…és 84 ponttal a 10. helyen végeztünk az elmúlt évek egyik legegyhangúbb Eurovíziós Dalfesztiválján. A tavalyi döntő után úgy gondoltam ez az egész verseny lassan át fog fordulni abba a nyílt bohóckodásba, ami a felszín alatt mindig is volt, de sajnos tévednem  kellett.

2013-ban az érzelmes cukifiúk és az ugribugri szőkenők vitték a prímet, ugyanolyan semmilyen popdalokat lenyomva egymás után, hol kissé szentimentálisabb, hol pedig erőltetetten jópofa stílusban. Ha a dalok meghallgatása után emlékeztetőként visszajátszott 20 másodperces blokkokat egymás után tennénk, az így kapott produktum akár egy egész számnak is elmenne. Idén nagyon menő volt saját nyelven dalolászni, így Alexünk sem lógott ki a tömegből. Egyébként meg simán elment a filozófus hipszterfiú produkciója. Így laikus nézőként semmivel nem tűnt rosszabbnak, mint bármelyik másik mikrofonba nyáladzós szépen fésült küldött.

Egyébként szerintem ennek az egész Európát megmozgató giccshalmaznak már rég nem az a lényege, hogy ki kapja a legtöbb pontot, hanem az, hogy melyik ország tud olyan produkciót nyújtani, amire emlékeznek még évek múlva is. Például ott voltak tavaly az orosz nagyik, vagy 2010-ben a mémmé, és több órásra loopolt youtube-sztárrá váló Sax Guy, aki egy langyi pop dalt dobott fel dinamikus csípőmozgásával.

Az idei felhozatalból az iszonyatos hangterjedelmű dubstep alapokra operaéneklő román Cesar mutatott olyat, amitől majdnem lefordultam a fotelből, de az ittas görögök is megcsinálták a hangulatot, a finnek pedig bedobták a már több éve is cikinek számító „nő nővel csókolózik”- kártyát. A dánok meg nyertek egy mezítlábas szőke csajjal. Ezeken kívül semmi olyan nem történt, aminek vicces átirataival, figuráival, és megfotosppolt képeivel tele lesz holnapra az internet.

Hiányzott az az észt méhészmetál… Nagyon hiányzott…