Műemlékmű
Aki egy kicsit is ismeri Szombathelyt, tudja, hogyha egy kis nyugalomra, és szép kilátásra vágyik, érdemes felnéznie az emlékműhöz. Innen ugyanis rálátni szinte az egész városra, lehet hallgatni a csiripelő madarakat, a ciripelő tücsköket (napszaktól függően), és a kissé lepusztult környezet, a fűvel borított térkő, a kicsit leépült, hatalmas „szobor” pedig valami misztikusságot is kölcsönöz az egésznek.
Azonban, ha az ember közelebbről megnézi a látvány inkább elszomorítja, mint megnyugtatja. A rozsdás, valamikori zászlórudak céltalanul merednek a semmibe, az emlékművet önjelölt művészek alkotásai díszítik és bizony erősen látszik rajta az idő múlása és a nemtörődömség. A füvet félig törött borosüvegek és egyéb, éjszaka arrafelé randalírozó tinik által termelt szemét borítja, és valakinek nemrég égető szüksége lehetett két számra is az 1945-ből, ugyanis valamikor csendesen magával vitte, mit sem törődve azzal, hogy így csökkenti a mű értékét.
Facts:
„Az emlékművet 1970. április 4.-én, a felszabadulás 25. évfordulóján avatták fel, ezért nevezték Felszabadulási emlékműnek is. Korábban, egészen 1989-ig az építmény Szombathely címerének központi motívuma volt, azonban később az emlékműről lekerült a vörös csillag és a város címere is változott.” (forrás: varosom.hu)
„Az emlékmű egy szombathelyi témájú bélyeg kisívén is szerepelt, amelyet a szombathelyi nemzetközi bélyegkiállítás emlékére bocsátottak ki. A Gál Ferenc által tervezett bélyegen Derkovits Gyula Nemzedékek című festménye látható.”(forrás: nyugat.hu)
Régebben meg sem fordult volna a fejemben, hogy ne ez legyen az első hely, amit megmutatok egy messziről erre tévedő barátomnak, ma már erősen elgondolkozom ezen.
