A magyar egészségügy és a fekélyes bélgyulladás - szenvedésem története
2015. január 22. írta: Koczy

A magyar egészségügy és a fekélyes bélgyulladás - szenvedésem története

eu.jpgAz ember élőlény, az élőlényeknél pedig megeshet, hogy zavar lép fel a működésükben. Azonban arra törekszik, hogy ezt a zavart minél előbb elhárítsa, és élhesse tovább az életét. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, főleg úgy nem, hogyha azok, akiknek segíteniük kéne, nem teszik ezt meg. Az élőlény pedig elkezd szépen lassan, de biztosan egyre inkább belefáradni a végeláthatatlan procedúrába. 

Én ma voltam béltükrözésen. Colitis ulcerosat, azaz fekélyes bélgyulladást diagnosztizáltak nálam. Tudom jól, hogy az emésztéssel kapcsolatos dolgok még mindig tabunak számítanak, én viszont most kendőzetlenül le fogok írni mindent mind a szenvedéseimről, mind arról, hogyan jártam több, mint másfél évig orvosról orvosra ugyanazokkal a folyamatosan súlyosbodó panaszokkal, teljesen hiába.

Budapest- Szombathely táv vakbélgyanúval

Az egész procedúra 2013 novemberében kezdődött, mikor is a beleim elkezdtek furcsán viselkedni. Egy ideig csak nagyon erős hasmenésem volt, majd ehhez görcs is elkezdett társulni. Mivel munkát is találtam, és a mesterképzést is akkor kezdtem, nem tehettem meg, hogy otthon ülök, úgyhogy lassan elkezdtem megszüntetni a kiváltó okot, az evést. Azonban ez sajnos nem számít a legjobb megoldásnak, és mikor már nagyon megéheztem és megettem egy kakaós csigát - amire úgy rákívántam - ismét előjöttek a tünetek, csak sokkal erősebben. Irány az orvos! Bementem a legközelebbi ügyeletre, ott közölték velem, hogy mivel úgy látják, hogy tudok járni, menjek már át egy másik helyre, ami itt van csupán néhány villamosmegállóra, ott majd megnéznek. Ott azzal fogadtak, hogy én mit kerestem az előző helyen, mikor alapból ide kellett volna jönni. Végül megvizsgált a doki, gyanúsnak találta a vakbelemet, azt javasolta, be kellene feküdnöm. Csakhogy akkor még – mivel pár hónapja laktam Budapesten – nem volt bejelentett lakcímem, a nővérke közölte, hogy sajnos így nem tud beutalni sehova, nem tudnék-e hazamenni Szombathelyre. Hívtam a páromat, hogy megoldható-e hogy hazavigyen. Ő először megrökönyödött, majd csapot-papot hátrahagyva eljött értem, és este nyolcra már otthon voltunk. Egyből az ügyeletre mentünk, ahol több órás várakozás után jól letoltak, hogy „Ilyenkor kell idejönni ilyen panaszokkal? Előbb nem vette észre, hogy fáj?”.  Elmeséltem neki a dolgot, aztán a dokinak is, aztán a vérvételes nővérkének is, aki annyira nem találta a vénát, hogy miután jól összeszurkált még meg is forgatta a karomban a tűt. Hajnali háromra végeztek az összes vizsgálattal, azt mondták másnap menjek vissza.

Pár óra alvás után ismét ott ücsörögtünk a Markusovszky Kórház hűvös folyosóján, és vártunk arra, hogy behívjanak. Meg is történt a csoda, újabb vérvétel – most már mindkét kezem úgy nézett ki, mint egy masszív drogosé- egy újabb nővérke és egy újabb doki, akinek el kellett mondanom mindent elölről, és aki ugyanazokat a vizsgálatokat csinálta, mint az előző. Azt mondták semmi bajom, „valami bélfertőzés” menjek haza és diétázzak.

 

Orvostól orvosig

Diétáztam én, mint a jógyerek, bár már nem volt nehéz, hiszen alig volt étvágyam. Néhány napig pihentem, majd vissza a mókuskerékbe. A panaszaim csak nem javultak, főleg a hasmenés. Ekkor kezdődött el az, hogy reggel kb. négyszer -ötször meg kellett látogatnom a mellékhelyiséget, így nagyon nehézkes volt bárhová is elindulnom. Mindig órákkal előbb felkeltem, de volt mikor az utca végéről kellett visszarohannom. Enni csak otthon mertem, és napjában egyszer. Görcseim ritkán voltak, viszont a hasam folyton morgott, reggelente többször émelyegtem. Úgy döntöttem tehát, hogy felkeresek egy magánorvost, ha már az állami egészségüggyel nem sokra jutottam. Itt is csalódnom kellett. A nagyon szépen berendezett egészségközpontban egy savanyodott arcú 30-as nő fogadott, aki a panaszaimat hallva először azt fogta rám, hogy „nem jól diétáztam”, majd azt, hogy biztosan terhes vagyok. Mert a reggeli émelygés erre utal, úgyhogy szerinte meg kellene csinálnom egy tesztet. Ezért a hatalmas segítségért elkért 15.000 Ft-ot.

