Még mindig munkát keresek...
2013. július 25. írta: Koczy

Még mindig munkát keresek...

 

...avagy Koczy goes to Munkaügyi Központ – II. rész

job stamp.jpg

 

Múlt héten úgy döntöttem, mivel eddig nem találtam munkát, meglátogatom a Munkaügyi Központot, és megnézem, mi folyik ott. Túl sok reményt akkor sem tápláltam a dolog iránt, nem is történt egetverő előrelépés a hétfői látogatásom során, csupán kaptam egy papírt, és egy utasítást, hogy menjek vissza 25.-én délután egyre.

Már akkor gondoltam, hogy nem lesz olyan egyszerű bejutni egy, az ügyintézővel folytatott személyes megbeszélésre, mikor véletlenül kiderült, hogy erre az időpontra nem csupán engem, hanem egy velem azonos végzettségű hölgyet is behívtak. Viszont arra nem számítottam, hogy az adott időpontra, a második emeleti tárgyalóba egy egész (körülbelül 20-25 főből álló) kis csoportot sikerül összeverbuválni. Leültünk a szürke szövetszékekre, vártunk egy keveset, majd megjelent egy hölgy, aki elmondott nekünk néhány olyan információt, amit már előzőleg a kapott tájékoztatóban elolvashattunk. Majd leküldött minket a földszintre, mindenki húzzon számot, utána álljon sorba a fénymásolónál, hogy elkészíthessék a legmagasabb iskolai végzettségének a másolatát. Ez így viszonylag kissé túlkomplikáltnak, de logikusnak hangzik, csakhogy, miután megkaptuk a kópiát, és leültünk várakozni, arra lettünk figyelmesek, hogy a számláló össze-vissza ugrál, és kissé furcsálltuk, hogy a behívott sorszámok véletlenül sem követik egymást.

„Ja, nem a sorszám szerinti sorrendben hívjuk ám magukat.”

- kapjuk a rövid választ az ügyintéző hölgytől, aki már körülbelül fél órája egy nála jóval fiatalabb férfival folytat, a szófoszlányokból tisztán kivehetően  nem munkaügyben történő megbeszélést.

Mi pedig csak ülünk és várunk, közben minden pittyenésre felkapjuk a fejünket. 152 után 178 jön, és hasonlók, de már csak legyintünk rá, előbb utóbb csak kihúzzák a mi nyerőszámainkat is. Délután fél háromkor, miután az ügyintéző hölgy már befejezte a trécselést, a másik pedig az internetezgetést, mi még mindig ott ülünk. Nézzük a kijelzőn váltakozó Windows háttérképeket meg valami fura, a Mátrix filmből származó jelenetet, és már mindent megtudtunk az ott dolgozók magánéletéről (ülj közel a nyitott irodához, még azt is megtudod mit evett tegnap vacsorára – ők nagyon ráérnek mindig beszélgetni… egymással…), meg már lassan egymásról is. Olyan kis kemping hangulat alakul ki a váróban, és a fél órája egyhuzamban visító kisgyerek hangja is természetessé válik számunkra. Zseniális, odakinn közben elered az eső, legalább a friss esőillattól egy kicsit felébredünk. Közben a kijelzőn a számok váltogatják egymást, de az emberek csak nem akarnak fogyni. Az ügyintézők már megették az ebédjüket, és végignézték az aktuális Avon katalógust. Azt mondják, tök jó illatminta van a hatodik oldalon! 

Aztán végül, három óra után én is sorra kerülök. Kissé félve battyogok végig a félhomályba burkolózott folyosón egészen az utolsó irodáig. Belépek, a fiatal hölgy kedvesen fogad, elkéri az irataimat, átnézi, bepakolja a mappámba, majd rám néz:

„Más végzettsége nincs is?”

De, basszus, hobbiból főiskola mellett elvégeztem egy CNC tanfolyamot - fordult meg a fejemben, de inkább csak nyeltem egyet, és csendesen megráztam a fejem. A hölgy gépiesen eldarálta, hogy milyen kedvezmények járnak utánam, adott egy papírt, amin mindez le is van írva. Ezután megkérdezte, hogy szeretnék-e tanfolyamra járni, és felsorolta, hogy milyen lehetőségeim vannak. A pénzügyi ügyintézőre meg a szakácsra felkaptam a fejem. De kiderült, hogy mindez nem olyan egyszerű, hiszen meg kell indokolni, hogy nekem miért is fontos az adott tanfolyam. És a „mert érdekel” nem jó válasz. Megtudtam, hogy például ha szakácsnak szeretnék tanulni, az megfelelő indok lehet, ha örököltem egy éttermet, de nem értek hozzá. Vagy ha targoncavezetőit szeretnék csinálni, mert életem álma az, hogy a Praktikerben legyek raktáros, és a targoncavezetői vizsgát az adott munkakör megköveteli.

„Sajnos nyelvtanfolyamunk most nincs.”

Még jó, hogy arra annyira nincs is szükségem, bár lehet, hogy ez a két nyelvvizsga bizonyítványból nem derült ki. Miután közöltem, hogy én inkább munkahelyre vágynék, a hölgy elmondta, hogy ha ők kiközvetítenek valahova, én azt a munkát KÖTELES vagyok elfogadni. Viszont nem biztosítják, hogy a munkakör a végzettségemnek megfelelő lesz. Tehát, ha kiküldenek tegyük fel árkot ásni, én azt csak bizonyos nyomós indokokkal utasíthatom vissza. R U FUCKIN KIDDIN’ ME?

Megemlítettem a hölgynek, hogy igazából engem hétfőre behívtak állásinterjúra, mire ő nagy kerek szemekkel, mint aki ilyen még nem hallott, rám nézett:

„Téééényleg?”

Miután túlléptünk ezen a dolgon, megkaptam végre a kis könyvecskémet, és az instrukciót, hogy ha valami változás van, azonnal jelezzem! És most már, milyen modernek, nem kell bemennem, megtehetem mindezt elektronikus úton is. Kaptam egy következő kötelező időpontot is; október 22.

Még szerencse, hogy erre már biztosan nem lesz szükségem, hiszen kiderült, hogy szeptemberben hallgatói jogviszonyt létesíthetek egy budapesti egyetemmel, felvettek mesterképzésre.

A bejegyzés trackback címe:

https://koczyblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr895426737