A Rossz anyák karácsonya kellemesen proli és a poénok is egész jól ütnek.

2016-ban kellemes meglepetés volt számomra a Rossz anyák, amiben a nyúzottan is gyönyörű Mila Kunis megunja a tökéletes anyaszerepet, ezért két elcseszett barátnőjével karöltve sutba dob minden elvárást, lazítani kezd a gyeplőn és elszabadul a pokol. Én alapvetően nem szeretem az amerikai vígjátékok meglehetősen egyszerű humorát, de ezen jól tudtam szórakozni. Bírtam a karaktereket, a szituációkat, a szövegeket, és néha könnyesre röhögtem magam egy-egy jól időzített poénon.

Idén a karácsonyi mozi szezon ennek a filmnek a folytatásával, a Rossz anyák karácsonyával kezdődik. A másnaposok forgatókönyvírói Jon Lucas és Scott Moore ezúttal is hozták az elvárt szintet és az őrült anyukák mellé betettek még három nőszemélyt, így előhozva az anyucik gyermeki énjét.

Ugyanis a karácsony a szeretet ünnepe, a szülők pedig meglátogatják a gyerekeiket és az unokáikat. Ez így tök normálisnak tűnik, csakhogy egyik nagymama sem teljesen komplett. Amy (Mila Kunis) hatalommániás anyja, Ruth (Christine Baranski)  a város legnagyobb buliját szeretné megrendezni lánya házában, Kiki (Kristen Bell) mamája, Sandy (Cheryl Hines) úgy ragad a csemetéjére, mint a rágógumi a cipőtalpra, Carla (Kathryn Hahn) muterja, Isis (Susan Sarandon) pedig csak akkor tűnik fel a színen, ha épp pénzre van szüksége. A három csaj persze úgy dönt, végre itt az ideje, hogy ők legyenek a főnökök és ne az ősök mondják meg nekik, hogyan is kell kinéznie a tökéletes karácsonynak, csakhogy a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy ők azt szerették volna.

A három főszereplőnek ugyanazt kellett hoznia, mint az előző részben, Mila Kunis az elsőre engedelmes (most nem anya, hanem lány) szerepet vetkőzi le és ébred öntudatra, Kirsten Bell ismét idegesítő és nagyon szőke, Kathryn Hahn pedig úgy adja elő a borzasztó ruhákba öltöztetett prolit, mintha erre született volna. A nagyobb elvárás épp ezért a másik három női szereplőn volt, ha ők nem tudnak belehelyezkedni a (nem túl bonyolult) karakterekbe és nem jön össze a kémia a filmbeli gyerekeikkel, a fene ette volna meg az egészet. Azonban az Oscar-díjas Susan Sarandonon kívül nagyrészt csak sorozatokban szereplő hölgyeknek nagyon jól állt a nagyvászon és remek kiegészítői voltak az alapcsapatnak.

Egyébként megkapjuk azt, amit már az első részben is szerettünk; abszurd szitukat, berúgós ölöndülést, jó pasikat és a legkevésbé sem konszolidált dumákat. Meg persze a végén a kötelező nagy összeborulást.

Bár én soha nem éreztem ekkora nyomást az ünnep közeledtével, anyukám nekem is van, és bizony néha nekünk sem felhőtlen a viszonyunk. Így nem volt nehéz belőni a célcsoportot, akinek nagy valószínűséggel bejön majd a film; anyák és lányaik. És nem is nyúltak mellé, én sem tudok mást ajánlani: Hozd el anyádat is!

(fotó: etonline.com, youtube.com, slashfilm.com)