Ezután úgy gondoltam, hogy visszatérek inkább a tb-által finanszírozott orvosi segítségnyújtáshoz. Elmentem a háziorvoshoz (akkor iszonyúan égett a gyomrom, pont nagyon erős hasmenés gyötört és nekiálltam fogyni), mondtam neki, hogy nagyon rosszul érzem magam, hónapok óta tartanak a panaszaim, mire ő elküldött ismét vérvételre, és széklet valamint vizeletmintát is adnom kellett. Ezek negatívak lettek, és elvileg a vérképem is jó volt. Azt mondta menjek el gasztroenteorológushoz, kérjek gyomortükrözést (a gyomorégés miatt), mert édesanyámnak is refluxa van, és biztosan én is örököltem. Kértem időpontot, adtak is, három hónap múlva. És akkor csak konzultációra, körülbelül még három hónapig kellett volna várni a tükrözésre. Amennyire kitanultam a rendszert, láttam előre, hogy az lesz a reakció, hogy a leleteim már régiek, meg kell ismételni az összes vizsgálatot. Nem igazán akartam bekerülni az ördögi körbe, úgyhogy előhúztam az ismeretség-kártyát, és sikerült magam benyomni a MÁV –rendelőbe egy beavatkozásra. Pár napot kellett várnom csupán. Meg is történt a tükrözés, beigazolódott a refluxbetegség, sőt elég súlyos fajtája, mart ott már mindent a sav. A doki adott gyógyszert, és azt mondta, hogyha további vizsgálatokra lesz szükség, majd szól. Nem szólt, én pedig belenyugodtam, hogy megtalálták az okot, elkezdtem szedni a gyógyszert, pontosan ügyelni a reflux-diétára, és azt hittem a dolgok változni fognak…

 

Stressz! Stressz mindenhol!

Hónapokig vártam a javulásra. Tény, hogy a gyomorégésem elmúlt, de a többi panaszom még mindig megvolt. Nem mertem kimozdulni otthonról, nem mertem enni, és csak az ismerős helyek között ingáztam. Mindeközben elkaptam egy nagyon ronda vírust, és egy olyan hányós-fosós betegséget, amitől két napig lázas voltam, és a végén már azt hittem a belem fog kifolyni belőlem. Ez hál’isten elmúlt, de a szokásos reggeli hasmenés megmaradt, de már éjszakai hasfájás is társult hozzá. És elkezdtem puffadni. Mintha lufit nyeltem volna. Visszamentem a háziorvoshoz, aki már kelletlenül fogadott, és látszott rajta, hogy nyűg vagyok a hátán. Azt mondta, biztosan a „stressz miatt van”, nyugodjak meg, és akkor minden rendben lesz. Vettem ilyen nyugtató tablettákat, amivel annyit értem el, hogy a hasmenésem zöld színű lett. Meg nyár elején sikerült összeszedtem egy elég súlyos méhgyulladást, arra antibiotikumot kaptam, aminek a szedése után két napig egyfolytában hánytam. Aztán több napig megint nem tudtam enni szinte semmit. Ekkor a súlyveszteségem már olyan 8-9 kiló körül járt, amikor ezt újra megemlítettem egy orvosnak, azzal gyanúsított, hogy „valami illegális tablettát szed, mert máshogy nem lehet ilyen fogyást produkálni”, majd közölte, hogy "menjek szépen haza, nem kell mindig valami betegséget kitalálni". 

Aztán a nyár viszonylag nyugisan telt, volt, hogy csak kétszer-háromszor mentem reggel WC-re, de nem volt zavaró, mivel akkoriban otthon végezhető munkám volt, nem kellett mennem sehova, és ha fáradtnak éreztem magam, csak ledőltem. Minden nap főztem, betegesen elkezdtem odafigyelni a tisztaságra, és az egészséges életmódra. 

 

Az újabb visszaesés

Ősszel kezdődtek újra a panaszaim, a hasmenésem ismét felerősödött, és sokszor már étkezés után egyből rám jött a szükség, és volt, hogy úgy távozott némely étel, ahogy bement. Főleg a zöldségek. Még a pároltak is. Elkezdtem nagyon rosszul lenni a tejes és a tejszínes dolgoktól, és nagyon gyakran puffadtam. Logikusnak tűnt tehát elvégeztetni egy laktóz- intolerancia vizsgálatot. Bejelentkeztem az egyik allergia központba, ahol el is végezték ezt, azonban negatív lett. Ennek ellenére a panaszaim sokat javultak a tejtermékek elhagyásával. Ki is egyeztem magamban azzal, hogy a teszt volt hülye, és folytattam az ilyen irányú diétát. Ismét jobban lettem. Egy időre.

