Nem szeretek egyedül autózni… Főleg, ha hosszabb útra kell mennem. Unatkozom. Nincs kihez szólnom, nincsenek ingerek, csak a megszokott kanyarok, megszokott táblák, megszokott emelkedők, lejtők és kis osztrák falvak. Láttam már őket éjszaka, nappal, hajnalban, esőben és hóban, nem igazán tudnak újat mutatni.

Úgyhogy nem marad más, mint a zene. Le kell szögeznem mindenekelőtt, hogy rendkívül behatárolhatatlan zenei ízlésem van. Mindenféle típusból és fajtából vannak kedvenceim, a raptől elkezdve a manapság nagyon divatos dubstepig.

És ez megmutatkozik a kocsiba összerakott válogatásokon is, csakhogy az nem mindegy, hogy hova, melyik napszakban és milyen gyorsan megyek. Ezektől függ, hogy éppen mit is hallgatok.

Nézzünk először egy egyszerű délutáni kocsikázást, amikor időben vagyok, nem sietek, és nincs különösebb dolgom. Ilyenkor általában lazább a r’n’b vagy pop dalokat részesítem előnyben, Britney, Madonna, Nelly Furtado, Ciara és hasonlók.

Aztán ez változik, ha van velem egy barátnőm, akkor már válogatósabbak leszünk, és olyat választunk, amit mindketten szeretünk, még ha a szám nem is egy díjnyertes nóta. Bugyuta szövegek, nevetséges zene, minden jöhet, csak legyen meg a jókedv.

Aztán, ha többen vagyunk, ez szintén változik, vannak állandó kedvencek, ezek általában mindenkinek bejönnek, olyan klasszikusokról van szó, mint például a Nirvana.

Esti bulihoz, miután mindenkit felszedtem, aki számít, valami pörgős diszkó számot választunk, a legújabb kínálatból, hogy előkészítsük a parti hangulatot. David Guetta, Flo Rida, Tom Boxer, Pitbull…

Buliból hazafele már kicsit változik a helyzet. Az egész estés hangos zene és pörgés után az ember nyugalomra vágyik, ilyenkor kerülnek elő a dallamosabb nóták, például a Shivaree Good Night Moonja, vagy, ha kevésbé sikerült jól az este, Pink Soberét tökéletesen lehet üvölteni hazafelé, hiszen úgysem hallja senki, így a gőzt is könnyedén kiadhatom magamból.

Ha egyedül vagyok és sietek, a nyerő választás a Need for Speed Underground teljes tracklistája. Akik összeválogatták, jól tudták mik ingerlik igazán az embert a gázpedál lenyomva tartására. Szerintem egyébként az összes NFS játék közül ebben találták el a legjobban a zenei választékot.

Éjszakai, hegyes- dombos, nézegetős autózáshoz nekem a Kavinsky jött be eddig a legjobban. Nemhiába választották ezt a felturbózott szintipopot egy autós mozi betétdalának is; király…

Hosszabb hajnali utakra viszont valami ütősebb kell. Jártam már úgy, hogy a két óra alvás, és két és fél óra vezetés után úgy hajnali három fele, azt vettem észre, hogy csukódik le a szeme, na ilyenkor jön jól valami igazán ingerlő. Mondjuk valami olyasmi, ami állati hangon üvölti a hangszórókból, hogy „FUCK THE SHUT UP, GET UP!”, miközben fura géphangok tépik az idegeidet. Nos, én eddig nem rajongtam Skrillex munkásságáért, de a Kornnal nagyon ütőset alkotott.

Még nagyon sok kedvencet és változatot fel tudnék sorolni, de akkor a,listám körülbelül végtelen lenne, így azt hiszem itt be is fejezem.

És, hogy mitől lesz jó egy zene? Szerintem attól, hogy megmozgat benned valamit, érzed, hogy felpörgeti a gondolataidat vagy hozzá tudsz kötni egy mozzanatot, egy emléket. A „jó zene”, mint fogalom nem létezik, hiszen minden zene lehet jó annak, aki valamiért kötődik hozzá.