Autóvétel. Ez mindig egy nehéz kérdés. Főleg azért, mert nem elég kiválasztani és megtekinteni a megfelelőnek tűnő autót, hanem résen is kell lenni, mert ha nem nézzük át a dolgokat tüzetesen, bizony belefuthatunk egy olyan helyzetbe, ami később elég sok fejfájást okozhat nekünk. Mint ahogy mi is majdnem belefutottunk köszönhetően egy „apróságnak”, amit a tulaj „elfelejtett” közölni.

A történet a múlt héten kezdődött, amikor úgy döntöttünk megtekintjük a kiválasztott autót, egy fekete Ford Mondeot. A megbeszélt helyszínen és időben ott is volt az úriember, aki árulta az autóját. Kedélyesen fogadott minket, és megmutatta az autót, elmondott mindent, amit szerinte tudni érdemes.  A megtekintés alkalmával az autóról pozitív kép alakult ki. Szépen rendben tartott kocsi, szép belső. Az autót többnyire autópályán használták, gyerekek is gyakori vendégek voltak az utastérben, így két fontos dolgon nem is lepődtünk meg: a sok kilométerfutáson, és azon, hogy a belső térben az ajtók-fedelek töröttek, elhasználódottak. Nálunk azonban a vásárlást egy második, komolyabb áttekintés előzi meg, amely a kocsi szerviztörténetére és a papírjainak ellenőrzésére vonatkozik. Az ismerősök között már belső poén nálunk, hogy képesek vagyunk a belvárosban egy szűk egyirányú utcában is befeküdni a kocsi alá, vagy számokat ellenőrizni, de aki szerelt már autót életében és/vagy az első autója porig szívatta műszakilag, az tudja, miről beszélek. Jelen helyzetben a tulaj csupán egy üres szervizkönyvet tudott felmutatni, de állította, hogy az autó rendesen karban volt tartva, és a papírok otthon vannak, lefűzve. Ebből nem is csináltunk problémát, ha oda kerülünk, úgyis meg akarjuk majd nézni. 

Az autó viszont jónak tűnt a korához és az eddig megtekintettekhez képest, valamint árban is a megengedett kategóriában mozgott. Itthon meg párszor meghánytuk - vetettük a témát, majd úgy döntöttünk, jó lesz nekünk ez a kocsi. A vásárlás időpontja a mai napra esett volna. Volna, ugyanis sajnos a dolog a második személyes találkozón csúszott el, ha tényszerűek akarunk lenni, az okmányellenőrzésen. Kiderült ugyanis, hogy a tulajdonos nem tett említést az egy hónappal ezelőtti teljes motorblokk cseréről. És megkockáztatom, hogy nem is szeretett volna, különben még a félig kitöltött adásvételi fölötti rutinellenőrzések előtt megemlítette volna. Arról nem is beszélve, hogy a motorról semmi normális igazolás nincs, nem tudni honnan van, miféle, nem az elején törött autóból szedték-e ki, akár még az is lehet, hogy nem is magyarországi autóból való. Jah, és nincs meg az eredetvizsgája.

„Az csak egy papír” – mondta a telefonba az az autókereskedő, aki szintén meghirdette ugyanezt a kocsit, igaz ő a kilométerhez diszkréten csak egy "?" –et biggyesztett. – „Tudtam róla, – folytatta – de ez nem probléma. A probléma ott kezdődik, ha az autó nem indul. Biztos csak nem volt ideje megcsinálni a papírokat.” Biztos nem volt neki…

Mi ezek után nem vettük meg az autót. De tegyük fel egy olyan embert fog ki, aki kevésbé alapos. Elslattyog, hogy átíratná az autót, aztán szembesül a ténnyel, hogy ez nem fog működni, mert az eredetvizsgán megbukik a dolog. Jó esetben, „csak” annyi a plusz munka, hogy elmegy és megcsináltatja az eredetvizsgálatot a motorra, de egy ilyen esetben korántsem biztos, hogy ez egy zökkenőmentes művelet lesz. Ha pedig nem sikerül, vérmérsékletétől függően vagy felhúzza magát, vagy beül a sarokba sírni, ugyanis sikerült vennie  több, mint egymillió forintért egy használhatatlan autót.

Szóval emberek, mindig legyetek résen, és minél előbb ellenőrizzetek minden adatot a kocsival kapcsolatban, és egy csomó felesleges idegeskedést megspórolhattok magatoknak!