 

A végső döfés

Jöttek az ünnepek, a nagy zabálások, én meg elvileg semmit nem tudtam felmutatni, ami szerint én nem ehetnék semmit, így a rokonok nem is igazán értették mit fintorgok. Közben lépten -nyomon megjegyezték, hogy mennyit fogytam, és hogy ez a mai nőideál mennyire rossz, és hogy miért akarok én is gebe lenni. (Egyébként eközben volt olyan régi ismerősöm, aki irigy tekintettel jegyezte meg a következőt: „De szépen lefogytál, elmondod, hogy csináltad?” Pedig előtte sem voltam kövér vagy túlsúlyos.) Hiába magyaráztam nekik, hogy ezt nem akarattal teszem, egyszerűen nem tudok enni. Meg, ha eszek is, nem esik jól. Ugyan már, mondták, ez badarság, csak enni kell szépen és az ember hízik. Én pedig próbáltam engedelmeskedni a parancsnak. Nem kellett volna. Az egész ünnepet a WC-n töltöttem, és iszonyatos hasi görcseim voltam, egyfolytában puffadtnak éreztem magam, lesápadtam és szédültem. Folyamatosan émelyegtem, és nem tudtam aludni úgy fájt a hasam.

Ünnepek után visszajöttünk Budapestre, indulni kellett dolgozni, nyakamon volt a vizsgaidőszak, de a dolgok csak nem akartak javulni. Volt, hogy a munkából haza kellett jönnöm, mert a görcsök miatt nem bírtam ülni, vagy a vizsga alatt már csillagokat láttam úgy szúrt az oldalam. Igen, új tünet, olyan érzésem volt, mintha valaki belülről csipkedné a hasfalamat, baromi erősen, és néha bele is szúrna egy kötőtűt csak úgy szórakozásból. Volt, hogy egész nap nem ettem semmit. A mérleg ekkor már 48 kilót mutatott.

 

A diagnózis

Talán még mindig szenvednék és azon agyalnék vajon milyen stressz hoz ki ilyen tüneteket, hogyha unokatesómat nem tükrözik meg, és állapítanak meg nála Crohn –betegséget. Ugyanilyen tünetek, két évnyi szenvedés és 30 kiló fogyás után diagnosztizálta nála ezt egy orvos Nagykanizsán. Mondom, ennek fele sem tréfa, felhívtam az egészségcentrumot, ahol végezték nála a beavatkozást, és kértem időpontot.

Tegnap volt a konzultáció, az orvos először nálam is erre gyanakodott, nem küldött vérvételre, sem semmilyen feleslegesnek tűnő vizsgálatra, adott hashajtót, és másnap egyre várt vissza az kolonoszkópiára. A hashajtásról nem beszélnék, de tény, hogy a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. 12 óra a WC-n azért komolyan igénybe veszi az embert lelkileg és testileg is. A vizsgálat maga fájdalommentes volt, altatásban kértem, semmit nem éreztem. Utána kivittek a pihenőbe, ott még az ember alszik egy kicsit, majd olyan lesz, mint az elbódított macska. Amint erőt érez magában, meg akar indulni. Meg hát viszi az inger a WC-irányába. De nem kellett aggódni, az ápolók mindenben készségesek, és az orvos is ránéz a betegre. Aztán mikor már ilyen jó kis pityókás, kicsit szédölgős hangulatba kerültem, felöltöztem, és a doktor úr elmondta a diagnózist. A párom ekkor már mindent tudott, vele addig konzultált, amíg én szunyókáltam. Kiderült, hogy a beleimet, a végbéltől 30 centin keresztül szinte végig tályogok és sebek borítják. És, hogy ez nem új keletű, van több hegesedés is. A betegség neve Colitis ulcerosa, egy autoimmun betegség, amelynek kezelés nélkül nagyon súlyos szövődményei lehetnek. Kaptam gyógyszereket, és egy kicsit megnyugodtam.

 

Én megnyugodtam, de belegondoltam, hogy hány embert elküldenek ezzel a stressz szöveggel, miközben nyomorult évekig szenved egy ilyen vagy ehhez hasonló betegséggel, és nincs arra kerete, hogy magánorvosnál megnézesse magát. Magyarországon úgy néz ki, hogy ha nincs elég pénzed, időd és energiád akkor jó, ha megtanítod magad öngyógyítani, mert különben nem sok jóra számíthatsz…

A bejegyzés trackback címe:

https://koczyblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr107096465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xwindowhu 2015.01.22. 18:04:41

Elore leszogezem, hogy nem vagyok troll. De ez a sztori szamomra hihetetlen. 8 evvel ezelott nekem is voltak emesztesi problemaim, ennel sokkal enyhebbek. Illetve 2 heti hasmenes utan mar a gasztro-n ultem, egy hettel kesobb mar megvolt az a vizsgalat amire Te majd egy evet vartal. Korhazrol szo sem volt. Ha nekem azt mondja egy orvos, hogy "ez a stressz miatt van" akkor nem kullogok haza es hiszem el neki ezt maradektalanul. Nalam is probalkoztak ezzel. A vicc, hogy meg igazuk is lehetett volna. Szoval en azt gondolom, hogy a kommunikacio itt nagyon fontos. BTW jobbulast!

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.01.22. 19:36:15

Élelmiszeripar Rt. (Food Inc.) teljes fim:

www.youtube.com/watch?v=FbI7cx3NsGk

Csak hogy lássa az ember, hogy mitől puffad, mitől allergiás, mitől kerül dögrovásra és mibe hal bele.

Balázs Borbély 2015.01.22. 20:32:20

No...

