Filmajánló: Бумер (Bumer)

Négy orosz bűnöző utazik egy fekete BMW-ben…

Akár egy vicc kezdete is lehetne, azonban ez nem az, hanem egy 2003-as film sztorijának az alappillére. Méghozzá egy kimondottan jó filmé.

 

Nemrég teljesen véletlenül akadtam rá erre mozira egy videómegosztón böngészve. Aztán félretettem magamnak, ha lesz időm, megnézem. Tegnap este sikerült végül sort kerítenem a dologra, és már bánom, hogy nem tettem l_381936_f0a1dc00.jpgmindezt előbb. Petr Buszlov (Петр БУСЛОВ), orosz rendező első munkája ez a gengszter-road movie, amelynek a forgatókönyvét is neki köszönhetjük. A történet alapjában véve nem túl bonyolult, adott négy moszkvai bűnöző, akik mindenféle piti rablással és csencseléssel próbálják meg fenntartani magukat. Már az elején láthatjuk, hogy azt csinálják, amihez a legjobban értenek, autót lopnak. Méghozzá nem is akármilyet, egy gyönyörű, fekete 750-es BMW-t, ami a későbbiekben hű útitársuk lesz a megpróbáltatások során.  Ugyanis az élet nem olyan egyszerű az orosz alvilágban, vigyázni kell, hogy kivel veszel össze, és kit ölsz meg véletlenül, ugyanis könnyen lehet, hogy egyszerre kezd el egy egész maffiózóbanda és a rendőrség is a nyakadban lihegni. Főhőseink is így járnak, és miután a film első tíz percében egy rendőri ellenőrzés során – lebuknak a lopott kocsival- minden pénzük elveszik, meg kell próbálniuk minél leleményesebb módon megtenni azt a több száz kilométert a nem túl biztonságos, falusi utakon, ami a menekülésüket jelenti.  Útközben összetűzésbe keverednek a rend korrupt őreivel, néhány túl agresszív kamionossal, súlyosan megsérülnek, több napot töltenek egy világvégi faluban, míg a cél előtt pár lépéssel a saját kapzsiságuk áldozataivá nem vállnak.

A kis költségvetésű film az orosz mozikban a készítési költség sokszorosát hozta vissza, és mára már szinte alapműnek számít. Majdnem két órás, de az ember egy percre sem unatkozik. Az események pörögnek a flashbackek és a mellékszereplők néhány másodperces kis sztorijai teljesen beleillenek a történet menetébe. A párbeszédek humorosak, habár ugyanúgy, ahogy az egész filmet, ezeket is körbelengi valami fekete felhő, nem a vicceken nevetünk, hanem a megkönnyebbüléstől, hogy megint nem történt nagyobb baj. A színészek hitelesek, és egyszerűen zseniális, ahogy maga az autó is beleépül a színészgárdába. Szinte felszisszenünk, mikor kiszúrják a kerekeit, és mi is vele didergünk, mikor otthagyják éjszakára elakadva a hóban a mínusz húsz fokos hidegben. Az ember nem is hinné, hogy egy autóval, és annak alkatrészeivel mennyi mindent lehet szimbolizálni. A fekete csoda maga a megtestesült álom, ami a végén mégis egyedül végzi az erdő közepén, lemerülő akksival, és elhalványuló lámpákkal, miközben az utastérből egyre erőtlenebbül hallatszik egy mobiltelefon fülsüketítő csörgése.

bumer3el5.1377.jpg

Aki szereti az akciót, a véres jeleneteket és legfőképp a fekete BMW-ket, annak mindenképpen ajánlom megtekintésre.

Azonban akit mindez hidegen hagy, annak is javaslom a filmet, hiszen nagyon szép autós jelenetek, és borzalmasan jó zene van benne.

Végül a leghatásosabb számmal zárnám soraimat: