Szellemes játékok

Abból a típusú filmből rengeteg van, ahol szellemek kísértenek embereket, sőt láthattuk már ennek a témának a különféle kifordított válfajait, de olyannal, hogy szellem kísértsen szellemet, eddig még nem találkoztam.

2013-10-18-Haunter.jpgA Haunter ajánlójából először valamiféle gyengécske Más Világ utánzatot feltételeztem, de csalódnom kellett, méghozzá jó irányban. A film egy elég sablonos alappal dolgozik; adott egy közel száz éves múltra visszatekintő ház, abban egy család, aki valamikor a ’90-es években lelhette halálát, és azóta egyetlen napot él át újra és újra, mindig ugyanúgy. Ezt az örökkévalóságig tartó családi idillt a kamaszlány Lisa (Abigail Breslin) dúlja fel, mikor ráeszmél, hogy mi is történik velük, és megpróbál kitörni ebből az ördögi körből. Először a ház új, élő lakóit hívja segítségül, majd rá kell döbbennie, hogy itt bizony mélyebb titkok lapulnak, mint az elsőre gondolta, sőt nem ő az egyedüli szellem a házban, és sajnos van köztük olyan is, aki ártani szeretne neki. És nem csak neki, hanem az új családnak szintúgy, ezért a lány megfogadja, hogy addig nem nyugszik békében, míg ki nem iktatja a gonosz szellemet, aki felelős a családja (és még sok másik ember) haláláért.

A movie először kissé unalmasnak és vontatottnak hat, milliószor megnézzük gyakorlatilag ugyanazokat a jeleneteket, azonban, ha jól figyelünk, észrevehetjük, hogy mindig csak egy kicsivel több információt kapunk ahhoz, hogy össze tudjuk rakni a nem túl egyszerű képet. Végig fenntartja az érdeklődést, és ami a leginkább pozitív, hogy nem tudod előre, mi után mi következik, és hogy végül mire is akar kilyukadni a film. Rendkívül ügyesen játszik az idősíkokkal, ami nem egy könnyű feladat, hiszen a film egyszerre játszódik az ötvenes és a kilencvenes években, valamint napjainkban. A hangulatot tökéletesen megadja az átláthatatlan ködben, szinte a semmiben lebegő ház, annak különféle szobái és rejtett zugai, a sötét szellemvilág és a világos, napfényes élő világ közötti váltásokról nem is beszélve.

Haunter-Abigail-Breslin-e1382736835285.jpg

Azonban a filmet annyira nem is nevezném horrornak, mert elgondolkodtató jelenetet, nyomozást és családi drámát kapunk bőven, viszont igazi ijesztegetést elég keveset. Egyébként pedig nagyon kell figyelni, mert könnyen el lehet veszni az események forgatagában, szóval fél gőzzel nem érdemes nekiállni. Viszont ha van egy rendkívül éber másfél órád, szerintem mindenképp vállald be ezt a 2013-as kanadai alkotást, főleg, ha nem állnak távol tőled a túlvilági dolgok.