Az mondják a bölcsek, hogy az első trélerezés olyan, mint az első csók. Örökké megmarad az ember emlékezetében. Nos, én az első csókomra nem emlékszem, viszont a trélerezés előzményeit sosem fogom elfelejteni.

Vettem egy Alfát még pár hónapja. Nagyon be voltam akkor indulva autóvásárlás ügyben, viszont azt nem vettem figyelembe, hogy akkoriban az is elég nagy erőfeszítésembe került, hogy önmagamat egyben tartsam, nemhogy egy ilyen legendásan hisztis autót. Úgy gondoltam, hogy mivel viszonylag keveset használom, kivárom, amíg több időm és energiám lesz és elviszem egy szerelőhöz, hogy nézze át alaposan. Mégis csak egy 13 éves használt autóról beszélünk. A mai nap reggel 8-ra vittem volna teljes átvizsgálásra. A kocsi viszont ezzel a tervvel nem igazán értett egyet, tegnap délután megadta magát.

Hat évig nyúztam a Focust, elég sok mindent tapasztaltam azzal is, de ami tegnap történt, na olyat még nem láttam. Beálltam a benzinkútra, gondoltam ma nagyon gondoskodó kedvemben vagyok, teletankolom a kocsit. Minden haladt a maga útján a tankolási folyamat során, amikor azt vettem észre, hogy nem kattant el a pisztoly, viszont már több belement, mint amekkora maga  a tank. Noh, akkor látom, hogy annak egy része, amit felül töltöttem bele, alul folyt kifele. Nem csöpögött vagy folydogált, igazából mint egy folyó, úgy ömlött a benzinkút térkövére. Első reakcióm igazából csak ennyi volt: “Ez most a kocsiból folyik? Alulról?” Aztán lenéztem a kocsi alá és akkor szembesültem a tényekkel: ezzel ma már nem megyek sehová. Aztán pár másodpec múlva  ez a dolog néhány szép magyar káromkodással kísérve tudatosult is bennem. Közben a folt egyre nagyobb lett és egyre többen álltak körbe. Nyilván ilyenkor mindjárt létrejön egy szakértői gárda jellemzően férfiakból, akik bólogatva megállapítják a nyilvánvalót. Jelen esetben azt, hogy ezt a kocsit nem szabad beindítani. Mindig is csodáltam a férfiak szakértelmét, erre magamtól nem jöttem volna rá. Közben a locsogás alábbhagyott a kocsi alá rakott kettávágott műanyagkannába már csak csöpögött az üzemanyag. A kocsit odébbtoltuk, a kutas pedig lezárta a kútfejet és elrendezte a csúnya üzemanyagfoltot. Közen jött a segítség és mentek a telefonok, a csöpögés meg nem állt el, sőt ha indítottuk a motort intenzívebbé vált. A pontos bajt nyilván nem tudtuk megállapítani, de biztosra vettük, hogy köze van az AC-hez. A trélerezés elkerülhetetlen. Még aznap este elvitték, de a hiba felderítésére és a javításra már csak a mai napon került sor.

Ma délután jött az infó a szerelőtől, a dolognak nagyobb volt a füstje, mint a lángja, csak valami műanyag lefogató repedt el. Ez azért így is tanulságos kaland volt. Ahogy a mondás is tartja, az okos a más kárán tanul, a hülye meg…