Én komolyan várom már a pillanatot, mikor lesz kis hazánkban ismét csak egy csatorna, ahol Drága Vezérünk méltóságteljes megjelenését nézhetjük, egy rádióadó, ahol az ő dicső szavait hallgathatjuk, és egy Nemzeti Internet, ahol csak csodás magyarságtudatunkat erősítő dolgokra kereshetünk rá. Jaj, bocsánat, olyan naiv vagyok, hogy ilyen egyszerűen látom a dolgot, lesz itt mindenből több, csak mindegyiken ugyanaz fog menni.

Egyébként kezdem megunni, hogy tök hülyének néznek minket. Minket egyéneket, fogyasztókat, választókat. Komolyan elhiszik, hogy mi elhisszük, hogy ez a médiaadóztatós dolog a pénzről, és nem arról szól, hogy tönkretegyenek egy olyan médiumot, ami még hellyel-közzel képes felszólalni a kormány ellen. Ha elmagyarázzák szépen és logikusan, hogy például a Google kereső és legnagyobb webes  tartalomszolgáltatótól, valamint a legnépszerűbb közösségi oldaltól, a Facebooktól hogyan akarják kisajtolni ezt a fajta adót,  akkor én esküszöm, képes vagyok elfogadni a dolgot. De addig ne akarják már megmagyarázni nekem, hogy a döglött ló alszik.

Egyre többször jut eszembe mostanában Platón, aki szerint a demokrácia a csőcselék uralma. Nem értek mindenben egyet a nagy gondolkodóval, azonban lássuk be, van némi igazság, abban, amit mond. Ugyanis szerinte a csőcselék értékrendje a fogyasztás, és aki ezt lebegteti, az tud uralkodni. Ezután már csak egy dolog van hátra: a türannisz, a diktatúra, mert a demokráciából szükségképpen zsarnokság lesz. Mivel a demokráciában az emberek tanulatlanok, és egy olyan személy lesz a képviselőjük, aki a plebsből jön. Ennek valakinek nem tetszik a rendetlenség, átveszi a hatalmat, és közben azt szajkózza, hogy mindezt értünk, a népért teszi.

A nép pedig örül neki, és vígan olvassa a Magyar Krónikát...