Igen, újra támad a magaskultúra, ezúttal az RTL II-n! Most, hogy kis hazánk csurig megtelt ügyesebbnél –ügyesebb énekes előadókkal, akiket már haknizni sem tudnak elküldeni, hiszen még nem fulladtak ki teljesen az előző szériában „befutott” sztárpalánták, itt az idő, hogy a nézettség érdekében újra előrángassanak néhány agyhalott idiótát, és bezárják őket egy luxuskéglibe, hadd éljék a (nemi) életüket a nagyvilág szeme láttára.

Figyelem emberek, vasárnap indul a Való Világ 6! Úgy van, ez már a hatodik, és igen, már senki nem emlékszik rá, hogy mi a fene is volt az első ötben. Főleg, hogy utána a főszereplők nagy része vagy eltűnik a süllyesztőben, vagy valami új szenzációs médiakarrrierbe kezdve (rapperkedés, kamu valóságshowban való szereplés, ducimodellkedés) próbál meg bennmaradni a köztudatban.

Már a válogatók alkalmával meg lehetett figyelni, hogy bizony a készítők most nagyon alacsonyra tették az IQ-szintet, tudvalevő, hogy minél nagyobb ökör valaki, annál könnyebben csinál tök hülyét magából, az unatkozó értelmiség meg majd arról fog pletykálni a telepi kocsmában, hogy megint ki villantott puncit és az szőrös volt-e. Vagy, hogy egyikük fejbe verte a másikat egy kishokedlivel, és ezért biztos ő fog kiesni. Mert ez lesz emberek, a készítők biztosra mennék, az a fontos, hogy a tévénéző úgy érezze, hogy igen, tele van a világ nála hülyébb emberekkel. És nicsak, ott is mutogatnak párat!

Aztán, ahogy lenni szokott, ezekről ír majd nemsoká a Story magazin, forgat a csatorna pletykaműsora, a Youtube-on nézheted a legjobb jeleneteket, ahányszor csak tetszik, és ha akarod, ha nem, bele fogsz futni ebbe az idiótaságba. Bűnös élvezet lesz, az bizony, mint az Éjjel-Nappal Budapest, mert az tutira hazudik, aki azt mondja, hogy legalább pár percet nem nézett meg belőle!

Én nem azt mondom, hogy adjanak minden este intellektuális vetélkedőket, majd francia  fekete-fehér művészfilmeket a kereskedelmi csatornákon, kell az ilyen is, mert nézze, akinek jól esik, csak nekem ne kelljen minden véletlen kattintás után azon aggódnom, hogy mikor mászik az arcomba az egyik főszereplő hölgy műmelle.

De, ahogy a bölcs római államférfi is megmondta annak idején: "Kenyeret és cirkuszt a népnek!" A cirkusz része úgy néz ki, nálunk nagyon jól működik. 

Vizsgaidőszak… Itt van, megint eljött az évnek az a része, amikor úgy igazán tanulni kell. Minden egyetemista rémálma, és a szorgalmi időszak végén remegő kezekkel számolja vissza a napokat az első vizsgájáig. Ilyenkor a jó egyetemista tervez, beosztja a napokat szépen, hogy egyenletesen elosztva a tanulnivalókat, kipihenve, tökéletes tudással járulhasson a tanár elé azon a bizonyos napon. Most komolyan, ti ismertek olyan egyetemistát, aki ezt így csinálja?!

Miért is tenné, hiszen a vizsgaidőszak az, amikor az embernek annyi teendője és bepótolnivalója támad, hogy meg sem bírja számlálni.

Csudálatos hírt olvastam ma, kedves Barátaim!

Orbán Viktor, mélyen tisztelt vezetőnk, Magyarország szellemi vezére úgy határozott, megvalósítja azt, amelyre szerény népünk már oly régóta éhezett. Egy állami lapot, egy olyan újságot, amely a jó magyar értékeket és értékrendszert fogja a nemzet elé tárni, oly kacifántos, barokkos körmondatokban, amelyektől már a huszadik század végén is hajukat tépve verték a fejüket a zsurnaliszták a kávéház bortól pettyes üveglapjába.

Hiszen mi más lenne ez, kedves Barátaim, mint a magaskultúra igaz megnyilvánulása abban a fertőben, amiben már minden kis átlag földtúró billentyűzetet ragadhat és elmondhatja a gondolatait, néha azokat a kormányellenes, uszító gondolatokat, amelyekkel Drága Kormányfőnk jó hírnevét bemocskolá.

Itt van hát e nemes és szórakoztató útmutatás, melyben a köznép megtudhatja, mikor nyílik a pitypang, vagy jóízűt mosolyoghat egy-egy mindenki által megbecsült, hű kormánypárti újságíró ikergyermekein. Erre vágytunk már mióta epedve! Úgy kellett ez nekünk, mint a rezsicsökkentés vagy egy falat kenyér! Valamint oly nagy boldogság számomra, hogy e csodás közpénzből készülő sajtóipari termék a jó minőségű lapjainak és a kemény borítójának köszönhetően nemes dísze lehet a könyvespolcomnak, és majd könnybe lábadt szemekkel mutogathatom évek múltán az unokáknak, hogy: „Látjátok, kicsinyeim, milyen jó is volt Magyarországon élni 2014-ben!”

Köszönöm Orbán Viktor, köszönöm Magyarország!

