Végre eljött a nap, amelyre a Magyar Polgárok oly régóta vártak! Elindult a Nemzeti Hírcsatorna, ahol a kedves néző korrekt tájékoztatást és szórakoztató hírműsorokat kapott, fél órás Híradóval, rengeteg élő kapcsolással, és húsz percenként időjárás jelentéssel.

A felkészült műsorvezetők lankadatlan lelkesedéssel vitték végig ezt a meglehetősen fárasztó napot, mosolyogva és a legnagyobb profizmussal kezeltek minden hirtelen felmerülő problémát. Mert ugye melyik próbanapon ne fordulna elő olyan gikszer, hogy nem sikerül az élő kapcsolás, nincsen hang, eltűnik a kép, a helyszíni tudósító zavarában elfelejt beszélni, értelmetlenek a mondatai, remeg a keze, nem néz a kamerába, vagy elfelejti, hogy épp adásban van, és a kapcsolásnál a telefonját nyomkodja. Előfordul, hogy csúszik a kép, a hang, vagy rossz a vágás, esetleg ugyanazt a félmondatokkal válaszolgató alanyt faggatják minden blokkban.

Nem érdemes mindezeket az apró semmiségeket felróni a csatornának, hiszen a médiafogyasztó igazán színvonalas, és sokrétű médiatartalommal találkozhatott. Minden fél órában megtudta, hogy Orbán Viktor Miniszterelnök Úr mit gondol a demokráciáról és a szabadságról, mennyi Fidesz szimpatizáns vett részt az ünnepségeken. Megnézhette, hogy ki kapott Kossuth- díjat, hogy Gyurcsány Ferenc nem volt túl jó véleménnyel az új hírcsatorna színvonaláról, vagy hogy milyen nagy hévvel ünneplik március 15.-ét a külhoni magyarok. Mindezeket folyamatos körkapcsolás is kísérte, minden Magyarországon belüli, és azon kívüli megemlékezésről élőben kaptuk a tudósítást. És akkor még nem is említettem azt a rendkívül modern és humoros kis filmecskét, amiben bemutatják az új csatorna születését (magának a csatornának a narrálásában) az idea megszületésétől a megvalósításig. Hihetetlen ötletesség, a csatorna ma újraírta az infotainment fogalmát!

Úgy tűnik, ismét jó helyre került ez a nyolcvan milliárd a közpénzből!