Körülbelül egy hete megjelent egy videó a Yotube-on, amiben egy fiatal lány rendkívül bicskanyitogató módon osztja az észt, megcélozva az egyetmistákat, meg azokat a fiatalokat, akik még nem találták meg mi az, ami boldoggá teszi őket. Hozzám nem az eredeti videó jutott el először, hanem az egyik, általam kedvelt csatorna készített rá egy reakciót. Ekkor nyugtáztam, hogy jó, oké, még egy fiatal, aki hülyeségeket beszél az interneten, majd kinövi. Aztán elkezdte a videomegosztó folyamatosan feldobálni az ezzel kapcsolatos tartalmakat és azt vettem észre, hogy az egész magyar Yotuber szcéna nekirontott a csajnak. Tegyük hozzá, jogosan, viszont sok helyen éreztem azt, hogy már sok mindent nem tud hozzátenni az adott videós, viszont ez fut most, ebből lehet gyorsan nagy nézettséget generálni. 

Nem szeretném védeni a lányt, de valahol kicsit láttam benne a húszéves kori önmagamat. A főiskola elején volt egy ilyen "kihaénnem korszakom," azt hittem, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Úgy gondoltam, mivel én már gimiben is körbejártam diákmunkában az összes gyárat és így is felvettek az állami képzésre a hét kiválasztott közé, jogom van valamilyen szinten beszólni azoknak, akik fizetősre járnak, és mellette még csak nem is dolgoznak. Bezzeg én!!! 

Lehet, ha akkoriban ilyen szinten lett volna a Youtube, én is csinálok egy hasonló videót, aztán úgy érzem, mekkora faszagyerek vagyok, most jól megmondtam! Valószínűleg pár év múlva mocskosul szégyelltem volna magam miatta, szóval valahol hálás vagyok a technikai fejlődésnek, hogy még nem jutott el akkor idáig. 

Ez a blog sem mai gyerek, az első írások között bizony van olyan, amit idővel leszedtem, mert hiába érkezett rá rengeteg reakció, hülyeség volt, és csak az olvasottság generálása miatt írtam meg. Felvettem egy ilyen megmondóember szerepet, osztottam mindenkit, jöttek a reakciók, én meg boldog voltam, hogy mennyien megnéztek egy-egy bejegyzést. Sokszor beleálltam a kommentszekcióban a vitába, és vég nélkül bizonygattam, hogy nekem van igazam, csak azért, hogy ne kelljen belátni; "Bizony ezt most benéztem".

És elértünk ahhoz a ponthoz, ami miatt elkezdtem megírni ezt a bejegyzést. Oké, megcsinálta a lányzó azt a videót, jól szétoltották, ilyen ez a popszakma. Készült rá egy semmitmondó magyarázkodás, legyen, még mindig mi sz@rtuk a spanyolviaszt, magyarázzuk is meg, hogy az úgy van jól, meg ugye akinek nem inge, az nem vette magára. 

De még itt sem volt vége. Azóta is folyamatosan gyártják a videókat, amiben elmondják, hogy ők a marketingzsenik, sőt, profi csapat van a hátuk mögött, és mindenki, aki nekik nem tetsző módon reagált, ássa el magát, hogy nem vette észre, hogy ez csak egy provokáció. Ez egy TESZT, ahol a társadalom nagy része megbukott. Drága szíveim, teszteket a szociológusok, pszichológusok, hozzáértő emberek szoktak végezni különféle vizsgálatok miatt, amit hosszas kiértékelés követ, majd tanulmány készül belőle, ami megjelenik valamelyik tudományos lapban, oldalon. Két büfészakos szakdolgozatot, meg jó pár beadandót megírtam magamnak és javítottam, lektoráltam másoknak, szóval tudom, hogy ez nem kis meló. És azért némi előképzettség sem árt. Kíváncsian várom a ti szakmai beszámolótokat erről a roppant érdekes és izgalmas kísérletről. 

Ja, tudom, a saját vállalkozás menedzselése miatt nincs nektek ilyenre időtök. Akkor meg légyszi, hagyjátok az ilyesmit a szakemberekre, ti meg foglalkozzatok tényleg olyan dolgokkal, amiket a videóitokban folyton emlegettek.  Sőt, hogy mást ne mondjak, képezzétek magatokat, tanuljatok, fejlődjetek, és kérjétek ki nálatok okosabb emberek véleményét, mielőtt kiböfögtök valamit az éterbe.

És kérlek, ezt a szánalmas magyarázkodást fejezzétek be. Nem kell súlyosbítani azt, ami már egyébként is az.