Mi lenne, ha azt mondanám, képzelj egy olyan világot ahol minden csupán fekete és fehér? És most nem a régi fotók vagy filmek látványáról beszélek. Tényleg nincs más, csak ez a két szín! Ugye, hogy szinte lehetetlennek tűnik? A franciák mégis megcsinálták!

Meglehetősen középszerű mozi lenne a Reneszánsz, ha csupán egy normál eszközökkel leforgatott akciófilmként került volna a mozikba. Egy egyszerű krimi, azzal a különbséggel, hogy a jövőben játszódik, 2054-ben, mikor Európát egy Avalon nevű vállalat tartja a kezében, ami a szépség és a betegségektől mentes világ képét tárja az egyszerű emberek elé. A baj akkor kezdődik, mikor a cég egy 22 éves, zseninek számító kutatóját elrabolják, és a vállalat felkér egy nyomozót, Karast, hogy kerítse elő a lányt, Ilonat. A nyomozásban a főhős segítségére lesz a lány vagány nővére (természetesen közte és a férfi főhős között szerelmi szál is kibontakozik) és különféle csavarokkal kiderül az is, hogy semmi sem az, aminek látszik.

Azonban a gyengécske sztori csupán egy vázat ad ahhoz a csodálatos látványhoz, amit a készítők elénk tárnak. A francia film atmoszférájával és a világával egyből magával ragadja a nézőt, még akkor is, ha nem vonzódott soha különösebben a felnőtteknek szánt animációs filmekhez. A csupán két színből álló (néha azért a szürke is feltűnik) teljesen rajzolt környezetben minden követhető, az akciójelenetek lenyűgözőek, és összetettek. Az ember szája szinte akaratlanul is kinyílik, és úgy is marad egy jó ideig a lövöldözős vagy az autós üldözéses jelenetek után.  De az egész film tele van ötletes és látványos megvalósításokkal, például a rengeteg hologramos kütyü, az Avalon láthatatlanná tévő egyenruhás emberei vagy a teljesen üveg házak. Arról nem is beszélve, hogy milyen nagyszerűen variálja a fény-árnyékokat csupán e két szín felhasználásával.

A movie olyan hatást kelt, mintha egy gyönyörűen megrajzolt képregény kockái kelnének életre, és olyannyira természetesnek tűnik a végére ez a „lebutított” látványú világ, hogy szinte fáj a szemünknek, mikor a stáblista után vissza kell térnünk a valódi életbe, ahol bizony jelen vannak a színek.

Felesleges is tovább ragozni, hiszen mindezt írásban képtelenség átadni. Azt mondom, ha a Sin City tetszett, ezt a filmet imádni fogod!