A #metoo túl sok dolgot akar behúzni egy címke alá.

Én eddig csak csendes megfigyelőként olvasgattam a #metoo kampányhoz kapcsolódó írásokat, történeteket, és úgy gondoltam, ebben a témában nem szeretnék nyilvánosan véleményt formálni. Azonban sajnos úgy látom, hogy ez az alapvetően jó kezdeményezés kezd egy kicsit „túlcsordulni”, és több olyan témát összemosni, amely önmagában lenne nagyon fontos.

A kampány elsősorban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felhívja a figyelmet szexuális zaklatásra, a nők kihasználására. Több színésznő és híres ember is állította, hogy rendezők zaklatták, molesztálták, megerőszakolták őket. Ebből kifolyólag az interneten átlagemberek is elkezdték megosztani a történeteiket, bemutatva, hogy nem csak a „szereposztó díványon” létezik a szexuális zaklatás. Magyarországra is begyűrűzött ez a dolog, és a Facebook egyik nagy csoportjában névvel vagy névtelenül lehet megosztani zaklatásos történeteket. Nagyon sokat elolvastam én is, és azt figyeltem meg, hogy rengeteg az olyan sztori, ahol felnőtt ismerős vagy családtag molesztált esetleg még bántalmazott is gyermeket, vagy családon belül történt erőszakos cselekedet. Szerintem ez az a pont, ahol egy kicsit szét kellene választani a dolgokat, legalábbis nem kellene ilyen szinten összekeverni a külön is fontos témákat.

Ugyanis, amíg egy gyermek még naiv és nem tudja, mit tesznek vele, eredendően hisz a felnőttekben és bízik bennük, egy felnőtt már átlátja a világ menetét és tudja, hogy minek milyen következményei lehetnek. Itt most nem az áldozat hibáztatás mellett teszem le a voksom, de azért az emberi természet alapvető jellemzőivel illik tisztában lenni, no meg azzal, hogy néhány férfi - főleg alkohol hatására - nem marad mindig a tökéletes úriember mintapéldánya (de sok nő sem az úrinőké). És itt jön a felnőtt ész, hogy észrevegyük, a döntésünknek (felmegyek-e a már a bárban tapizó úriember lakására) bizony lehetnek súlyos következményei. Persze ettől még a lakáson kimondott „NEM”, az valóban azt is jelenti, és ha a másik fél ezt nem tartja tiszteletben az elítélendő, de azért ilyen helyzetben nem kell előadni a beijedt szűzkislányt és később a meg nem történt erőszakkal telekürtölni az internetet. Ne adj Isten az aktus után erőszakot kiabálni, ha reggel épp nem közös romantikus kávézás, hanem a „walk of shame” követi az egyéjszakás kalandot.

Ezzel szemben a gyermekeket ért bántalmazásra nincs semmiféle magyarázat vagy mentség, kihasználni, megerőszakolni egy védekezésre képtelen, a helyzet súlyát felfogni nem tudó kicsit, nálam kiüti a biztosítékot. Nincs döntési lehetősége, lehet, hogy még azt is elhitetik vele, hogy ez a dolog normális, ha mégis észreveszi, hogy gond van, fél, hogy nem hisznek neki, és ennél még rosszabb, ha a saját szülője is figyelmen kívül hagyja, amit mesél. Az ilyen esetek sokkal nagyobb figyelmet igényelnének, hiszen itt kisfiúk és kislányok is ugyanúgy érintettek, főleg, ha még családon belüli erőszak is kíséri az esetet. Ez viszont nem csak a gyerekeket, hanem a feleségeket és anyákat is érintheti, akik bizonyos tényezők miatt nem tudnak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. A nemi erőszak nagy része is családon belül történik, ugyanis a férfi ekkor már úgy érzi, hogy a nő a tulajdona lesz, így joga van a szexhez akkor is, ha azt a feleség nem akarja. És ez valahol az asszonyban is benne van, hiszen anno igent mondott, és ehhez bizony a házastársi kötelesség is hozzátartozik, még akkor is, ha a férje közben egy munkanélküli alkoholista lett. Azonban összekötnek a gyerekek, a lakáshitel, meg a „mit mondanak a szomszédok” és a nő (no meg a gyerekek is) csak tűr és nem mer szólni.

Nagyon jó, hogy a híres színésznők sztorijai felszínre hozták ezt a témát, de szerintem nem kellene ugyanúgy benyomni a #metoo címke alá az „utánam fütyült két részeg az utcán” és a gyerekbántalmazással vagy családon belüli erőszakkal kapcsolatos sztorikat, mert egy nagy katyvasz lesz a vége az egésznek, lehetőséget adva az ellenzőknek a téma elbagatellizálására. Úgy elég nehéz egy ütőképes figyelemfelhívó kampányt létrehozni, hogy azt sem tudjuk igazán, mit kellene a középpontba állítani.