American Horror Story – Coven

Az American Horror Story első két évada olyannyira lenyűgözött, hogy már tűkön ülve vártam a harmadikat. Először el sem tudtam képzelni, hogy mit lehet kihozni még a sorozatból, hiszen az első évad kilőtte az összes rémházas-ijesztegetős klisét, a második pedig valami zseniális összessége lett a legőrültebb ötleteknek. A Coven azonban mégis más lesz, megnyugtató, hogy a készítők úgy gondolták felkavarják egy kicsit ezt a vámpírokban és zombikban tocsogó állóvizet, és bevetnek egy napjainkban méltatlanul hanyagolt témát; a boszorkányokat.

Már a hónapok óta kis mértékben adagolt videók előkészítették a terepet az évadnyitónak, habár túl sok információval nem szolgáltak az évadot illetően. Viszont a rajongóknak pont elég volt léleksimogatónak, a laikusoknak pedig figyelemfelkeltésre. Bár őszintén megmondva, én nem igazán ajánlom senkinek, hogy egy ilyen sorozatot a harmadik évadtól kezdjen nézni, még akkor sem, ha ez egy antológia. Minden évadnak megvannak a maga különlegességei, mégis az első alapozta meg az AHS brandet, és azokat az alapvető stílusjegyeket, amik mentén aztán az Asylum is futott.

És remélem, hogy a Coven is fog…

Az évadnyitó epizódban nem kellett csalódnom, minden percét élveztem. A történet ismét több szálon fut, bár a történetvezetés az előző évadokhoz képest meglepően linálisra sikerült, természetesen itt is találkozunk flashbackekkel, és persze, a múlt és a jelen is szépen összekapcsolódik. A kellemes borzongást ismét megadják a sötét képsorok, az őrült halálok és a trancsír rajongóinak sem kell csalódniuk.

,

A helyszínünk a már több woodoo-hoodoo horror alapjául szolgáló New Orleans, ahol egy rendkívül hangulatos boszorkánynevelde áll a középpontban. A lányok mindössze négyen vannak, de mind különleges (néhány nagyon furcsán különleges) képességekkel rendelkezik. Persze, a lányok jelleme is merőben eltér, már az első részben szépen megágyaztak a konfliktusoknak e téren.

Jessica Lange ismét a szokásos erős kezű és idegzetű vezető szerepét öltötte magára, és mint az Asylumban, itt is tökéletes benne. Újra feltűnik Sarah Paulson, ezúttal Lange lányaként és a leányiskola vezetőjeként.

A zene fenomenális, önmagában is ijesztő volna hallgatni a sötét szobában ülve.

Eddig úgy tűnik a sorozat tudja tartani az eddig is magas színvonalat. Nálam elérte, hogy úgy várjam a következő részt, mint a kiskölkök a karácsonyt. MÉG, MÉG MÉG!