Kedves Mindenki! Szívesen segítek azoknak, akik ebben a betegségben "szenvednek". Én már több, mint 16 éve tünetmentes vagyok és ehhez nem kell sem diéta, sem gyógyszer se semmi.
Csak Te és egy kis bátorság, hogy változtass néhány dolgon az életedben :)
Ha változtatnátok, és megbízol egy volt colitisesben, akkor írj a visszaavadonba@gmail.com-ra és add meg a telószámod, hogy felhívhassalak. A többit megbeszéljük. Nem humbug, nem átverés stb.. egyszerűbb, mint gondolnád.

Balázs Borbély 2015.01.22. 20:33:43

Hajrá! Hajrá.

a visszaavadonba.hu-n olvashattok rólam.
(remélem szabad linket megadni...)

Deviáns 2015.01.22. 22:00:14

Együtt érzek a posztolóval. Elvileg mindenhova a körzetes orvosnak kell beutalnia. A rendszer csak azt nem veszi figyelembe, hogy mi van akkor, ha gyengébb képességű a körzetes orvos. Sok vizsgálaton vagyok túl és én is látom az érdektelenséget, érzem a kiszolgáltatottságot. Pl. a kardiológus pszichológushoz akart küldeni, a feldagadt nyirokcsomókra meg annyit mondott, hogy természetes, ha valahol gyulladás van. oké, nem az ő területe, de nem kéne javasolni újabb vizsgálatot? Illetve nem kellene hipochondernek beállítani az embert.

Nekem lassan 4 éve van valamilyen gyulladás a mellkasomban, valahol jobb felől a szegycsont alatt, a gyomorszájtól feljebb.
A kilakulása valahogy úgy nézett ki, hogy a céges klíma fél nyáron fújta rám a hideg levegőt. (megmértem, 13°C/ folyamatosan reklamáltam, a reklamáció hatására a karbantartók következő tavasszal cserélték a termosztátot, hogy elromlott. Köszi.) A nyár közepén kezdet fájni jobb oldalt a szegycsont környékén. Ez ízületi gyulladásra utalna. Alábbhagyott, majd egy köhögésbe fulladó nevetésre újra előjött, jóval erősebben. (rekeszsérv gyanú?) Ettől kezdve felduzzadt,feszült a jobb mellkasom. a fájdalom a jobb kulcscsont mentén a vállig kisugárzott. Hetekig ilyen volt, ekkor mentem el a körzetes orvoshoz.
Küldött ő kardiológushoz, tüdőröntgenre, pajzsmirigy ultrahangra meg mindenhová, kaptam ízületi gyulladásra kenőcsöt, semmi nem használt, semmit nem találtak, vérkép rendben... Egy idő után magától alábbhagyott a gyulladás, de a fájdalom nem szűnt meg. Pár hónap múlva egyik pillanatról a másikra, mintha egy seb alakult volna ki valahol a torkomban/nyelőcsövemben. A szám íze is kellemetlen volt két napig. Irány a körzetes orvos, beutaló gyomortükrözésre. 6 héttel későbbre kaptam is időpontot... addigra alábbhagyott az égő érzés, és állandósultak a reflux szerű tünetek. Meg is állapították a reflux gyanút, aztán semmi nem történt, se gyógyszert nem írt a körzetes orvos, sem további vizsgálatra nem küldött. Én meg nem erőltettem, a pár hónap alatt annyi kiszolgáltatottság érzés és gyakorlatilag a "mit keres maga itt" éreztetése... Barátaim előtt azzal viccelődtem, hogy majd a prosecturán megmondják...

Aztán másfél évig nem történt semmi. Szépen lassan a viszonylag aktív, sportos életemet leépítettem, nem bírtam a terhelést. Nekem már fel sem tűnt, mennyit köhögök, krákogok, köszörülöm a torkom, hogy feljöjjön a tüdőmből a cucc, vagy mert ég a torkom. Párom viszont megelégelte, és addig rágta a fülem, míg egy személyes ismerős belgyógyászhoz el nem mentem, és az ő javaslatára és közbenjárására beutaltak egy tüdőszanatóriumba. Itt volt az első orvos, aki leírta, hogy valahol gyulladás van, de nem a tüdőben, jobb oldalról a tüdőm váladékozik (hörgő tükrözés). illetve enyhe asztma gyanú. Elküldött CT-re. újabb 6 hét... CT eredménye: semmi komoly.
Viszont kaptam inhalátort, gyulladáscsökkentő és antibiotikum koktéllal, és előírt egy másik inhalátort, ami oldja a váladékot a tüdőmből. Ezek nagyban segítettek, a tüdőkapacitásom egész jól helyreállt, jobban érzem magam, de az alap tünetek ugyanúgy megvannak.

Szóval: Gyomortükrözésen reflux gyanú... máshol izületi gyulladás gyanú... közben a tödőmből jobb oldalról folyamatosan köhögöm fel a coccot...
Ha magas a savam, egyrészt köhögök (reflux?) másrészt fájdalom sugárzik fel a szegycsont mentén (sipoly? bejut a sav, ahova nem kellene?), aztán a tüdőm is beindul, köhögöm fel a cuccot.

Valahol itt tartok most... ötletem sincs, hova menjek vizsgálatra. Talán megkeresem én is azt a kanizsai egészségközpontot.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.01.22. 23:09:56

@xwindowhu:

Lehet, hogy neked hihetetlen, nekem nem az.

