Ez a két fogalom már így egymás mellé leírva is elég fura a szememnek. Hát még, ha tényleg van egy nem is olyan vékony szál, ami összeköti őket.

De mielőtt bármibe belekezdenék, nézzük meg röviden, mi történt Csernobilban.

1986. április 26.-án felrobbant az ukrajnai Csernobil és Pripjaty városokhoz közeli atomerőmű négyes reaktora. A baleset hajnali fél kettő környékén következett be a túlterhelés miatt, azonban a körülmények máig nem tisztázottak.

Az oltást nem sokkal a robbanás után megkezdték, azonban senkit nem tájékoztattak a helyzet súlyosságáról, nem volt megfelelő védőfelszerelés, nem tudták mennyire veszélyes a radioaktív füst és szennyeződés.

Több, mint 24 órával a tragédia után kezdték csak meg a közeli város – ahol az atomreaktor dolgozói és azok családtagjai éltek- kiürítését. Az embereknek mindössze pár órájuk volt arra, hogy személyes tárgyaikat összepakolják, és felkészüljenek a költözésre. Az embereket Kijevben szállásolták el, három hónap múlva megengedték nekik, hogy visszatérjenek a holmijaikért, de a város nagy részét addigra már teljesen kifosztották.

 A sérült reaktor köré egy szarkofágot emeltek, azonban sokan már az építkezés közben, vagy nem sokkal utána a sugárzás mértéke miatt meghaltak.

Azonban az eset ennél sokkal több halálos áldozatot követelt, ugyanis a sugárzás hatásai évek vagy évtizedek múltán jöttek csak elő az embereknél különféle rákos megbetegedések formájában.

Ez a történet, viszont jelen esetben talán nem is ez az érdekes, hanem maga a helyszín. Pripjaty, a több mint huszonöt éve érintetlen, mindenféle környezeti hatásnak és a sugárzás maradványainak kitett szellemváros.

Ez a szocialista ékkőnek tekintett, gyorsan fejlődő, kb 47000 lakosú városka órák leforgása alatt vált a világ egyik legmisztikusabb és legérdekesebb kísértetvárosává. Ott hagyott személyes tárgyak, málló épületek, rohadó vasépítmények, és persze az a bizonyos vidámpark, amiről oly sok helyen lehet képeket találni.

Nem csoda hát, hogy ez megihlette mind a filmkészítőket, mind pedig a számítógépes játékok gyártóit.

Talán nincs is olyan fiatal, aki nem hallott volna az ukrán fejlesztők által gyártott STALKER játékokról, amelyben a csernobili atomkatasztrófa után keletkezett állapotok szolgálnak játéktérül.

Azt viszont kevesen tudják, hogy ennek a „stalker-mizériának” az előfutára egy orosz testvérpár, Arkagyij és Borisz Sztrugackij, akik 1980-ban megjelent posztapokaliptikus korszakban játszódó filozófikus regényükben, a Sztalker, piknik az árokpartonban – és az ugyanilyen címmel ellátott filmben- szinte előre megjósolják a tragédiát, és a” Sztalker” valamint a „Zóna” mint fogalom is itt kap először értelmet.

No, de eme kis kalandozásunk után térjünk vissza a játékhoz, amelynek Call of Pripyat alcímű részében szinte teljesen rekonstruálják a várost, hogy főhőseinkkel még élethűbb helyszínen üldözhessük az atomkatasztrófa által létrehozott mutánsokat.

A Csernobilban történt szerencsétlenséget rengeteg dokumentumfilm, visszaemlékezés, és weboldal dolgozza fel, mind más-más módon. Vannak köztük izgalmasak, és kevésbé izgalmasak, viszont olyan, mint az egyik legújabb, 2012-es alkotás egy sincs. Hála Istennek…

Áldokumentum… Horror… Hollywood-i készítőktől… CSERNOBILBAN!

Jó, jó, próbáljunk kicsit megértőek lenni, hiszen ebben a manapság nagyon menő műfajban már sok lehetséges helyszínt kilőttek; boszorkány lakta erdőt (The blair witch project), diliházat (Grave encounters), csövesek lakta alagutat (The tunnel), zombiktól hemzsegő várost/házat (The diary of the dead, REC1-2), szellemjárta házat (Paranormal Activity), stb…

Tehát valami egyedi ötlet kellett, mi más is juthatna eszébe az egyszerű hollywoodi forgatókönyvírónak, mint egy szellemváros. Beírta hát nagy ügyesen a gúgliba a keresőszót, ami mindjárt ki is dobta Pripjaty nevét. Meg is örült neki nagyon, hiszen ez még nem is Amerikában van, ez duplán jó, mert ők úgyis valami idegen életformának nézik Európa keleti részét. Beleszórunk néhány tinit kamerával, egy orosz akcentussal beszélő katonai ruhás fickót, valami fura arrafelé „őshonos” régi autót, sikítozást, néhány szellemet, és már kész is bombasiker.

Én legalábbis valahogy így képzelem ezt a dolgot, mert épelméjű embernek szerintem még csak meg sem fordulna a fejében, hogy egy ilyen helyszínen tinihorrort forgasson.

Persze, tudom, hogy ez csak egy kitalált történet, nincs semmi köze a tragédiához, de akkor is! Itt emberek haltak meg! Ez a kor egyik szégyenfoltja, ne csináljunk már viccet belőle!

Mi lesz a következő? Egy amatőr forgatócsapat beköltözik Birkenauba, és azt nézhetjük, hogyan üldözik őket a halálra kínzott áldozatok szellemei?

Hollywood, légy szíves kapcsold le magad!

Köszönöm…