Egyik ismerősöm a minap egy fura dologgal keresett meg. „Te szereted az autókat, főleg az Alfákat. Nekem is nagyon tetszenek, de félek belevágni. Mondj légyszi néhány racionális indokot, miért vegyek Alfa 147-est?”

Nem igazán tudom, mikor váltam én az Alfaság Mindentudójává, hiszen rengeteg nálam jóval fanatikusabb márkaimádó tartózkodik az erre specializálódott csoportokban, de azért megpróbálok neked néhány alapvető dolgot összeszedni a témában.

Egyáltalán, hogy megfordult a fejedben az Alfázás gondolata, az már jelent valamit. Két dolgot; szereted a szép formákat és egy kicsit mazochista vagy. Én mindig azt vallottam, hogy a tizenvalahány éves Alfák semmivel nem rosszabbak, mint a tizenvalahány éves BMW-k, Audik vagy akármi mások, kivéve a Toyotát, mert az addig megy, amíg össze nem töröd vagy meg nem unod véglegesen. Minden „öreg” autó egy négy keréken guruló időzített bomba, olyat nem igazán találsz, amire évekig nem kell költeni. Az Alfa abban más, hogy míg egy Suzukihoz vagy Fiathoz fillérekért találsz alkatrészt, itt nem. Úgyhogy hidd el, nem poén, hogy köss barátságot minimum egy bontóssal és egy hozzáértő szerelővel.

Igen, igazi Alfás szerelő a javasolt, ha nem szeretnéd, hogy miután kimondod a márkát, rád csapják a telefont, vagy végig kelljen hallgatnod a „már megint idehoznak egy ilyen büdös olaszt” monológot. Mert az Alfa nem olyan, mint a többi autó, sokszor a legkisebb javításokhoz is szét kell szedni a fél elejét. Meggyőződésem, hogy ezek az olaszok úgy gyártanak autót, hogy előbb megrajzolják a gyönyörű formákat, aztán megpróbálják belezsúfolni a motort és az egyéb alkatrészeket. A 147-esnek én máig szerelmes vagyok a formájába, egyedi és kortalan, meg van benne valami eredendő pimaszság. A Giulietta már egy kicsit nyugodtabb formavilág és jobban alkalmazkodik a kor ideáljához, de azért még ez is van annyira különleges, hogy kilógjon a parkolóban sorakozó egy kaptafára készült autók közül.

De visszatérve, nagyon válogasd meg, hogy egyáltalán kihez mész el autót nézni. Én javaslom az Alfás csoportokban érdeklődni, esetleg ha kinézel egyet valamelyik használtautós oldalon, annak is kérdezz utána! Én nem voltam elég óvatos, meg is szívtam annak idején. Arra figyelj, hogy ne legyen szétrohadva, ez elsősorban az Ausztriából behozott példányokra jellemző. Emellett ennyi idős autónál a futómű szinte biztosan szétment már, érdemes olyat választani, amelyikben ezt már cserélték, kuplung szintén, önindítóval megint csak előjöhettek gondok, generátor is feladhatta ennyi idő alatt. Valószínűleg a váltókulissza ki lesz kopva és a légkondi is elég gyakran hibásodik meg. Mindig előhozzák az elektronikai dolgokat, én is megszívtam vele, de leginkább azért, mert az előző tulaj, ahelyett, hogy költött volna rá, összegányolta az egészet. Olyan megoldásokkal, amik láttán a szerelőm majdnem kitépte az összes haját. Szóval, ha gondos tulajtól veszed, talán ilyen problémáid nem lesznek. Kérdezd meg, hogy mikor volt vezérlés cserélve, meg milyen olajat öntögettek bele, no meg milyen gyakran. Mert az olajat azt kb. az összes eszi, hogy mennyit, az a fontos. Nekem az 1.6 TS-sel motorikusan nem volt problémám, úgyhogy ehhez nem tudok többet hozzáfűzni. 

Sok a külföldön szarrá tört, itthon összegányolt és kevés kilométerrel árult példány is, azok eleve felejtősek. Egyébként teljesen megállja a helyét az a tipp, hogy nézd meg, mennyire széthajtott gumikkal adják oda neked a kocsit. Ha szedett-vedett szettel viheted el, akkor ott valami nem stimmel. Én azt mondom, ne a legolcsóbb kategóriát lődd be, inkább adj érte kicsit többet. Meg úgy gazdálkodj, hogy maradjon pénzed, mert még egy teljesen korrekt eladótól vásárolt kocsinál sem biztos, hogy pár hónap múlva nem jön elő egy olyan hiba, amit azonnal javítani kell. Apropó, jó ha számítsz rá, hogy lehet olyan időszak, amikor hetekre autó nélkül maradsz, szóval jó, ha mindig van „B”-terved. De ez szintén igaz lehet bármilyen régi autó esetén.

Szóval, ha racionális dolgot akarsz hallani, akkor azt mondom vegyél egy Yarist, de úgy is tudom, hogy legbelül te már döntöttél. De a lényeg az, hogy jól válaszd ki a leendő társadat, és akkor nem fogsz az utólag k*rvaanyázók és olasz-szidók táborába tartozni.