Veronica (2017)
A három [Rec] film rendezője most egy lassú, klasszikus horrorral rémiszt minket halálra.
A spanyoloknak sosem kellett a szomszédba menni egy-egy jó horrorfilm ötletért, a megvalósítás is általában ötletes, és üdítően hat a sok futószalagon, egy kaptafára gyártott, jump scare-ekkel telepakolt amerikai alkotás között. Ezek közül emelkedett ki a [Rec] 2007-ben, amit máig az egyik legszínvonalasabb kézikamerás horrorként tartanak számon. A Karantént is jegyző Paco Plaza kultuszsorba emelkedett alkotása még három folytatást kapott, amiből Plaza kettőnél ült be a rendezői székbe, a negyedikben csak producerként vállalt szerepet. 2017-ben pedig egy valós történeten alapuló horrorral ijesztegeti a Netflix közönségét.
Veronica (Sandra Escacena) egy félárva 15 éves lány, akinek édesanyja éjjel-nappal dolgozik, hogy el tudja tartani négy gyermekét. A tinédzserre ezért rengeteg napi teendő és felelősség hárul, amit egyre nehezebben bír. Kitalálja, hogy elhunyt apjától kér segítséget, a szeánszhoz pedig épp kapóra jön a közelgő napfogyatkozás. Két barátnőjével karöltve az iskola egy eldugott zugában végzik el a szellemidézést, azonban valami balul sül el, Veronicat pedig egy természetfeletti lény kezdi el követni. A lány elhatározza, hogy akár az élete árán is megvédi három testvérét...
Na, de mi ebből a valóság?
Nagyjából a sztori alapja. A '90-es évek elején a Madridban élő Estefania Gutierrez Lazaro rejtélyes halála sok helyen csak "Vallecas -ügy"-ként híresült el. A lányt egyik nap furcsa pózban találták a szobájában, majd kórházba szállították. A beszámolók alapján a tinédzser korábban egy Ouija táblával próbált meg szellemet idézni, azonban ezt az egyik nevelő megzavarta, és eltörte a táblát. Többen állították, hogy a szeánszon furcsa füstöt láttak gomolyogni, amely megszállta a lányt. Ezután Estefania sokszor lett rosszul, hallucinált, viselkedett agresszíven a testvéreivel. A fiatal lány 1991 augusztusában hunyt el a kórházban, de a rendőrök csupán egy év után vonultak ki a családhoz, akiket megrémítettek a házban tapasztalt paranormális jelenségek (furcsa zajok, kinyiló zárt ajtók, érdekes foltok, lebegő kereszt). Az esetet a nyomozó hivatalosan is lejegyezte, de azóta sem találtak rá magyarázatot.
A mozi átgondolt és jól játszik az ember érzékeivel. Ügyesen alkalmazza az "amit nem látunk, attól félünk a legjobban" -faktort, és kellő lassúsággal építi fel a történetet. A kameramozgás, a hangok, és a képi világ mind a klasszikus horrokat idézi, az pedig igazán pozitív, hogy az ijesztegetést nem random módon előugráló CGI -rémekkel oldotta meg, hanem képes volt hosszan fenntartani a feszültséget, míg végre kibontakozik az annyira nem is rémisztő gonosz jelenés. Ugyanis végig van egy olyan érzésünk, hogy nem is igazán egy más világi lénytől kell tartanunk, hanem valami sokkal emberibbtől.
A rendező több interjúban kiemelte, hogy a valós események csupán inspirációként szolgáltak a filmhez, nem volt célja, hogy dokumentarista módon vázolja fel a történteket. Plaza jól megfogta a lényeget, ettől függetlenül a sztori kissé lapos, és ha bár kiszámíthatónak nem mondanám, túl sok újdonságot nem tartogat.
A film február 26.-án debütált a Netflixen, ti is ott tudjátok megnézni, a spanyol hanghoz angol vagy német feliratot választhattok.
