A Maggie nem az a film, amiben Arnold Schwarzenegger baltával aprítja a zombikat, miközben egy hadseregnyi katona üldözi őt. Aki valami ilyesmire vár, az csalódni fog. A Maggie egy egész másfajta zombis film, egy egész másfajta célközönség számára.

Kihangsúlyoznám, hogy zombis, mert valóban vannak benne zombik, de nem ők a főszereplők. Az élőhalottak csupán a hátteret adják ahhoz a drámához, ami Wade Vogel (Arnold Schwarzenegger) és a kamaszlánya, Maggie (Abigail Breslin) között zajlik. Mert itt bizony nem a hentelésen van a hangsúly, hanem az érzelmeken, a mozdulatokon és a magunkhoz valamint a másokhoz való viszonyuláson. A karakterek nem hősök, nem túlélők, csupán hétköznapi emberek, akik megpróbálnak megbirkózni egy nem hétköznapi helyzettel és a tudattal, hogy valami visszafordíthatatlan történt velük, ami megváltoztatja az életüket. Az, hogy Maggie épp egy zombijárvány áldozata lett, csak egy plusz adalék (és talán a mostani élőhalott láz meglovagolása), hiszen ugyanez játszódott volna le bármilyen más halálos betegség esetén. Az apa nem bír megválni a lányától, nem tudja elfogadni az elfogadhatatlant, a végsőkig harcol. A lány nem tud megbarátkozni az új testével, nem tud mit kezdeni az apjával, a barátaival, de legfőképpen önmagával. Tudomásul kell vennie, hogy a teste megváltozik és hamarosan nem lesz képes kontrollálni magát. Retteg a helytől, ahova vinni fogják, ha már nem lesz más megoldás, de tudja azt is, hogy kárt tehet azokban, akiket mindennél jobban szeret.

Bevallom őszintén, elsőre nekem is iszonyúan furcsa volt az Osztrák Tölgyet egy ilyen drámai szerepben látni. Nem beszél sokat, nem mutat túlzott érzelmeket, mégis elhiszem neki, hogy minden egyes szava és mozdulata őszinte. De ami még fontosabb, éreztem az összhangot közötte és a Abigail Breslin között, azt a kissé zavart, távolságtartó apa-lánya viszonyt, amire ebben a filmben szükség volt. Henry Hobson első filmes rendező alkotása lassú tempójú és búskomor, az életlen színek még inkább rájátszanak a hangulatra és előrevetítik a végkifejletet; a megváltoztathatatlant nem lehet megváltoztatni…

A film közel sem tökéletes, de egy igazi gyöngyszem a zombiapokalipszis témában. Azoknak ajánlom, akik bírják az elgondolkodtató történeteket, szeretnek a dolgok mögé látni és nem csalódnak, ha valami nem happy enddel végződik.