Emberek, ismét nagy lázban van az ország!

Nem, nem a Való Világ szereplőiért izgulunk ennyire, de még csak nem is a Dal ma esti adása miatt, hanem azért, mert így január közepén, télen az évszaknak megfelelő idő várható. Van, ahol már leesett ez a fehér csoda, van, ahol még várni kell rá, de csak idő kérdése, és beteríti az egész országot.

Miért is félünk mi ettől annyira, és miért is imádkozunk minden évben egy éghajlatváltozásért? Nem kényesek vagyunk, és nem túl melegimádók, csak egyszerűen elegünk van abból, hogy leesik a hó, és megbénul a tömegközlekedés. Meg úgy bármilyen közlekedés.  Én, mint kétlaki emberke már előre félek, hogy mennyi ideig fogok majd rostokolni a vonaton, mikor az egyébként három órás vonatút tiszta időben is a legritkább esetben annyi. Igaz, maradjak a seggemen, mit akarok én itt hatalmas, 250 kilométeres távolságokra elkóricálni a hideg évszak kellős közepén. Majd láthatom a szüleimet, ha kitavaszodott. 

A Katasztrófavédelem és a Közútkezelő azt mondja, most aztán nagyon felkészült, csak azt felejti el, hogy ezt minden télen leközli, mégsem változik évek óta semmi. Az utak ugyanolyan veszélyesek, csúszósak és havasak, a tömegközlekedés a falvak és a városok között megbénul, mi meg csak sasolunk hülyén, ha véletlenül átmászunk az magyar-osztrák határ túloldalára, és ott tökéletesen tiszta utakkal és az ilyenkor elvárható dolgukat végző hómunkásokkal találkozunk.

De ne aggódjunk, mielőtt útnak indulnánk, legyen nálunk plusz takaró, bundabugyi, fogkefe, fogrém, elég üzemanyag, hólánc, és ha véletlenül elakadnánk, ne ijedjünk meg, mert a Belügyminisztériumtól majd kapunk egy nagy segítséget nyújtó üzenetet! Szóval nó para, tavaly is túléltük, idén is túl fogjuk!