Minap az egyik ismerősöm azzal fordult hozzám – mint gyakorló macskatartóhoz – hogy milyen tanácsokat adnék neki, ugyanis szeretne egy cicát. Nehéz konkrétat mondani, hiszen minden cica más és más, meg kell ismerni, és nevelgetni kell. Az internet tele van jó tanácsokkal ez ügyben, mit tudnék én még hozzátenni? Csak a tapasztalataimra kíváncsi – mondta. Hát azok vannak…

Bár el kell mondanom, hogy a macskámat én már felnőttként fogadtam örökbe, így a kiscica nevelésben nem vagyok jártas. Nem baj, azért érdekli.

Hát jó, itt van néhány jó tanács leendő cicatartóknak!

Ki ne találkozott volna még valamelyik weboldalon legalább egy, Oroszországban készült belső kamerás karambollal, Putyin-mémmel vagy ne hallott volna legalább egy, orosz földön készült zeneipari terméket. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, de az tuti, hogy egyediek. És ezt minden évben be is bizonyítják. Tavaly ezekkel…

Kezdődik az újév, ne felejtsük el, ezentúl, ha hivatalos papírozunk a dátumot már ne 2013-mal kezdjük. Ilyenkor jönnek az újévi fogadalmak, és úgy állunk neki, hogy ez az év jobb, vagy legalábbis másabb lesz, mint az előző. Vagy az azt megelőző… Sajnos nem vagyok olyan jó, mint az Ezo tévé jósai, nem tudok garantálni két héten belüli szerencsét és nem látok a jövőbe sem, viszont összeszedtem néhány olyan dolgot, amiről már most tudni lehet, hogy nagy érdeklődésre fognak számot tartani mind a média, mind a hétköznapi emberek részéről.

Mindjárt vége az évnek, ennek okán sorra készülnek a tematizált válogatások. Megtudjuk mennyivel élünk jobban, mint négy éve, melyik celeb házasodott, melyik szült, mik voltak a legnagyobb slágerek, a legjobb tévéműsorok, a legaranyosabb macskák, és még sorolhatnám. Ezen felbuzdulva én is összeszedtem egy kis gyűjteményt olyan válogatott hülyeségekből, amik a legcsekélyebb mértékig sem befolyásolták az életünket, mégis tele volt velük az internet. 

... a nem kívánt terhességtől, a nemi betegségektől, és a gyilkos zombivírustól. Hölgyeim és Uraim, mai filmünk a Contracted. 

Akartam egy jópofa kis karácsonyi posztot, versikével, meg poénokkal, de sajnos a munka, a vizsgaidőszak, az utazgatás és az itthoni készülődés elszívta minden időmet és energiámat. Majd talán jövőre…

Gondoltam, ha már ez meghiúsult, akkor csinálok egy cuki fotót, a minikarácsonyfámmal meg a macskámmal, de sajna Mindúrnak nem volt kedve aranyoskodni (hiába próbáltam meg jutalomfalatkákkal is rávenni a dologra), így idén csak egy ilyen kis unalmas karácsonyi köszöntőre tellett.

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván mindenkinek a Fordos Lány! 

A bloggerlány ma borzalmas felfedezést tett. Egy olyan felfedezést, amely gyökeresen megváltoztathatja az életét a továbbiakban.

Neki bizony nincs lyuk a lábai között…

Addig nem is gondolkodott ezen a szörnyűséges testi hibáján, amíg az Internetországban való randalírozás közben véletlenül bele nem botlott egy ezzel kapcsolatos cikkbe. Új divat terjed a neten, bizony a „thigh gap” –jelenség, ami azt jelenti, hogy nem ér össze a lányok két combja.

Sokan írták, hogy ez csak testtartás kérdése, meg bárki tudja úgy tartani a lábait, hogy az ne érjen össze. Ki is próbálta mindet, de rá kellett jönnie, hogy bizony, akárhogy is nézi, az övé menthetetlen. Mondjuk, le kell szögezni, hogy a lány eleve az átlagosnál vaskosabb alsó végtagokkal rendelkezik. 15 évesen például nagyon vékony volt, a combjai mégis ugyanígy összeértek.  Hiába nem kövér most sem, sajna a lábai kicsit rövidre és szélesre sikerültek. Ilyen a genetikája. Ettől függetlenül könnyen együtt tud élni a dologgal, nem vesz lapos talpú cipőt miniszoknyával, és máris nem tűnik fel senkinek, hogy a lábai jobban mutatnának öt centivel hosszabban.

Ahogy nézegette a képeket, rájött, hogy ezeket a fotókat már látta többször is, de sosem tűntek akkora durranásnak, hogy ebből valami ikonikus dolog legyen. Vékony lányok állnak… A tipikus modellek mindig is így néztek ki, csak nem állították őket afrikai éhező pozícióba. De hogy ez ennyire szexi legyen?

Most mi legyen? Törjön össze, tekintsen magára máshogy? Dobja ki a ruháit és ezek után csak zsákokban járjon, hogy senki ne is lássa az alakját, hiszen hogyan is tudna úgy létezni, hogy nem felel meg az „o”-lábú nőideálnak!

Egy fityfenét… Legyint rá, és röhög rajta egyet. Hiszen mindenki tudja, hogy mennyi minden múlik a jó fényeken, a jó beállításokon, nomeg egy ügyes fényképész a fotosoppal karöltve egy kecske alfeléből is tud a férfiak számára vonzó dolgot létrehozni.  

Most ez, később meg más lesz a divat. Egyébként a bloggerlány azt hitte a tengerparton lábfejfotózás, meg kajakattogtatás után már nem lehetnek újabb dimenziók a wannabe művészek körében. De úgy tűnik tévedett… Eddig a gyépés lábtartás volt a menő, most meg a lyukas lábköz. Mi lesz a következő? Esetleg a kancsalítás, vagy a nyelvnyújtogatás?

Ja nem, bocs, az már megvolt…