Amikor a napi menü nem olyan egyszerű...

Múltkor kiírtam az egyik gluténmentes ételekkel foglalkozó Facebook csoportba, hogy a nemrégiben vásárolt, még bontatlan és jóval a lejárati idő előtt álló palacsinta keverék romlott volt, amikor kinyitottam. Sokan írták, hogy ők is így jártak, de jópáran betámadtak azzal is, hogy mennyire gáz megvenni a palacsinta alapot, amikor az otthon is könnyedén elkészíthető. Már akinek... 

Sosem voltam igazán otthon a gasztronómiában, alap dolgokat tudtam csak elkészíteni. Szerintem van, akinek a sütés-főzés zsigerből megy, akinek meg nem, annak rengeteget kell gyakorolnia, nekem meg sajna annyi időm meg energiám nincs olyasmire, ami nem szórakoztat. Rántott hús, pörkölt, gofri, resztelt máj, baconbe göngyölt mindenféle,rakott krumpli, spagetti, és ehhez hasonló egyszerű kajákban voltam otthon. Először beütött a reflux, úgyhogy kiiktattam a savas dolgokat, aztán a laktózintolerancia. Ez egyszerű, hiszen sok ilyen terméket kapni. Aztan sok szenvedés után diagnosztizáltak autoimmun fekélyes vastagbélgyulladással, ami gyógyíthatatlan és nincs hozzá konkrét diéta, de kerülendők, a zsíros, olajos, puffasztó, hüvelyes, magvas, tejes és túl rostos, fűszeres, csípős dolgok. Az orvosok szerint próbálgatni kell, melyik ételek működnek, mitől vagyok rosszul, de az igazság az, hogy ez nem olyan egyszerű, hiszen az is előfordulhat, hogy valamit egyik nap még meg tudok enni, aztán legközelebb mégis rohanás lesz a vége. Kb. egy éve folyamatos gyomorfájás és hasmenés után pedig a vékonybélbolyhaim megmutatták, hogy bizony a gluténre is érzékeny vagyok. Talán ez érintett a legrosszabbul, hiszen mivel a magvas és teljes kiőrlésű dolgok ki voltak zárva, sok fehér kenyeret fogyasztottam. Így maradtak a gluténmentes dolgok, amiknél az alap összetevő a rizs és a kukorica. Sosem voltam nagy rajongója a kukoricának, így elsőre borzalmas volt kiérezni a legtöbb tésztában és kenyérfélében. Sőt, már belefutottam nem egyszer abba is, hogy egy jól kinéző glutén-és laktózmentes keksz/süti cukormentes is volt, az édesítőt pedig kerülöm, mivel nagyon durva hasmenést okoz. A gluténmentes dolgok árairól pedig ne is beszéljünk...

Valami, ami sikerült, és még finom is lett.

Receptek

Persze a csoportok tele vannak kenyér, péksüti meg mindenféle egyéb receptekkel, de valahogy nekem sosem úgy sikerülnek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Néha több órát és több ezer forintnyi összetevőt áldozok fel valamire, ami végül katasztrófa lesz. A legtöbb lisztkeverék nem úgy "működik", ahogy írják, sokban pedig vannak olyan összetevők, amiket a bélgyulladásom nem enged meg. Nyolc órában dolgozom, mellette egyetemre járok, hetente többször edzek is, hétvégén, ha van kedvünk (és az egészségem is engedi), kirándulunk a férjemmel, így viszonylag kevés időm marad a konyhai kísérletezésre. Egyébként a férjemnek sokkal jobb érzéke van az ilyesmihez, ügyes a konyhában, de sajnos az ő szabadideje is véges. 

Ételek

Vannak jobb időszakaim, olyankor kb. minden glutén-és laktózmentes dolgot meg tudok enni a pardicsomostól elkezdve a "tejszínesen" át a hagymásig. Aztán vannak a rosszabbak, amikor kb semmi nem esik jól, ilyenkor csak a "biztonsági kajákat" tudom elfogyasztani: rizs, főtt krumpli, hal, natúr húsok, párolt zöldségekkel vagy gyümölcsökkel. Ezek elkészítése egyszerű, viszont nem túl finomak, így a férjemnek kell mellé mást is főzni, ami rossz, mert azt meg nem tudom még megkóstolni sem. Mindig aznapra főzünk, mert a másnapos ételt megintcsak nem biztonságos megennem. 

Éttermek

A "Majd bekapunk valamit." vagy a "Rendelünk vacsit!" dolgok nálunk ritkán működnek. Még az éttermek is általában ferde szemmel néznek rám, amikor nekiállok érdeklődni, hogy melyik étel mit is tartalmaz. Néha nagyon hülyén érzem magam, főleg, amikor látom a pincéren, hogy a háta közepére kíván már. Vagy, amikor már háromszor átolvastam az étlapot, de nem találok olyat kaját, aminél ne lenne a glutén vagy a laktóz megjelölve. Minden alkalommal át kell böngésznem előre az adott város/városrész éttermeinek étlapját, hogy ne érjen meglepetés. Sütit szinte sehol nem tudok enni, mert ilyet nem nagyon gyártanak (vagy az is cukormentes), mindig átirányítanak valamelyik nyers sütizőbe, de az meg nyers, értitek, rostos... 

Próbálkozni lehet...

Kajaidő!

A legtöbb gasztros orvos kifut a világból, ha olyat hall egy bélbetegtől, hogy csak naponta kétszer eszik (napi öt, kis adagos étkezés lenne az ideális). Pedig én valahogy beálltam erre, valamilyen pszichés oka is biztosan van, hiszen éhes sem vagyok. Félek, hogy evés után futni kell, és ugye ez nem úgy működik, hogy egyszer, hanem egy-egy diétahiba bizony egész délutános elfoglaltságot, görcsöket és fájdalmat is okozhat. Emiatt nagyrészt csak otthon eszek, reggelit és vacsorát. Nagyrészt olyat, amit mi csinálunk. Így, ha kirándulunk vagy egész nap óráim vannak, nem szoktam enni napközben, így sokszor nézem végig, ahogy mások esznek. Tudom, hogy nekik is kellemetlen, de nem tudok ezzel mit kezdeni. A férjem és a munkatársaim már megszokták, ők bármikor képesek benyomni egy nagy szelet négysajtos pizzát, miközben én egy pohár teát szürcsölgetek. 

Kávé

Az egyetlen dolog, amiről nem tudok lemondani, pedig kellene. Csak a napi hármat mérsékeltem napi egyre. 

Igen, néha befordulok, és képes vagyok azon agyalni, hogy mennyivel jobb lenne ennyi vacak nélkül élni, ugyanúgy, ahogy más, átlagos huszonnyolc éves nő. Aztán mindig rájövök, hogy igazából vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, és este nyolckor nekiállok megint a kotyvasztásnak, hátha most összejön az a csokis süti. És igen, köszönöm szépen gluténmentes csokis sütikerevék!