Egy doboz puzzlet. Ilyen kis reklámot, a legújabb Jégkorszak filmet promózandó. Nem foglalkoztam vele napokig, aztán egyszer csak beugrott, hogy kirakom. Kiskoromban nagyon szerettem az ilyesmit, napokig el tudtam lenni vele, de ahogy felnőttem, kinőttem ezt a hobbit.

Kiborítottam a darabkákat, és meglepve tapasztaltam, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Többször belekeveredtem, eltévedtem, a hasonló darabokat erőszakkal próbáltam összenyomorgatni. Aztán rájöttem a nehézség okára. A másik oldalán egy másik kép fog kirajzolódni. Milyen ötletes. Ezek után már gyorsabban ment a dolog, összeállt a kép a fejemben, a kezem pedig szinte azonnal rákapott a megfelelő darabkára.

Csupán a szemszögváltás. Ha rájössz a másik nézetre is, egy újabb gondolkodásmódra, már működik is a dolog. Összeáll végre a kép, te pedig csak fogod a fejed, hogy eddig erre nem jöttél rá…