Egy jó barátnőm szenved screrosis multiplexben. Kb. 12 éve diagnosztizálták nála, egészen véletlenül, s a vizsgálat szerint akkor már legalább 10 éve fennállt a betegsége. Az alatt a 10 év alatt számtalanszor járt orvosnál a panaszaival, vagy fél tucat neurológus vizsgálta meg, ám egyik sem volt képes a helyes diagnózis felállítására.

A szerencséje az volt, hogy egy alkalommal a munkahelyi üzemorvost helyettesítette egy másik orvos. Ez nem elégedett meg a "rendes" üzemorvos által felírt nyugtatókkal, hanem beutalta őt az akkor még működő OPNI-ba.

Ott egy Szilágyi Gáza nevű (kiírom a nevét, mert megérdemli), rendkívül tisztességes és lelkiismeretes neurológus szakorvos alaposan megvizsgálta, felállította a sajnos később helyesnek bizonyult diagnózist, de azért még MRI vizsgálattal is alátámasztotta azt. Sose felejtem el, kicsordultak az orvos könnyei, amikor közölte velünk a diagnózist. Nem lehetett könnyű neki egy 25 év körüli fiatal nővel közölni, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, és igen jó eséllyel pár év múlva tolószékbe kerül, mivel túl későn került sor a diagnózisra, amikor már csak kevesebbet lehet tenni érte.

Belegondolni is rossz, mi van, ha azon a napon nem a helyettes üzemorvos vizsgálja meg a barátnőmet. Így is 10 évbe telt bele, és két igen lekiismeretes orvosra volt szükség ahhoz, hogy kiderüljön az amúgy nem túlságosan ritka betegsége. A túl kései diagnózis is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most már csak tolószékben tud mozogni. :(

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.01.22. 23:23:08

"screrosis multiplexben"

Melléütöttem, helyesen: sclerosis multiplex.

csirió 2015.01.23. 01:22:22

a paleóval próbálkoztál már? azon belül sem tudsz majd mindent enni (pl magok), de nagyon sok crohn-os, colitises (és megjegyzem: refluxos) beteg gyógyult meg tőle. de mindenképp ch-csökkentett, tej- és gluténmentes étkezéssel hamar rendbejöhetsz. És D-vitamin! Ez a sclerosis-os betegnek is alap. Nézzetek, olvassatok utána, csak nyerhettek vele. Mihamarabbi jobbulást, gyógyulást kívánok.

bxf 2015.01.23. 06:45:49

@Deviáns: Nem vagyok pulmonologus, de az atipusos tunetek (ill. a legkondi) a Legionella altal okozott legionarus betegsegre emlekeztetnek.

bxf 2015.01.23. 06:46:47

Legionarius - elnezest, ez a korrekt.

xwindowhu 2015.01.23. 07:22:02

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Szia! Nem azt mondom, hogy minden rendben van az orvosokkal és a környezettel. Azt mondom, hogy lehet kommunikációval hatni az orvosokra. Ha van olyan, aki gőgösen azt válaszolja, hogy "én vagyok az orvos én jobban tudom", akkor azt ott kell hagyni a francba. A cikk írója egy éven keresztül fosott, várta a csodát. Miközben, ha elmész pár tízezer forintért két héten belül megtükröznek egy magánklinikán, mint ahogy később történt is, ha jól emlékszem. A diagnózis felállításában pedig a betegnek is közre kell működnie, ha mást nem a kitartásával, és határozottságával. Nem tudom, miért gondolja mindenki azt, hogy Dr. House minden klinikán rendel. Nekem kifejezetten szerencsém van, kiváló a háziorvosom. Évente 2x, legfeljebb 3x keresem fel, tehát tudja, hogy ha én odamegyek, akkor valós problémám van. Van egy állandó szívritmuszavarom, 2-3 évig közdöttem vele, nevezett háziorvos nem is nagyon volt benne, jártam a kerületi szakrendelésekre, ilyen, olyan gyógyszereket kaptam, elkezdtem rendszeresebben mozogni, de hosszú távon ez sem volt megoldás. Mikor már nagyon szarul éreztem magam miatta, akkor odamentem a dokihoz, és mondtam, hogy na most volt elég, találjunk ki valamit, mert ez így nem maradhat. Beutalt egy ismerőséhez (kardiológushoz), aki egy héten belül minden vizsgálatot újra elvégzett, felírt egy speciálisabb gyógyszert. Azóta semmi bajom, ez volt 2012 -ben. Hamarabb is bekövetkezhetett volna ez, ha rámenősebb vagyok. Sokat tanultam belőle.

jogalany 2015.01.23. 08:57:50

Tökéletesen megértem az írót. Nagyon kevés jó orvos van, de mind annak képzeli magát, mert hogy elvégzett egy egyetemet és megtanult jónéhány latin kifejezést.
De rendszeres a felületes csak a pénzre koncentráló orvos, aki köldöksérvet sem ismeri fel, aki összeférhetetlen gyógyszereket ír fel, mert az asszisztens javasolta, a szakorvost aki egy tűbeültetést sem tud megcsinálni, stb. Szinte kilátástalan a helyzet és nem a pénz miatt, mert redszerint erre hívatkoznak, hollott csupán hozzáállásról van szó, és képességekről.

emzéperiksz 2015.01.23. 09:26:07

Nekem is ez a betegségem már vagy 18 éve, akkor jött ki, amikor leszoktam a cigiről. Nálam is volt mindenféle félrediagnosztizálás, amíg maszek proktológushoz nem mentem. Az közölte, hogy fogalma sincs, mi bajom, de legalább adott egy beutalót gasztrodokihoz, az meg tudta.

