Aki valamilyen módon kifejti a véleményét az interneten, az akarva- akaratlanul belefutott már a troll- jelenségbe, ami napjainkra annyira elterjedt, hogy saját szócikket is kapott a Wikipedián. Védekezni ellene nehéz, akármennyire is odafigyelsz az oldaladra, főleg úgy, ha nem érsz rá 0-24-ben valamilyen informatikai eszköz előtt ülni és szűrni a bomlasztó kommenteket. Azonban a troll még a laikusok számára is könnyen felismerhető, hiszen általában vagy egy rövid, tömör, a poszt írójára irányuló anyázós hozzászólásban, vagy a poszt témájához egyáltalán nem illő, személyeskedő, trágárkodó kommentben fejezi ki önmagát. A lényeg mindig az, hogy ezekkel közfelháborodást okozzon, és minél több embert idegesítsen fel a stílusával és értetlenségével. Ha pedig az ember letiltja, szinte biztos, hogy rövid időn belül egy másik nicknév mögé bújva újra megjelenik.

Persze, itt jön az íratlan aranyszabály:               

„Ne etesd a trollt!”

Röstellem, de én bizony a múltkor megtettem. Hosszas e-mailváltásba bonyolódtam a fajta egy igazán tipikus képviselőjével. Nem tudom egyértelműen állítani, hogy megbántam, hiszen az élmény egyszerre volt rendkívül komikus, elszomorító, és idegesítő. Komikus, mert a fickó/csaj olyan magas szinten űzte az egyszerű trágárság, a félműveltség és az önmagának való, de ő maga által észre nem vett ellentmondások használatát, hogy néha az volt az érzésem, hogy ő nem is velem, hanem igazából önmagával viaskodik. Belekötött mindenbe, amit mondtam, elővett minden általa ismert, írásban használt szájkaratés fegyvert a káromkodástól kezdve, a nyelvtan náciskodáson keresztül a fenyegetőzésig, csakhogy a mondanivalómra rá tudja húzni azt, amit ő akar. Valahol zseniális, de egyben ijesztő is, hogyha belegondolok, hogy ő maga ezeket tényleg elhiszi, és egy vicces álnév mögé bújva – amit még e-mailben, sőt még odamondogatós Facebook profilként is használ – játsza a hős igazságosztót.  

Nem vagyok pszichológus, nem tudom kielemezni ezeknek az embereknek a gondolatvilágát, csak sajnálni tudom őket azért, hogy mások zaklatásában lelik örömüket. Meg letiltani őket a fenébe. Ahányszor csak muszáj…