Újságíróként végeztem, munkát keresek...
2013. július 22. írta: Koczy

Újságíróként végeztem, munkát keresek...

 

....avagy Koczy goes to Munkaügyi Központ - I. rész1327031620_305535857_1-Pictures-of--I-Want-Job-in-Medicines-or-any-company-Distributor-.jpg

 

Nos, néhány hét ingyenmunka, valamint megannyi elküldött és válasz nélkül maradt állásjelentkezés után, hivatalos munkanélküliségem negyedik hetében úgy döntöttem, meglátogatom az ezzel foglalkozó hivatalos szervet, hátha tud valami megoldást a jelenleg fennálló problémámra.

Gondoltam rá, hogy megmondom nekik, hogy „Jöttem, adjanak munkát, hiszen én azt láttam a Családi Titkokban, meg az Ügyvéd válaszolban, hogy az egész életében hivatásos családanyaként dolgozó nő besétál a Munkaügyi Központba, és másnap már el is helyezkedik, így új életet tud kezdeni!” Vagy azt, hogy „Írassanak már be egy műkörmös tanfolyamra, úgyis szeretek a körmeimmel vacakolni, így legalább még értenék is hozzá.” De elvetettem hamar az ötletet, hátha még a végén komolyan veszik. Hiszen igen, ez vagyok én, egy munkanélküli. Akinek munka kell… Ami azért is furcsa számomra, mert egyetem mellett mindig volt hol megkeresném a havi zsebpénzemet, sőt néha azzal voltak gondjaim, hogy nem tudtam összeegyeztetni a kettőt. Most meg, hogy teljes értékű tagja lehetnék a társadalomnak nincs hova mennem. Nincs itt mit elbagatelizálni, kérem!

Hétfő reggel háromnegyed nyolc után pár perccel léptem át kis városkám Munkaügyi Központjának a küszöbét. Lelkes voltam, de ezt az érzést hamar le is törte a sok elgyötört arcú, nejlonszatyrot szorongató figura, és már első ránézésre több éve munkanélküli, lepattant fickó. Látszott, hogy visszajáró vendégek, már rutinosan tömörültek a kordonhoz, ami csak nyolc órakor nyílik meg az első emeleti fogadóterem ügyintézőihez igyekvők számára. Én nem tömörültem, gondoltam minek. És igazam is volt, mivel fenn úgyis sorszám alapján hívták az embereket. Egyébként meglepően gyorsan, körülbelül tíz perc várakozás után, a 21-es sorszámommal már sorra is kerültem a 100-as jelzésű pultnál. A hölgy, miután elmondtam neki, hogy mit is szeretnék, unott fejjel közölte, hogy adjam oda mindenféle személyazonosító okmányomat, azokat lefénymásolja. Aztán pedig a kezembe nyomott egy nyomtatványt, töltsem ki. Tollat persze nem kaptam, és az asztalokhoz sem volt kitéve, még jó, hogy vittem magammal. Személyes adatok, mindenféle, unalmas dolog az első oldalon, a másodikon viszont már belefutottam érdekes kérdésekbe. Ilyen volt például, az egyik kedvencem:

 „Érzésem szerint nehezíti az elhelyezkedésemet, hogy:”

Lassan ízlelgettem a mondatot, majd elgondolkodtam a lehetséges válaszlehetőségeken:

  • Magyarországon élek
  • Diplomám van
  • Nem vagyok Fideszes
  • Nincs munka

 

Végül úgy gondoltam egy szofisztikáltabb megoldást választok, így csak annyit kanyírottam oda, hogy „Kevés a végzettségemnek megfelelő munkalehetőség”. A másik dolog, amire felfigyeltem, hogy bizony a Központ úgy spórol a papírral, hogy felhasznál olyan kérdőíveket, ami nem igazán friss információkat tartalmaz. Például a Start kártyára vonatkozó kérdések. Január elsejétől nincs is Start kártya…

Kitöltöttem szépen, rendesen mindent. Munkát nem kaptam, viszont időpontot igen. Egyébként komoly ám nagyon ez az időpontos dolog, ha nem mész oda időre, akkor kitiltanak a Hivatalból! Ójaj… Ennek ellenére, nem kérdezték meg, hogy nekem megfelel-e az az időpont, amit ők kiírtak nekem. Nyilván, a munkanélküli nem csinál semmi egyebet, otthon ül egész nap, és nézi Mónikasó ismétlést a Kúlon. Szóval, bármikor ráér.

25.-én 13 órára mehetek vissza, és vinnem kell magammal a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló papíromat. Egyébként egész véletlenül derült ki, hogy egy, az enyémmel azonos végzettségű hölgyet is behívtak ugyanahhoz az ügyintézőhöz, ugyanarra az időpontra. Nocsak, kiscsoportos foglalkozás lesz?

 

Alig várom…

A bejegyzés trackback címe:

https://koczyblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr135419445