Manapság dúl a zombiláz, és a készítők már próbálják mindenféle oldalról megközelíteni a témát. Érdekes zombifilmekben azonban az elmúlt években sem volt hiány, csak akkor még nem voltak ennyire a középpontban az élőhalottak, így nem is kaptak különösebb visszhangot ezek az egyébként nagyon jó alkotások. Összeszedtem most nektek öt kevésbé ismert zombifilmet, amit szerintem mindenképp érdemes megnéznetek, ha rajongói vagytok a járkáló, rothadó hulláknak!

Dellamorte Dellamore (1994)

Ez az olasz, Tiziano Sclavi regénye, valamint az olaszok egyik kedvelt képregénye alapján készült zombifilm egyáltalán nem sorolható a manapság jól ismert, „menjünk és trancsírozzunk élőhalottakat” kategóriába. A kisvárosi temetőőr Francesco Dellamorte (Rupert Everett) rémálomba illő életét bemutató film inkább tekinthető egyfajta kényszerképzetnek. A mű teljes mértékig rá is játszik erre, hiszen a végére már a néző sem biztos benne, hogy mi játszódik a filmvászon valóságában, és mi csupán a főhősünk képzeletének szüleménye. Francesco nappal úgy él, mint bárki más, éjszaka viszont az a feladata, hogy a bizonyos időközönként feltámadó halottakat örök álomra szenderítsen. Nyugalmas kis életébe aztán beleavatkozik egy rejtélyes nő, egy csapat, tömegbalesetben elhunyt tizenéves, és maguk a rémálmok, amik a temetőőrt gyötrik.

A filmet annak ajánlom, aki nem csupán hentelésre vágyik, valamint szereti a morbid abszurditásokat és az erotikát.

Masters of Horror – Haeckel’s Tale (2007)

A Masters of Horror sorozat első évadának 12. része a 19. században játszódik, és a nekromanták (halottakat képesek feltámasztani) köré épül. Egy fiatal férfi szerelmét szeretné újra az élők között látni, ezért segítséget két egy öregasszonytól, aki, hogy a férfi belássa döntése súlyát, elmesél neki egy történetet egy bizonyos Heackel nevű úrról. Az idősödő férfi fiatal feleségével, és kisbabájukkal él kettecskén, azonban a családi idillel nincs rendben minden, hiszen az egyezség úgy szól, hogy csak akkor él a frigy, ha az asszonyka éjjelente meglátogathatja halott férjét. Nos, nem csak siratni…

A nekrofil tartalom miatt ilyesmire érzékenyeknek nem ajánlott!

I sell the dead (2008)

Az író / rendező Glenn McQuaid, ebben a kicsit sem szokványos élőhalottas filmben a 2005-ös The Resurrection Apprentice című rövidfilmjét gondolta tovább.

Főszereplőnk, Arthur (Dominic Monogham) már gyerekkorában kénytelen megismerkedni a munka világával, azonban ő ezt egy kissé másképp teszi, mint azt normál esetben szokás. Egy vén rókának számító sírrabló, Willie (Larrie Fessender) inasaként kezd el dolgozni. Kezdetben aprópénzért ásnak ki hullákat egy pszichopata orvos számára, majd egy véletlen eset után – valamivel élőbb tetemet találnak, mint a többi – kitörhetnek a zsarnok orvos árnyékából, és rájönnek, hogy a pénz nem a sima halottakban, hanem az élőhalottakban van. Azonban ez a vállalkozás nem kevés veszélyt rejt magában, így hőseinknek a saját életükért kell harcolniuk.

A 85 perces, sötét hangulatú vígjátékot nem sorolnám egyértelműen a zombifilmek közé, mivel itt a jól ismert, járkáló, rothadó hullák mellett az összes ismert élőhalott figurát (pl vámpírok) előszedte az író.

Doghouse (2009)

A következő alkotás egy angol zombie- túlélő- horror- vígjáték, ami elsőre kicsit komplikáltan hangozhat, de higgyétek el, nem bonyolult a dolog. Néhány jóbarát úgy dönt, hogy szerelmi bánatban szenvedő társukat úgy tudják a leginkább megvigasztalni, ha elutaznak egy isten háta mögötti kis városkába, és ott érzik jól magukat. Ugyanis a hely, Moodley, arról volt híres, hogy többségben nők lakták, így úgy gondolták, pillanatok alatt szerezhetnek minden ujjukra két csajt. Azonban a számításaikat keresztül húzza az a tény, hogy egy fertőzés hatására, a nők zombivá vállnak, méghozzá olyan mutáns fajtává, akik férfiakat gyilkolnak és a tetemekből építenek fészket maguknak.

A jó mókából végül igazi trancsírhorror lesz. A film előnye, hogy ő maga sem próbálja meg komolyan venni magát, néhol azonban már kicsit vontatottá válhat a néző számára az idétlen rohangálás. Azonban annak, aki vevő a bunkó humorra és a kifolyó belekre, mindenképp ajánlott!

Deadheads (2011)

Ha azt hiszitek, ez a „zombifiú szerelmes egy élő lányba”- vonal csupán a Warm Bodies sajátja, ki kell, hogy ábrándítsalak titeket, mivel ez a kis költségvetésű film is ezt a szálat követi. Főszereplőnk (Michael McKiddy), egy zombiinvázió után tér magához egy erdő közepén, majd miután realizálja a tényeket új barátja segítségével – igen, mindketten zombik, csak tudatuknál maradtak – elindulnak, hogy megkeressék főszereplőnk szerelmét. Az utazás során aztán különféle kalandokba keverednek, és adódik némi konfliktusuk a helyi egészségügyisekkel is.

Természetesen ez csak egy ajánló, és meglehet, hogy nektek nem nyerte el  a tetszéseteket valamelyik alkotás. Ha viszont úgy gondoljátok tudtok olyan zombifilmről, aminek itt lenne a helye, ne habozzatok billentyűzetet ragadni, és kommentelni!