A sztori nem fogott meg. Az előzetes sem, egyedül Jessica Alba és Lily Rabe neve miatt döntöttem úgy, hogy adok egy esélyt a filmnek. Nem mondom, hogy ennél jobb alkotás még nem született a kategóriában, de nem bántam meg, hogy rászántam másfél órát az életemből. 

25 évvel ezelőtt egy, a világtól elzárkózottan élő vallási közösség a vezetője parancsára csoportos öngyilkosságot követ el, amelyet csupán egyetlen kislány él túl. Ez a kislány, Sarah (Lily Rabe) most visszatér a helyszínre egy forgatócsoport kíséretében, hogy felelevenítsék a történteket. Azonban nemcsak Sarah-nak, hanem a csapat vezetőjének, Maggie-nek (Jessica Alba) is megvan a maga keresztje, az ő apja volt az az FBI ügynök, aki félbeszakította a halálos rituálét. A forgatás közben persze újabb titkokra derül fény és akad bőven alkalom ellőni a szokásos horror kliséket is.

A Jason Blum (Blumhouse Productions) nevével fémjelzett, Phil Joanou rendezésében készült alacsony költségvetésű filmet eredetileg found footage stílusban akarták leforgatni, azonban a műfaj utóbbi években szerzett rossz hírneve miatt a stáb végül meggondolta magát. Ekkor a forgatókönyv már kész volt, de vállalták, hogy újraírják az egészet, így Lily Rabe is nagyobb szerephez juthatott.

A film teljesen nézhető, kifejezetten szimpatikus, hogy nem akarnak többet kihozni belőle, mint amennyit a sztori elbír, így viszont a cselekmény sok helyen előre megjósolható és a fordulatok sem ütnek igazán. Kimondottan örültem neki, hogy nem vitték túlzásba a jumpscare ijesztegetést és azt sem kell nézni hosszú percekig, ahogy a vérző, halálra rémült fiatalok céltalanul futkoznak a susnyásban. A karakterekről túl sok mindent nem tudunk meg, bár nem is igazán érdekesek, a két főszereplő hölgyön kívül a csapat többi tagja túl sok vizet nem zavar. A filmet egyértelműen a kisházban talált archív felvételek viszik a hátukon, amik viszont elég hangulatosra és kellemesen paráztatósra sikerültek.

A The Veil egy igazi „egyszernézős” horror, amit a gyenge idegzetű barátaink társaságában is nyugodtan lejátszhatunk anélkül, hogy bárki lelkivilágában maradandó sérülést okoznánk.