondok, míg végül rátérnek a lényegre, és nekiesnek az ijesztő, nem túl bőbeszédű lánynak, akiről később kiderül, hogy valami fura férfimarcangoló szörnyeteg, és szegény srácoknak egy szál faszban kell menekülniük az életükért egy pucér, tetőtől talpig véres, szétvert fejű (közben beleállítanak egy fejébe egy rudat) nő elől. Végül a leányka megtalálja a kedvenc áldozatát, és közösülni próbál vele, azonban a gyerek érthető módon nem igazán tud rágerjedni a csajra. Ekkor meglepődtem, mert volt egy olyan rész, ahol igazán betojtam. Tényleg… Mikor ez a szörnyeteg vérben forgó szemekkel belenéz a kamerába (ami ugye a srác fején lévő szemüveg), és közli: „I like you!” Szinte érzi az ember a leheletét, és a félelmet, hogy „úristen, ez mindjárt leharapja a fejemet!” Maxi respect!

 

Second Honeymoon

A következő mese elkövetője az a T.I. West, akinek a neve már nem ismeretlen horror körökben, ugyanis az ő keze alól került ki a The Wicked és a The House of the Devil is. Azonban ez sajna szerintem nem sikerült valami jól, a történet elég sablonos, egy fiatal házaspárról szól, akik a második nászútjukat töltik, azonban erre nem valami puccos hotelt, hanem sziklamászós kalandot, és olcsó motelekben való éjszakázást választották. Ekkor jön be, a bolond, drogos stoppos-sablon, akit persze elküldenek a fenébe, de sajna ez nem ilyen egyszerű. Itt pozitívumként kiemelném az éjszakai jelenetet, amikor az ismeretlen valaki kóvályog a szobában, míg ők ketten édesdeden szunyókálnak. Vigyázat, még poénok is vannak benne! Aztán második éjszaka a férfi kinyiffan, egy kis bugyogó vér kíséretében. Nem spoilerezem le a csattanót, igen, az is van, csak annyit jegyeznék meg, ha a végén felszólítja az egyik szereplő a másikat, hogy aztán el ne felejtse ám letörölni a kazettát, akkor egyáltalán mi a tosznak vették fel? Hogy röhögjenek rajta egyet utólag?

 

Tuesday the 17.

Glenn Mcquaid alkotása volt szerintem a leggyengébb a mezőnyben. Egy Blairwitch projectbe oltott, manapság divatos Slenderman –szerű karakterrel a főgonosz szerepében, arról nem is beszélve, hogy szerintem a Slender című, nagy sikerű horror-játékból is nyúltak.

A történet pofon egyszerű, négy barát, elmennek az erdőbe kirándulni, persze mindezt fel is veszik, mert mindenki tudja, hogy az mekkora poén. Mennek, mennek, mendegélnek, közben az egyikük két spangli között tesz néhány baljóslatú kijelentést, aztán feltűnik a gyilkos, akit nem látunk, mert villámgyors, és ráadsul a kamerát is megzavarja. NA, ez a lopott rész, aki ismeri a játékot, az tudja, hogy ha Slender, aki villámgyors, és bárhol feltűnhet, a közelben van, akkor nekiáll zizegni a kép. Egyébként itt is vér meg bél fog folyni. Hurrá…

 

The Sick Thing That Happened to Emily When She Was Younger

Szögezzük le az elején. Nem értem… Nem értem, hogy ha végig egy webkamerás beszélgetést látunk, az hogy kerül rá egy VHS kazettára? És legfőképpen miért?

Ó, igen, Joe Svanberg hozott nekünk egy webkamerás Paranormal Activity-t, ami annyira sem izgalmas, mint a nem webkamerás elődje. Persze, egy horror antológiában nem maradhat ki a „szellemes” rész, ezt hivatott pótolni, némi csavarral. A főszereplő hölgy egyedül él egy lakásban, és egyetlen szórakozása orvostan pasija zaklatása az interneten keresztül. Aztán jönnek a zajok, először megijed, aztán utána kérdez a háznak, később közös online szellemfigyelést tartanak barátjával.  Aztán lesz egy csavar, meg hentelés meg megbolondulás is.

 

Közjáték: A szalagok lejátszása közti időben egyébként látjuk az eredeti történet menetét is, a szereplők lassan túlélő horrokban bevett szokás szerint elhullanak, aki pedig elhullott az nem akar úgy maradni, ebből aztán elég komoly konfliktusok támadnak. A film egyébként az utolsó kazettával zárul, ami magától indul el a lejátszóban.

10/31/98

A jó öreg boszorkányüldözéses téma, ez maradt Radio Silence-nek, arra, hogy megvalósítsa önmagát.

Ebben néhány srác egy jelmezben egy halloweeni buliba indul, azonban a partihelyszínen nem találnak mást, csak egy elhagyatott házat. Be is mennek, nehogymár ne tegyék, akkor nem volna film. Mászkálnak egy keveset, majd egy rejtett szobába találnak néhány furán felöltözött fickót, akik egy kikötözött nőt molesztálnak különféle szerszámokkal. A fiúk először betojnak, olyan erélyesen szól rájuk az öreg, majd úgy döntenek, ők mégis nagyon faszagyerekek, és kihozzák a lányt. Idegesítő kamerarángások, visítozások, és össze-vissza rohangálások jellemzik ezt a részt, olyan tipikus áldokomentarista mutatunk is valamit meg nem is stílusban. Végül eltalálnak a kocsihoz, beteszik a lányt, még mindig mindenki sikogat, és nem tudják merre van a kórház. A nő elteleportál, őket meg elüti a vonat. Bocs a spoilerért…

 

A majdnem két óra végén a készítőgárdát bemutató sorok alatt egy amolyan ismétlésképpen a kezdő képsorok futnak, nem tudom milyen apropóból, biztos, hogy ne felejtsük el itt a nagy zűrzavarban, hogy honnan is kezdtük.

Összességében véve nem nevezném rossz filmnek, de jónak sem, ahogy már az elején mondtam, az egyedi ötletekért jár a pluszpont, azonban az a baj, még így sem lett egyéb, mint egy csomó eddig már feldolgozott történet CTRLC+CTRLV-zése.

v-h-s.jpg