Nem vagyok sem Ábel Anita, sem Hajós András, de még csak egy kicsit sem vagyok ismert arc. Most mégis eljött a pillanat, hogy egy lapon emlegetnek velük. No nem azért, mert bármi egetrengetőt csináltam volna, csupán felöltöztem csinosan, ráültem egy WC-re és megpróbáltam eleget tenni a fotós instrukcióinak. Nem vagyok gyakorlott modell, gyakorlott WC-re járó viszont igen. Rosszabb időszakomban bárhol, bármikor készen kell állnom arra, hogy előfordulhat, sürgősen mellékhelyiséget kell találnom. Nem érdekes, hogy munkahelyi, nyilvános vagy épp pottyantós WC-ről van szó. Ciki ez, főleg nőként, főleg egy olyan világban, ahol mindez tabunak számít. Mert ugye tudjuk, hogy a lányok a mellékhelyiségbe csak pipikélni és sminkelni járnak, ha bármi mást tesznek azt csak is otthon, háromszor bezárt ajtók mögött, valamint az ott készült termék is rózsaillatú. Kezdő IBD-s vagyok csupán, de kellőképp túlbuzgó is, na meg örök optimista. Ezért is jelentkeztem ebbe a kampányba, ami felhívja a figyelmet ennek a kellemetlen, egyelőre gyógyíthatatlan betegségnek a létezésére. Igaz, nem olyan elterjedt és sokat emlegetett betegségről beszélünk, mint például a rák, de így is több, mint 45 ezer ember szenved tőle hazánkban.

IBD-sként nem csak a borzasztó testi tünetekkel kell megküzdeni az aktív időszakban, hanem a mindezzel járó lelki megterheléssel is. Amikor már reggel rohannod kell a WC-re, fáradt vagy, étvágytalan és hiába szeded a gyógyszereket, azok nem használnak. Orvosi látogatások, vérvételek sokasága, na meg a tükrözés nem elég ahhoz,hogy kitaláljanak neked egy spéci “gyógymódot”, a gyógyszerek beállítása is eltart jó ideig. Úgy érzed magad, mint egy kísérleti nyúl, de közben véig bizakodsz, hogy ez lesz a megfelelő. Aztán csalódsz, ha nem és iszonyúan elkeseredsz, ha előlről kell kezdeni mindent. Nem tudsz sehova menni munka után, olyan fáradt vagy, nem tudsz élvezni semmi mást, a legnagyobb szórakozás számodra az, ha végre ki tudod aludni magad. Nem tudsz programokat szervezni, hisz még előző nap este sem látod, hogy másnap éppen hogyan is leszel. Szeszélyes egy kis dög ez…

Mindig kell, hogy valami adjon egy plusz erőt, plusz lökést, ebben sokat segíthet az embernek a tudat, hogy nincs egyedül ezzel a problémával. Nagyon jó facebook közösség alakult ki, sőt nemrég egy blogot is indítottunk, ahol a mindennapjainkról, az életünkről osztunk meg információkat.

Jelenlegi állás szerint ez egy gyógyíthatatlan betegség, azonban én bízom a csodában és hiszek abban, hogy előbb-utóbb találnak valamit, ami képes megszabadítani minket ettől a nem kívánt élettárstól.