A halottainkra való emlékezés része az életünknek. A keresztény kultúrkörben november elseje az a nap, amikor az emberek feldíszítik a sírokat és gyertyát gyújtanak a hallottaik lelki üdvéért. A temetők egy nap erejéig megtelnek élettel és szép emlékekkel.

Azonban ahogy egyre közelebb kerülünk ehhez az ünnephez, egyre több helyen (főleg a közösségi oldalakon) lehet találkozni vérre menő vitákkal az angolszász kultúrkörből átvett hagyomány, a halloween kapcsán. A kelta eredetű, szellemekhez és démonokhoz kapcsolódó ünnep lassan, de biztosan terjedőben van Európában és Magyarországon is. Azt nem tudom, hogy ki mennyire hisz abban, hogy október utolsó éjszakája a legvékonyabb határvonal az élők és a holtak között, de az biztos, hogy töklámpást faragni és beöltözni elég jó móka. Igen, a Farsangot pont erre találtál ki, de ki ne szeretne az évben eggyel több estét, amikor büntetlenül másnak adhatja ki magát és kihasználhatja a kreativitását a jelmezkészítés terén?

Az interneten egyre több blogger mutatja meg, hogyan is készíthetünk magunknak ijesztő sminket házilag. Egy ilyen vlogon bukkantam egy „cukorkopanya” nevű, teljes arcot befedő sminkre is, amit már előtte több helyen láttam, de még sosem néztem utána, hogy ez honnan is ered pontosan. És így került be a képbe a mindenszentek és a halloween mellé még egy ünnepegyüttes, a Día de los Muertos és a Día de los Fieles Difuntos.  A mexikóiaknál a Mindenszentek napja nem egy, a miénkhez hasonló keserédes (inkább szomorú) ünnep, hanem ott ilyenkor minden a vidámságról és az önfeledt ünneplésről szól. Ők is feldiszítik ugyan a sírokat, csak egy kicsit másképp, mint nálunk szokás. Mexikóban ilyenkor minden színes, minden hangos és a temetők inkább hasonlítanak egy sajátos szórakozóhelyhez, mint a halottak végső nyughelyéhez. Az élők a halottaknak virágokat, használati tárgyakat, cukrokat, édességet, tequilat, a gyerekek sírjára játékot visznek, kidekorálják fotókkal, anekdotákat mesélnek felette és még egy külön erre az alkalomra sütött cipóval is megajándékozzák a halottat. Ők ugyanis úgy tartják, hogy nem azért kell szomorkodni, hogy szerettünk eltávozott, hanem annak kell örülni, hogy itt volt közöttünk.

 Ez a Guillermo del Toro által rendezett mese tökéletesen bemutatja a mexikóiak hozzáállását a halálhoz és annak ünnepléshez.

Úgy néz ki az egyre több hagyomány keveredéséből végül egy egészen furcsa egyveleg alakul ki így mindenszentek környékén. Azt, hogy ez mennyire jó vagy rossz, mennyire rombolja a tradíciót (vagy rombolja-e egyáltalán), nem az én tisztem eldönteni, csak azt ne felejtsük el, hogy ez az ünnep nem rólunk, hanem az elhunyt szeretteinkről szól.