„Nem undorodtam tőle, csak féltem. Kicsinek éreztem magam mellette, olyannak, aki soha nem érhet fel hozzá, aki mindig kevés lesz neki, és nem értettem meg, hogy ő már régen nem arra vágyott. Sz*rt a régi pasijára, én kellettem neki, Bob. Csak mire minderre rájöttem, már késő volt, már mással járt. Az ostoba gőgömet keserű megbánás követte. Ő volt az igazi. Most már tudom. De ellöktem magamtól. A lényeg, hogy azóta üldözöm Amyt. Képletesen. [...] Ne próbáld, tedd, vagy ne tedd.”

(Chasing Amy - Comic strip by Kevin Smith)

Mikor az ember sokáig nem talál magának társat felmerül a kérdés, mit is keres valójában. Mi az, amit eddig nem talált meg? Mi hiányzik neki?

Ott rontotta el, hogy nem volt hajlandó megismerni a másikat, nem is engedte, hogy a másik bemutatkozzon neki? Nem tudott kellő kompromisszumot kötni? Vagy nem akart? Félt a csalódástól, esetleg attól, hogy rossz döntést hoz, netán egyszerűen csak nem képes elköteleznie magát?

Vagy végig ott volt valaki a szeme előtt, de észre sem vette?

Megannyi fölösleges kérdés, amin egyszerűen fáj agyalni. Csak keresni kell azt az Amyt, akivel jól érzed magad, és nem agyalni, azon, hogy mi lesz ha.

Nem üldözni kell, hanem megfogni, és elérni, hogy ne akarjon elmenekülni…