Sikítófrász
2014. március 14. írta: Koczy

Sikítófrász

The Banshee Chapter. Ez annak a filmnek a címe, ami elsőre nem mozgatott meg igazán, sőt még a trailerből is csupán egy alig közepes szintű áldoksi horrorra asszociáltam, de végül kellemesen csalódtam. Szórakoztatott, elgondolkodtatott, sőt néha még igazán meg is ijedtem egy-egy jeleneten…

The-Banshee-Chapter-poster.jpgEz a film egy irodalmi mű sajátos adaptációja. Legalábbis az alkotók, akik között szerepel az a Zachary Quinto, akinek a neve többek között az American Horror Story kapcsán lehet ismerős, és a rendező, Blair Ericson, aki ezzel a filmmel debütált, ezt állította. Méghozzá nem is akármilyen szerző művét kívánták feldolgozni, hanem mindjárt a horror egyik mesterének, H. P. Lovecraftnak a From Beyond című novelláját vették alapul. Azt, hogy ez mennyire sikerült, sajnos nem tudom megmondani, mivel nem olvastam a novellát, sőt még az ebből készült 1986-os filmet sem láttam. (Pótolni fogom mihamarabb, ígérem!)

A sztori szerint egy bevállalós újságírónő, Anne (Katia Winter) egy egyetemi jó barátja eltűnése után kezd el nyomozni. Kiderül, hogy a srác egy olyan, DMT-19 nevű anyagot adott be magának, amellyel az amerikai kormány évekkel ezelőtt sikertelenül kísérletezett. Az MKUltra projectben a tesztalanyokba egy olyan drogot fecskendeztek, amely megváltoztatta az agyi működésüket. A vegyületet a fiú egy baráttól kapta Coloradobol, a fiatal nő ezen a nyomon indul el, találkozik egy kissé skizofrén, drog -és alkoholfüggő íróval, majd olyan dolgokra bukkan, amikre álmában sem gondolt volna.

Ez a 2013-as movie ebben a mai viszonylatban, mikor már boldog-boldogtalan found footage filmet akar forgatni, elég jónak minősül. Egyébként nem is hívnám teljesen áldoksinak, hiszen a kézikamerás és egyéb archív felvételek szépen elvegyülnek a normál képsorok mellett. Persze itt is megjelennek az olyan jól bevált fogások, mint a sötétben rohangálunk, árnyalakok kergetnek minket, és a nem is tudom mitől félünk igazán-effekt, de ettől függetlenül néha tényleg tudott meglepetést okozni a film. Az archívnak titulált, régi, fekete-fehér felvételek kimondottan hangulatosan voltak, és szépen segítettek a történetszál kibontásában. Külön örültem neki, hogy habár végig találgattam a rejtély megoldását, azt úgy istenigazából csak az utolsó két percben kaptam meg.

banshee_chapter_03.jpg

Azon kívül, hogy néhol kicsit lassú és vontatott volt a sztori, én tudtam élvezni, és nem éreztem úgy a végén, hogy elpazaroltam 87 percet az életemből. Aki nem rajong a trancsírhorrorért és inkább a lassúbb folyású, feszült alkotások fogják meg, az szerintem nyugodtan adhat neki egy esélyt.

A bejegyzés trackback címe:

https://koczyblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr15860573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2018.08.16. 04:32:00

A története jó, de számomra egy kissé kuszának bizonyult, de annyira hogy igazából még most sem tudom hogy pontosan mi történt a filmben :D De a hangulata az tényleg nagyon jó, és nemcsak a para részek hanem úgy amblokk az egész filmé, vagyis a "nyugis" részeké is. Nameg a végén Mark Lenover The Girl in the Window-ja üt:
www.youtube.com/watch?v=aiohOQRsFRQ

A csúcspillanat egyébként nekem ez volt, kicsit SPOILERes (tényleg nem nagyon):

"-Thomas, nézem a videómegfigyelő felvételeket.
-Úgy néz ki, hogy Callie ...
-úgy néz ki, mint ...
-Callie lement az alagsorba.
-Thomas, itt vagy?
-Látom a felvételen.
-A lépcsőknél áll.
-Nyolc perccel ezelőtt."

Nahát itt vmi olyan szintű rémület lett rajtam úrrá amilyen már emberemlékezet óta nem :)

Szóval ja, egyszer mindenképpen meg lehet nézni, sőt én még azt is megkockáztatom hogy érdemes.