A parkolás (most, hogy egyre szaporodnak az autók a kisvárosokban is) nem egyszerű művelet. Bizony okozhat bosszantó pillanatokat, amikor mi már a nyolcadik kört tesszük meg a bevásárlóközpont parkolójában szabad placc után kutatva, míg valaki ezalatt pofátlanul két helyet foglal el egy autóval. Nagyon sok szemfüles ember a parasztnak vélt autóst le is fotózza, és beküldi valamelyik helyi médiumnak, aki ezt nagy dirrel-durral közzé is teszi. Azonban a parkoló az a közeg, amiben a kocsik elég gyakran váltják egymást és igazodnak egymáshoz. 

Ezt a képet még karácsony előtt fotóztam az egyik szombathelyi parkolóban:

Elsőre rámondhatnánk, hogy "Figyeld már, mekkor tapló!", no, de nézzük csak meg jobban a helyzetet. Ahogy láthatjuk, az autók (a Toyota és a kisbusz is) mindkét oldalon nagyon közel állnak a vonalhoz, így akármennyire is szeretne szabályosan beállni az Opel, mellette nem maradna annyi hely, hogy még egy autó normálisan be tudjon parkolni, sőt vagy ő nem tudna rendesen kiszállni, vagy valamelyik másik be. Az is látszik, hogy a Toyota a mellette álló Skoda miatt parkolt a vonalra. Arról nem is beszélve, ha mindkét oldalról elmennek a kocsik, és valaki ilyenkor találja lefényképezni az Opelest, a kép már is ott feszít a címlapon, mások meg elmondják mindenféle tahónak. Ugye, hogy nem fair?

Hasonló a helyzet azokkal is, akik a parkoló legvégén, ahol se közel se távol nem áll senki, elfoglalnak két helyet vagy épp keresztbe teszik le az autót. Nem zavarnak senkit. Értem én, hogy egy két helyet elfoglaló BMW sok kattintást meg kommentet hoz, de ne menjünk már át boszorkányüldözésbe. 

Persze vannak a tényleg tahók is, akik gondolkodás nélkül leparkolnak a mozgássérült vagy a családos helyre, megállnak a füvön, a buszmegállóban, az Aldinál szó szerint beállnak az ajtóba, és még sorolhatnám. Nem, az sem jó magyarázat, hogy "nehogy a figyelmetlen paraszt nekicsapja", ebben az esetben tessék elmenni a parkoló végébe, ahol nem áll senki. 

Tény, hogy a közlekedési és a parkolási kultúrán van mit javítani, de ne abban éljük ki magunkat, hogy gondolkodás nélkül fotózgatunk és játszuk az erkölcscsőszt.