Kedves Olvasók, szeretnék bocsánatot kérni.

Bocsánatot kérni az Államtól, mert rossz polgár vagyok, nem teljesítem, amit a Nép Vezetője elvár tőlem; nem javítom a népesedési statisztikát. Mélységesen szégyellem magam, hogy 24 éves, ivarérett nő létemre még nem vagyok házas, nem szültem minimum két gyereket, és –ki sem merem mondani- egynél több férfival létesítettem szexuális kapcsolatot. Bűnösnek érzem magam, mert az anyaszerep még nem fordult meg a fejemben, helyette egyetemi mesterképzésen és munkahelyen pazarolom a drága időmet. Ráadásul még a fennmaradó energiámat sem az azon való munkálkodásnak szentelem, hogy a tanulás mellett egy kisbaba is szépítse az oly unalmas napjaimat, hanem a barátokkal való duhajkodáson, a különböző programokon és az –Úristen! - bujálkodáson jár az eszem. Megfeddem ezért a páromat is, akit valószínűleg nem foglal le eléggé a napi nyolc órás munkája, és ezért gondol ő is ilyen hívságos dolgokra. Arról már szólni sem merek, hogy az utódnemzésre való testi érintkezést megfelelő védekezés mellett űzzük, így meggátoljuk, hogy akár véletlenül is gyarapítsuk hazánk népét.

Mondjátok, milyen magyar vagyok én? Mondjátok milyen önző, gonosz teremtmény? Büntessetek, büntessetek érte azzal, hogy a végigdolgozott életem végén, a nem megfelelő gyerekszám esetén kevesebb pénzt kapjak! Megérdemlem, és megérdemli minden hívságos férfi és nő, akinek nem az az elsődleges az életében, hogy anyagi helyzete, és minden egyéb dacára szaparodjon, mint a nyulak! Akinek az a fő, hogy egzisztenciája, és normális lakása vagy akár – le sem merem írni ezt a luxust- kocsija legyen! Akinek fontos, hogy a majdan születő gyereke jó körülmények között éljen, mert ugye nem ez számít, hanem a szeretet!

Szeressük hát egymást, én meg majd megírom.