Láttam olyan galambot, ami több kilométert "futott", mint az autóm. 

A Facebookon tagja vagyok több, a kis falunk életéről szóló csoportnak, közösségnek. Itt találkoztam azzal az elsőre kissé bizarrnak tűnő szórólappal, amely a Postagalamb kiállítást reklámozta. Macskakiállításról meg kutyakiállításról már hallottam, de ezekből az állatokból rengeteg fajta van, az egész furcsa kinézetűektől elkezdve a sima cirmosig vagy keverék kutyusig, szóval azért össze lehet hozni belőlük egy rendezvényt, arról nem is beszélve, hogy a rajongók és a gyerekek imádják a kis szőrös, puha lényeket. 

De galamb? Halvány lila gőzöm nem volt róla, mi fán terem egy ilyen rendezvény, illetve, hogyan lehet kiállítást rendezni egy olyan állatból, amellyel minden nap találkozunk, és folyton összepottyantja az autónkat. Szóval kaptam magam, és leugrottam a helyi Kultúrházba, megnézni, hogy mi történik egy galambkiállításon. 

Nos, elsőre az volt furcsa, hogy nem volt borzalmasan büdös, és a galambok halálos nyugalomban ücsörögtek a ketreceikben. Rendkívül szép, rendezett tollú és kövér galambokat láttunk, többféle mintázattal. Mindegyik galamb fölött egy kis táblázattal, amely azt mutatta az adott postagalamb mekkora távolságot tett meg eddigi élete során. Megdöbbentő távolságokat repülnek le ezek az állatok, az egészen kevés, pár száz kilométeres galamboktól kezdve a több tízezresig (!!!) találkoztunk állatokkal.

"- Ha két jó galambot pároztatunk, akkor abból jó galamb lesz?

- Nem feltétlenül. Lesz belőle jó is, kiváló százból egyszer, van két-három átlagos, a többi meg megy a levesbe. 

- Ezt hogy érti?

- Hát szó szerint... Nagyon finom húsa van."

Beszélgettem néhány postagalamb tenyésztővel és olyanokkal, akik versenyeztetnek galambokat. Megtudtam, hogy:

• amik a főtereken vannak, azok kóbor galambok, ne hasonlítsuk össze a postagalambokkal, amik oltva vannak, orvoshoz járnak, és minőségi tápot kapnak.  
• egy postagalamb 15-18 évig él, de kb. 6 éves koráig versenyzik. Utána nyugdíjba vonul, nem lesz levesbetét. 
• a galamb magától tudja, ösztönösen, hogy vissza kell jönnie. Tanítani kell, először kisebb távokra kell elvinni, aztán jöhetnek a nagyobbak. 
• vannak rövidtávon, középtávon és hosszútávon versenyző galambok. 
• a galamb a kb. 700 kilométeres távot egyszerre teszi meg, pihenés nélkül.
• a versenyeken a galambokat összeszedik (több ezret) egy kamionba, elviszik, majd kiengedik őket. A tenyésztőik közben várják haza őket, ki tudják számolni az időjárás és a szél irányából, hogy körülbelül mikor ér haza a galamb. 
• a postagalambokat nyilvántartásba veszik, szóval, ha találunk egy gyűrűzött példányt, akkor a galambász meg tudja mondani, kihez tartozik. 
• előfordul, hogy a galamb nem tér haza, elkapja egy ragadozó vagy megsérül. 
• a galambokat doppingolhatják, ekkor irreális távolságot tudnak megtenni, de a doppingteszt (az ürülékből mintát vesznek és azt vizsgálják meg) lebuktatja a csalókat. 
• Magyarországon kb. ötezren foglalkoznak postagalambokkal, de nincs utánpótlás, a fiatalokat nem mozgatja meg a galambászat. 

A kiállításon a tombolán is galambot lehetett nyerni, sőt licitre is voltak kitéve állatok. Tényleg nem gondoltam volna, hogy egy elsőre nagyon bizarrnak tűnő program is lehet ennyire érdekes, szóval javaslom mindenkinek, ha tényleg ki akar mozdulni a komfortzónájából, menjen el valami olyan kiállításra, amiről fogalma nincs, hogy micsoda. 

Ezentúl biztosan másképp nézek majd a galambokra.