Szerintem a megoldás ellene: visszaszokni a cigire :) Dr House is ezt javasolta egy betegnek. Mindegy, amikor visszaszoktam, és szívtam vagy tíz évig, kutya bajom sem volt, gyógyszer nélkül éltem.

Most 7 éve nem dohányzom, így itt a betegség. Az SZTK-t én már meguntam, hülye orvosok, felületes tükrözések stb. Keserűsós hashajtás után kb. 50 cm-t sikerült megnézni, mert a keserűsós tea nem a megfelelő irányban távozott belőlem :DDD A Honvédben meg elfelejtett bejönni a doki aznap, amikor elő voltam jegyezve tükrözésre...
Meg volt olyan doki, aki azt mondja: tartsa a diétát (Nyírő Gyulában található ilyen). Kérdezem: milyen diétát, doktornő? Válasz: nézze meg az interneten. Mondom magamban: bassza meg, jó hogy nem már az interneten kerestet velem gyógyszert meg terápiát is!

Beró Mariannhoz járok most, maszek, közepes árfekvésben, de őt tudom ajánlani, ha nincs még jó orvosod.

emzéperiksz 2015.01.23. 10:21:26

@csirió: Én ebben nem hiszek. Ebben a betegségben kell a szénhidrát és kell a fehérje is, sok húst kell enni, és "egészségtelen" köretekkel, rizzsel, fehér kenyérrel, mert azt könnyebb megemészteni.

Peetee 2015.01.23. 15:55:59

Hát nemtudom. Nem szeretnék rosszindulatú lenni, de ez a történet számomra erősen sántít. (A saját példámból kiindulva: 2013 dec.diagnosztizáltak Crohn-al.)
Egyrészt a hölgy olyan, mint 1 robot: amit az éppen aktuális doktor „beleprogramoz” azt csinálja, mindenféle végiggondolás, logika és fenntartás nélkül. Kész szerencse, hogy nem javasolta az egyik doktor, hogy ugorjon kútba, attól jobb lesz!”
Továbbá a történet legelején még a férfiember van ugrasztva Szombathelyről, de azonnal, mert itten jajjde’ hasfájás van. Aztán később már hetek telnek el az állítólagos pokoli fájdalommal, lakásba zárkózással(!) és alváshiánnyal. Erős túlzások szinte mindenhol. Mindenhol.
Hosszú időn át fennálló egyértelműen behatárolható gyomortáji fájdalommal csak 1 ici-pici józan ész kell ahhoz, hogy ne kuruzslókat meg házidoktorokat, hanem SZAK-ORVOST keressen fel az ember. Ehhez nem kell mestervizsga…

A tűszúrásokhoz annyit: 30évig messze elkerülhettem a kórházat, mert tényleg nem volt semmilyen komoly problémám. Az elmúlt 1 évben volt összesen 20vérvételem, vagy tűszúrásom. Valami csoda folytán soha nem volt semmi gondom, valahogy mindig mindenkinek sikerült vénát találni, 19től 70éves korig, kézben-lábban, este-reggel, télen-nyáron.
Igaz, én nem is rángatom el a karomat. Nem vagyok szkeptikus köcsög’ és nem úgy megyek be, hogy: „Vigyázzon jó, mert szombaton fellépésem lesz” vagy „Engem nem szúrjon meg nagyon!” vagy „Jó lenne ha ma sikerülne végre rendesen megcsinálni”. Én ilyeneket hallok a vérvételemre várva reggelente a megyei kórházban… Ezek után nem csodálom, ha nem sikerül elsőre. Az én karom valahogy mindig jó, akkor is, amikor még 78kg voltam, akkor is amikor 55kg voltam. Ettől még lehet a posztolónak igaza, csak nehéz elhinni…

Az, hogy a vérkép nem mutatta ki a gyulladását teljes képtelenség, totális hazugság! A vérsüllyedés vagy/és a CRP minden esetben mutatják a gyulladást és annak hozzávetőleges mértékét is.
Az akaratlan fogyásról (nőként) miért nem számolt be egyetlen doktornak sem? Gondolom általában bement, bemondta, hogy „Fáj a hasam!” – és várta csodát.

