Kevés személyes hangvételű poszt született mostanában a blogra, nem éreztem különösebben szükségét, hogy kiteregessem az érzelmi világomat a nagyérdemű felé, sőt tematika is egy egész más irányba indult el az elmúlt időszakban. 

Ez a poszt megszakítja ezt a folyamatot, ugyanis az elmúlt napok médiatörténései mind a lelkivilágomra, mind a blogomra hatással vannak/lesznek. Nekem ez a kis felület többet jelent, mint egy hely, ahová kiírhatom a gondolataimat. 

Körülbelül tíz éve regisztráltam, akkor születtek meg az első, nagyon személyes hangvételű, és nagyon kis közösségnek szóló írások. Amikor a Gáz meg Fék nevű, autós tematikájú, akkor még szintén blog.hu alatt futó oldalnak is a tartalomgyártója lettem, határoztam el, hogy az egyéb, más témájú tartalmaim nagyvilággal történő megosztására fogom használni ezt a felületet.

Az első, Index blogketreces írásaim ugyan a Gáz meg Fék égisze alatt jelentek meg, de arra is roppant büszke voltam, hiszen gimisként többezres olvasottságot, és néha több száz kommentet is hozott ez az akkor még jobb oldalon húzódó sávocska. 

Arra sajnos nem elékszem, hogy ezen a blogon melyik volt az első, Indexre is kikerült tartalmam, de valószínűleg nagyon meglepődtem, hogy bárkinek is feltűnt az itteni ténykedésem. Aztán egyre többször kaptam lehetőséget a megjelenésre egyre jobb olvasottságom lett, és bizony gyakran elég sok kommentet is kaptam az érzékenyebb témákban. Időközben változtattam a kinézeten, jöttek újabb és újabb sablonok, fejlécek, én, a stílusom, ezzel együtt a blogom is változott. Ahogy idősödtem, vettem vissza a vehemenciából, a megmondóemberségből, alaposabban átgondoltam egy-egy közéleti témát, vagy sokszor vetettem el egy ötletet, főleg, miután elkezdtem főállásban dolgozni. Az időm is egyre kevesebb lett, amikor mellékállást vállaltam egy helyi online lapnál, szinte semmi időm nem maradt a blogom terelgetésére, maximum az egyébként máshova írt, forrásmegjelöléssel ellátott tartalmakat mentettem át ide. 

Viszont, ha volt felesleges pár órám, sokszor álltam neki írni, és amint lehetőségem adódott, újraindítottam a blogot, ismét egy kicsit más, épp aktuális témákban. Az utóbbi években próbáltam inkább az érdekességek és a jópofa, megmosolyogtató dolgok irányába elvinni a kontentjeimet, közéleti témában csak akkor "szólaltam meg", ha már tényleg nem bírtam magammal, mivel úgy gondoltam, az ilyen témákra megvannak az enyémnél sokkal inkább releváns fórumok.

Az utolsó időszakban elkezdtem írni a "szegény ember utazós blogját", amiben nem egzotikus helyszínekre, hanem könnyen elérhető, olcsó, de szép helyekre látogatok el. Meglepően népszerű lett, nem csak ismerősi körben (ehhez persze az is hozzájárult, hogy Index főoldal, de minimum blog.hu címlapos lett az összes), és nem titkolt célom, hogy ezekből egy kis útikönyvet állítsak össze. 

Sokat tanultam a blogolás alatt, főleg, amikor egy nagy igazságként tálalt értekezésre érkezett hideg-meleg a kommentelőktől. Megtanultam viselni a kritikát, reagálni rá, és elfogadni azt, hogy mások más véleményen vannak, sőt nekik is lehet igazuk. 

Ezen felül, kaptam egy lehetőséget, hogy ugyan pályaelhagyó újságíróként, de az írás szerelmeseként nagyobb tömegekhez eljuttathassam az írásaimat. Ezt ezúton szeretném megköszönni.  Hogy mi lesz a bloggal még nem tudom, hol és hogyan fogom folytatni, azt sem, minden esetre hálás vagyok, hogy olvastatok/olvastok.