Borzasztó hírt olvastam a minap. A tinik elmennek a Facebookról.

Na és? Nekem nem fognak hiányozni. Szerintem nem nagy probléma, hogy nem fogok találkozni Állandó Szerelmi Bánatos Julcsika világfájdalmas kiírásaival, vagy azzal, hogy a kedves fiatalok épp hol lógnak suli helyett, vagy milyen órán unják halálra magukat. Mert ugye figyelni már nem trendi. Majd keresnek egy olyan oldalt, ahol nyálazhatnak egymás félpucér szelfijei alá, és megértő gondolatokra talál minden apró-cseprő kis gondjuk. Mindez anélkül, hogy bárki értelmes felnőtt megmondaná nekik, hogy „Hülye vagy édes lányom, foglalkozz inkább a tanulással!”. Később, ha megjön az eszük úgyis legszívesebben letagadják majd az egész profiljukat, és szépen elkezdenek rendes dolgokkal foglalkozni.

Egyébként a Facebook szerintem nem a tinik miatt fog bukni, ha bukik. Bár valószínűleg az még odébb van, hiszen a statisztikákban azt hoznak ki, amit akarnak, de az tény, hogy ez a közösségi oldal úgy beépült a mindennapjainkba, hogy szinte el sem tudjuk képzelni nélküle az életet. Nem tudsz valamit? Beírod a közös csoportba. Mondandód van az egyik barátnődnek? Dobsz neki egy üzenetet. Meg akarod osztani mindenkivel, hogy milyen cukin rágta szét a kiskutyád a vadiúj mamuszodat? Felraksz róla egy videót. Ezek a dolgok olyan mindennapivá váltak, mint az, hogy reggel-este fogat mosol. És ezekről nem szokik le olyan könnyen az ember, főleg, hogy az okostelefonokon már bárhol és bármikor megnézheted, hogy épp ki, mit, mikor és hol csinál. Már reflexből is rányúlsz a kis kék „F” betűre, mikor unatkozol a villamoson, és végignézed a hírfolyamot, vagy ráírsz valakire, aki szintén unatkozik csak egy másik közlekedési eszközön.

Persze, idegesítő dolgokkal találkozom én is rajta, nem kevéssel. De azok nagyon egyszerűen orvosolhatóak. Nem akarok Coelho idézetet vagy csöcsös-puncis vírusvideót látni az üzenőfalamon? Kiiktatom az illetőt. Nem akarok játékfelkérést? Kikapcsolom. Nem akarom, hogy zaklassanak? Letiltom az emberkét. Ha valaki megjelöl, akit nem ismerek? Megkérdezem, mi okból szeretne az ismerősöm lenni. Nem szeretném, hogy a családi képeimet bárki nézegesse? Beállítom, hogy kik láthatják.

De, ha (ahogy tervezik) egy viszonylag normális, felnőtt társadalmat kiszolgáló közösségi háló fog kiépülni, akkor egyre kevesebb szükség lesz majd arra, hogy bizonyos elemeket kiiktassunk, (mert úgyis lelépnek maguktól) és tényleg egy hasznos funkciója lehet az életünknek. Addig meg elszórakozunk vele a szabadidőnkben…