Elmondom, hogy velem hogy történt (ffi 31éves):
2013 őszén egy hasmenés elhúzódott 2-3hétig, ami már furcsa volt. Ekkor figyeltem fel rá, hogy veszítek a testsúlyomból (183cm, 73-78kg között éveken át). Megfelelő táplálkozással (és nem a táplálék megvonásával!!!!!!!!!! Nem is értem ki lehet annyira hülye, hogy nem eszik, hátha úgy jobb lesz…OMG?!) is csak annyit értem el, hogy a hasmenés napi 1-3alkalomra korlátozódott, de a teljesen vízszerűségén nem tudtam változtatni: az étcsoki, banán, reszelt alma sem segített. Nekem ekkor a hasam-belem még nem fájt!
November végén már piszkált a párom, hogy sokat fogytam, nem jó ez így. Karácsonykor jobbnál-jobb ételek, húsok-húsokkal…stb. Jó étvágyam volt, jókat ettem, de 10nap alatt 3kg-ot fogytam. A háziorvost felkerestem, elmondtam neki a kb. 2hónapja kezdődött tüneteket, tudtam a kérdéseire válaszolni, felkészült voltam az állapotommal kapcsoltban. A gasdztore. kaptam beutalót. Másnap ott kezdtünk, vérvétel-vérkép, CRP és vérsüllyedés nem OK, konzultáció, jövő héten (magánrendelésen) gy.tükrözés. Keződőd reflux, de ez nem okozhatja a tüneteket. Néhány nap múlva béltükrözés. Előtte 24órával nem lehet enni, 12órával már inni sem. A béltisztítás egyáltalán nem volt olyan tragédia, mint ahogy fent leírták, nem kell 12órát a WC-n ülni, ennyi idő alatt 500kg cucc jönne ki egy emberből, nem is értem miről beszélt a poszt írója… 3-4látogatás elég volt a megtisztulásra. Azóta volt már 3x béltükrözésem, később sem volt ez másképp. Január végére lett diagnózisom, Crohn-betegség. Azóta ennek megfelelően élek, és nem az orvos a hibás, amiért ezt a keresztet a hátamra vettem.

Azt nem kellene elfelejteni, hogy az orvos nem varázspálcás csoda-sámán, aki majd gombnyomásra megjavítja a „zavart a működésében” – ahogy a cikk kezdetén jelzi a szövegíró, miként is tekint saját szervezetére. Az alatt a 1,5év alatt kellett volna belátni, hogy vannak olyan dolgok, amivel nem lehet csak úgy „továbbélni az életét” ahogy ő azt elképzelte.
Sokkal előbb lett volna diagnózis és javulás, ha nem tátott szájjal várja a csodát a túlmisztifikált orvostudománytól.
Egy fontos tanácsom van, bízom benne, hogy megfogadod: Most kapd össze magad nagyon, és tartsd be szigorúan a diétát, mert Te meg tudsz gyógyulni belőle!!! Kemény harc lesz, és nem fél év, de – élő példa – sógornőm 8éve tünetmentes!!!

Peetee 2015.01.23. 16:15:08

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Ilyen egész egyszerűen nincs, 10éve fenálló S.M-et már csak a részeg kiscsoportos óvodás nem ismeri fel. Azt meg, hogy az üzemorvos helyettesítés alatt felülbírálja a kollégáját, aztán a diagnózist sírva közlő főorvos...ezek önmagunkban egyenként is hihetetlen történetek, nem hogy egyben!!!

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.01.23. 18:47:39

@Peetee:

Baszod a kurva anyád, ne vádolj engem hazugsággal. Leszarom, hogy te mit nem hiszel el, én jelen voltam az esetnél.

Ami meg a 10 éven át nem diagnosztizált SM-et illeti, a kezelőlapján ott áll ez a megállapítás. Sőt minden további/későbbi kezelőlap tartalmazza ezt. Avagy azt hiszed, te idióta, hogy látatlanul jobb diagnózist állítasz fel, mint az OPNI szakorvosa az MRI és egyéb vizsgálatok alapján?

Akár be is szkennelhetném és a név kitakarásával kitehetném, de annyira nem becsülök egy olyan szar alakot, aki engem hazugsággal vádol.

Menj a kurva anyádba, azt vádold hazugsággal, te szarkupac.

emzéperiksz 2015.01.23. 19:01:13

@Peetee: Egyéves IBD-tapasztalattal azért nem kellene ennyire mindentudónak lenni.

Én is sorolhatnám a sztorimat. Nekem székrekedéssel, véres széklettel, puffadással indult a dolog. Azt hitték, aranyér (háziorvos), de az arra szolgáló cuccok nem segítettek. Maszek proktológus mondta meg, hogy nem az, és így kerültem gasztrodokihoz. Sok múlik a háziorvoson, az én akkori dokim szerintem még évekig nem csinált volna semmit.
Volt később olyan háziorvosom, hogy amikor megemlítettem neki, mi a bajom, és hogy pár éve tünetmentes, közölte, hogy honnan veszem, hogy nekem ilyen betegségem van? Biztosan meggyógyult. Látszott rajta, hogy azt sem tudja, mi ez az egész...

A vastagbéltükrözés olyan vizsgálat, amit nem szívesen írnak fel mostanában. Elvileg kétévente kellene nálam, hát a Nyírőben a dokit nem nagyon izgatta, hogy már vagy öt éve nem voltam, szerinte az UH is elég volt. Nyilván megspórol így vagy 50 ezret a tb-nek...

