Nem erőszak az erőszak
2014. november 24. írta: Koczy

Nem erőszak az erőszak

A legutóbbi kétes sikerű prevenciós kisfilmek után a rendőrség újra munkába lendült, meg akarja tanítani a fiatal nőknek, hogy megerőszakoltatni magad rossz.

Értem én az alapkoncepciót, hogy fölöslegesen ne hívjuk fel magukra a figyelmet, és ne igyuk seggrészegre magunkat, majd induljunk haza tök egyedül, mert akkor nagyobb az esély rá, hogy valami degenerált idióta alkalmai szexpartnernek néz minket, és önkényesen jogot formál arra, hogy szexuálisan zaklasson.

Most lehet „bezzeg a mi időnkben”-ezni, meg „ezek a mai fiatalozni”, de azért előtte nézzünk mélyen magunkba, és az mondjon először szentbeszédet, aki 15-16-17 éves korában nem próbálta minél inkább felhívni magára a másik nem figyelmét. És igen, megesett sokszor, hogy túlzásba estünk, főleg mi lányok, amikor észrevettük, hogy a férfiak elkezdtek érdeklődni a másodlagos nemi jellegeink iránt. Történetesen túl mély volt a dekoltázs, túl sok a smink vagy túl rövid a szoknya. És igen, az is megtörtént, hogy néha túllőttünk a célon és többet ittunk a kelleténél, de ettől még nem lettünk rosszabb felnőttek, mint azok, akik az egész tinédzserkorukat a szobájukban töltötték. Felnőttünk, dolgozunk, normális párkapcsolatban élünk, és jókat röhögünk, amikor megnézegetjük a régi képeinket.

Viszont az erőszak kérdése nem csak a tiniket, és az alulöltözött bulizókat érinti, hanem mindenki mást is, főként a nőket, korosztálytól, bőrszíntől és mellmérettől függetlenül. Sajnos ez nem egy olyan dolog, amit egyszerűen orvosolni lehetne azzal, hogy csadorban járunk és a buliban csak kólát iszunk. Ez a kisfilmek legnagyobb hibája. Hiába a "Tehetsz róla, tehetsz ellene!" szlogen, arról például semmit nem tudunk meg, hogy mit tegyünk, ha ránk támadnak? Milyen módszerekkel tud hatékonyan védekezni, mondjuk egy magamfajta 160 centis 52 kilós nő egy nála jóval testesebb támadóval szemben? Hogy viselkedjünk, ha észrevesszük, hogy követnek? Milyen védekezésre alkalmas eszközöket tarthatunk magunknál? És, ha mégis megtörtént a baj, akkor ne féljünk ezt elmondani! Mert ez nem ránk nézve szégyen, hanem arra nézve, aki elkövette. Mert ha velünk megtette, mással is meg fogja. És akkor a családon belüli erőszakot még nem is említettük…

Szóval, ahogy én látom a rendőrség megint a legegyszerűbb módját választotta a dolgoknak és hatásvadász módon próbált meg tálalni egy egyébként elég súlyos társadalmi problémát. Ezektől a filmecskéktől nem hiszem, hogy bármi is változni fog, maximum a kisebbségi komplexusos férfikezdemény meg tudja magyarázni azt (magának és másoknak is), hogy azért tapizta szemérmetlenül az ittas lányzót, mert annak túl rövid volt a szoknyája…

A bejegyzés trackback címe:

https://koczyblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr196930409