Az előző részekben bejártuk Kőszeg környékét, felmásztunk egy tankra, majd körbesétáltuk az Őrségben található tavakat.

Sorozatunk harmadik részében még mindig maradunk Vas megyében, ezúttal romantikus arborétumi sétát tartunk és túrázunk egyet a környék legszebb szurdokában. 

Kámoni Arborétum

A Szombathely északi részén elhelyezkedő arborétum tökéletesen alkalmas egy kis munka utáni romantikus sétálgatáshoz, de első randis helyszínnek csakugyan kiváló. Az arborétum kiépítését az 1860-as években kezdte Saághy Mihály, a föld birtokosa. Fia is követte a példáját, és az 1930-as évekre már több, mint ötszáz fajta fás szárú növény zöldellt a területen. 

Sajnos a második világháború kicsit megtépázta az állományt, az ötvenes években megkezdték az újratelepítést, ami annyira jól sikerült, hogy mostanra már itt található Magyarország leggazdagabb fás szárú gyűjteménye. 2010-11-ben az egész parkot felújították, az esztétikai javulás mellett a növényállomány is több, mint húszezer egyeddel bővült. 

Egy kicsit zavaró, hogy nincs rendes térkép kihelyezve, még szerencse, hogy az egész egy hatalmas virágoskertre hasonlít, és nagyon nehéz eltévedni benne. Ettől függetlenül kimondottan kellemes hely, a parkon csordogál keresztül patak és az Öreg-tó partján különösen élvezetes a kézen fogva sétálgatás. Ha szerencsénk van, a tó környékén teknősbékát, a fán mókust, a fűben ugráló kismadarat is láthatunk.  Tényleg igazán romantikus hely, nem csoda, hogy az egyik kedvence az esküvői fotósoknak.

Jeli Varázskert

A Kám község határában, több, mint ezer hektáron elhelyezkedő arborétumot Európa egyik legszebb botanikus kertjeként tartják számon. Története az 1920-as évekre nyúlik vissza, amikor dr. Ambrózy-Migazzi István gróf, a kor egyik legnagyobb botanikusa, megkezdte a kert kiépítését. Munkája egyben a szenvedélye is volt, ezért küldetésének érezte olyan növények megtelepítését, amik egyébként nem őshonosak a környéken. Rengeteget tanulmányozta a természetet, az erdőt, a viszonyokat, és úgy telepítette be a növényeket, hogy azok kölcsönösen segítsék egymást. A harmincas években a gróf halála és a világháború kissé megviselte a parkot. Az ötvenes években állami tulajdonba került, az erdészet vette kezelésbe és természetvédelmi területté nyilvánították. 

Fejlesztéseket hajtottak végre, rengeteg fenyőfajtát, lombhullató cserjét, valamint száznál is több fajta egyéb növényt ültettek. Tavakat alakították ki, sétautakat hoztak létre, padokat, jelölőtáblákat helyeztek ki, felépítettek egy kilátót, és 2019-ben Lombkorona -ösvényt is. 

A Varázskert egyik legnagyobb látványossága a májusi rododendron virágzás, mi is akkor voltunk. Lehet, hogy a karantén utáni szabad kóválygás lehetősége is hozzájárult, de a rengeteg ember kissé rontott az összképen. Ugyan nem értek a virágokhoz, de a színes-szagos növényforgatag, az óriási mamutfenyők, a tó melletti bambuszrengeteg, és a hangulatos erdei sétaút remek élményt nyújtott. A lomkorona-ösvény nem igazán nyűgözött le, a jópofa csőcsúszda pedig nem működött. A kilátó szintén tele volt emberekkel, így kissé nehézkes volt élvezni a kilátást. 

Én azt javaslom, ha az időtök engedi, mindenképp egy hétköznapon menjetek (főleg a májusi "főszezonban"), mert az egymást taposó, össze-vissza kóválygó embertömeg sokat elvesz a természet nyújtotta élményből. 

Pinka szurdok

Szombathelytől körülbelül 18 kilométerre, a Vas hegy lábánál, felsőcsatár szélén, közvetlenül az osztrák határ mellett egy igazi, vadregényes, háborítatlan ékszerdobozra bukkanhat a látogató. Különösen érdekes megfigyelni a természet működését egy olyan területen, ahol emberi kéz nem segít be a folyamatokba, a területen ugyanis a rendszerváltás óta nem végeztek erdészeti tevékenységet. 

Nagyon sokáig nem volt ajánlatos a környéken kirándulni, mivel az ötvenes évektől a határzár részét képezte, a helyeieken, a határőrökön és a különleges igazolvánnyal rendelkezőkön kívül más meg sem közelíthette a területet. Hogy megakadályozzák az illegális határátlépéseket, különböző védelmi eszközöket vetettek be, drótkerítést húztak a folyó partjára. 

A parkolótól egy kis ösvényen keresztül jutunk el először a malomépülethez, majd onnan tovább sétálva a hallépcsőhöz. Mi még hűvösebb időben jártunk arra, azonban a kis félszigeten a fára eszkábált létra és kötél arról tanúskodik, hogy bizony a nyári időszakban a gyerekek nagy pancsolást rendeznek a folyóban. A vízszint egyébként változó, de a víz rendkívül tiszta, sok helyen még bokáig sem ér, a horgászok a patakban ácsorogva próbálják meg kifogni a jó halat. Ahogy haladunk beljebb, egyre inkább válik a táj vadregényessé, kidőlt fák alatt bújkálhatunk, dombon mászhatunk fel, vagy épp lereszkedhetünk a vízpartra. A köveken moha zöldell, az élővilág pedig érintetlen. Utoljára gyerekkoromban láttam éticsigát, akkor még volt az udvarunkon. Manapság már nem is találni, itt viszont rengeteg volt belőlük, sőt az egyéb, őshonos csigafajokbl is. 

Azóta többször is voltunk arrafelé, kutyával, gyerekkel, mindig nagyon jó élmény. Ha erre jártok, semmiképp ne hagyjátok ki!

Időközben vége lett a kijárási korlátozásoknak, sőt beköszöntött a nyár is, úgyhogy a következő részben a Balaton mellé látogatunk majd el. Kóvályogjatok akkor is velünk!

Források:

• http://szombathelypont.hu/latnivalok/top-10-latnivalo/kamoni-arboretum-es-okoturisztikai-kozpont.271/
• https://erti.naik.hu/erti-kamoni-arboretum
• http://www.jelivarazskert.hu/Index.aspx?MN=Latogatoinknak&LN=Hungarian
• https://kirandulastippek.hu/koszeg-es-szombathely-kornyeke/kam-jeli-arboretum
• https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2019/05/14/ezerarcu-es-romatikus-a-festoien-szep-pinka-szurdok/