Hashajtás: többféle módszer létezik. Van a Fanta narancsos Picoprep, de SZTK-ban ilyet alapból nem adnak, mert 4200 forint. Az kíméletes, és tényleg nem olyan vészes. Inkább adnak egy 20 forintos keserűsót, hogy idd meg cukros teában, ha bírod. Én nem bírtam. Vagy adnak sennásat, pl. x-Prepet, ami valamivel olcsóbb a Picoprepnél, iszonyatos görcsöket okoz, és persze ott van az utasításában, hogy IBD-snek nem szabad adni, de ezt a dokik pont leszarják.

Deviáns 2015.01.23. 19:05:09

@bxf: Köszönöm a választ! A belgyógyász ismerősöm is gyanakodott erre, de szerintem még a tüdőszanatóriumban sem vizsgáltak/nem vettek mintát tenyésztéshez. A gyomortükrözésen meg csak a gyomorfekélyhez kapcsolódó baktériumra vizsgáltak.

Peetee 2015.01.25. 10:05:51

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Gratulálok. A stílus maga az ember. Én feltételes módban jeleztem a fenntartásaimat, erre Ön ordenáré gusztustalans stílusban folytatja a kommunikációt. Ezzel váltak tökéletesen hiteltelenné a szavai. Második alkalommal beszél valamiféle weboldalról, de ehhez elérhetőséget továbbra sem kapunk. Ezek így üres szavak, ezt a végtelenül ocsmány káromkodást pedig kikérem magamnak. Így értelmes ember nem kommunikál, főleg nem ez előzmények tükrében. Ön erősen frusztrált valamiért.

Peetee 2015.01.25. 10:19:57

@emzéperiksz: Mindenttudó nem, de jártas vagyok már a témában. A levélíró viszont nem vette a fáradtságot, hogy a saját betegségével annál mélyebben foglalkozzon, hogy módszeresen, gondolkodás nélkül csinálta, amire mindenféle doktor éveken át egymásnak ellentmondóan utasította.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.01.25. 11:03:59

@Peetee:

"Én feltételes módban jeleztem a fenntartásaimat"

Kérlek, mutass egyetlen - csak egyetlen! - feltételes mondatot a kommentedben.

Ja, hogy ilyen nincs? Akkor vagy olyan hülye vagy, hogy azt sem tudod, mi a feltételes mód vagy feltételes mondat, vagy simán hazudsz. Egyik sem hízelgő rád nézve.

"Második alkalommal beszél valamiféle weboldalról, de ehhez elérhetőséget továbbra sem kapunk."

Drága, hol is beszéltem weboldalról?

"ezt a végtelenül ocsmány káromkodást pedig kikérem magamnak."

Ne kérd, már megkaptad. Szívesen. :D

Mellesleg valóban igazad van, a stílus maga az ember - bár nem egészen úgy, ahogy gondolod. Tudod, az ember másképp beszél az egyetemi oktatójával, másként a 6 elemit végzett parasztnénivel és megint másként az alkoholtól bűzlő, támolygó részeggel.

TE ezt a stílust érdemelted ki, hozzád ez illik, ezért ezt kaptad. :D

emzéperiksz 2015.01.25. 19:56:59

@Peetee: Ja, te akkor okosabb vagy, mint a gasztrodokik. :DDDD

Deviáns 2015.01.25. 22:31:11

Aki a posztolót ekézi: ha hozzám hoznak egy számítógépet, hogy nem működik, nem azt mondják, hogy a videokártyán tönkrement a grafikus processzor pufferkondenzátora, cseréljem ki, hanem azt, hogy nem indul a gép, vagy hogy megy egy darabig, aztán lefagy, nekem kell megkeresnem a problémát. Ez egy szakma. Sok évig tanultam.
Az orvos is egy szakma, bár elismerem, az emberi test bonyolultabb szerkezet, mint a mai elektromos kütyük.
Szóval: a posztoló hibája-e, ha megbízik az orvosokban?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.01.26. 00:48:07

@Deviáns:

Ki másban bízhatna meg? Talán Peetee szakértelmében?

kikivi 2015.01.26. 09:14:14

Nekem ehhez a "vidéki vagyok és Pesten nem látnak el" dologhoz lenne csak annyi hozzáfűzni valóm, hogy de. Meg lehet oldani. Mentem dokihoz itt én is, mert találtam valamit a mellemben, és ez nem úgy működik, hogy akkor napokig várunk, mert a meló miatt meg nem tudunk hazamenni. Ha nagy a baj mielőbb tudjam meg. Verni kell a pultot, én hangosan majdnem kiabálva közöltem a recepciós hölggyel, hogy addig nem vagyok hajlandó innen elmenni amíg orvos nem látja. És csodák csodájára, sikerült mindent megoldani. Elhiszem, hogy ennyi orvos után eredményt szerettél volna, de ha nem állsz ki magadért, leszarnak...

warhead 2015.03.01. 12:29:53

Szia! Hasonlo problemaval szenvedek megkerdezhetem melyik maganklinikan - egeszsegcentrumban voltal vegul ahol segitettek? en 1.5 eve szenvedek emiatt sulyvesztesegem meg nincs ellenben menni mar nem merek sehova es az idegeimre megy. kerlek ha megoldhato kuldd el a hegeroland@gmail.com -ra nagyon fontos lenne. Elore is koszonom