Albánia évről évre kedveltebb turistacélpont, az emberek kedvesek, a tengerpart szép és az árak is barátaik. Nem csak az ország van felszálló ágban, a zeneipar is kezdi felfedezni az albán felmenőkkel rendelkező énekesnőket, akik nem csak tehetségesek, hanem gyönyörűek is. Szóval, ha eddig nem lettél volna odáig az albán csajokért, a poszt után biztosan változik a véleményed.
Mindig arra vágyunk a legjobban, ami nem elérhető. Akik folyamatosan a média kereszttüzében élnek még jobban ki vannak téve annak, hogy perverz zaklatók és fotósok kövessék mindenhová. Olyan férfiak, akik tudják jól, hogy sosem létesíthetnek közelebbi kapcsolatot imádatuk tárgyával. De mi történik, ha ez mégis lehetségessé válik? És az alany nem is tiltakozik. A halottak ugyanis nem szoktak ellenkezni. De mi van, ha mégis?
Habár manapság már semmi meglepő nincs abban, ha valaki tetováltat, Dél-Koreában még mindig hajlamosak elítélni az önkifejezésnek ezen formáját. Azonban sokakat ez sem riaszt el attól, hogy testükön viseljenek egy-egy nekik valamilyen okból fontos mintát, jelképet vagy akár kedvenceik rajzolt mását. Az országban hivatalosan nem legális a tetoválás, ennek ellenére sorra nyílnak meg az underground szalonok, a becslések szerint húszezer tetoválóművész dolgozik az országban. Egy ilyen szalon a Sol Tattoo is, ami arról híres, hogy meglehetősen ügyesen varázsolják a bőrre a különféle házi kedvencek (elsősorban cicák) portréját. A galériában csak macskás tetkókkal találkozhatsz, de a szalon Instagramján és Facebook oldalán nézelődhetsz a többi alkotás között is.
Az országban egyébként folyamatosan napirenden van a tetoválás legalizálásának problémája, a lakosság bízik benne, hogy a törvényhozók végül engednek a nyomásnak és hagyják működni a megfelelő higiéniai körülmények mellett dolgozó művészeket.
Ahogy majdnem minden évben, idén is kilátogattunk a szomszédos Oberwartba megnézni Ausztria egyik legnagyobb autós-motoros buliját a Motomotion-t. Az öt éve megújult rendezvény egyre csak nő, a látnivalók skálája folyamatosan változik és minden évben képes valami újat mutatni az érdeklődőknek. A csarnokokban az új autók szerelmesei, a veteránrajongók, a motorbicikli fanatikusok és még a haszonjárművel iránt érdeklődők is találnak maguknak csemegét, odakinn pedig a szokásos motoros bemutató, gokartpálya, drift és vezetéstechnikai tréning várja a kicsiket és nagyokat.
A rendezvény még a holnapi nap látogatható, ne maradjatok le róla! Ha pedig mégsem tudnátok rá időt szakítani, a képre kattintva galéria nyílik, aminek a segítségével egy kis ízelítőt kaphattok a hangulatból.
Mint azt tudjuk, Jeremy Clarkson, James May és Richard Hammond már gőzerővel forgatják az új showjukat az Amazonnak. Bár még nincs sok infó a dologról (még a cím sem nyilvános), azért az internetnek hála mindig szivárognak ki apró részletek a forgatással kapcsolatban. Ilyen ez a videó is, amelyen egy angol kis falu nyugalmát zavarja meg a három ismert arc ezzel a hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető járművel. A magasított Mercedes-Benz SL eredete és célja csak találgatás tárgya lehet, azonban az biztos, hogy a mostoha terep sem okozhat gondot neki.
Jeremy Clarkson pár szót váltott is a videó készítőjével, amelyben arról érdeklődik, hogy ő is olyan kiválónak találja ezt a járművet, mint ők maguk. Ekkor tisztán látszik a trió másik két tagja is, az anyósülésen May ül, hátul pedig Hammond bólogat.
A leírás szerint a videót csütörtökön készítették, így Clarkson március 2.-án, forgatás közben történt balesete nem lehetett túl komoly. Az új showban reméljük fény derül a baleset okára, és arra is, hogy mit kezdtek ezzel a járgánnyal.
Nekem még nincs gyerekem, de még ha volna is egy iskoláskorú csemetém, akkor is valószínű, hogy nem Magyarországon járna iskolába, ugyanis elég népszerű dolog itt a nyugati határszélen a lurkókat már általános iskolába is a határ osztrák oldalára küldeni. Így a gyerek nem csak megismerkedik egy másfajta oktatási rendszerrel, hanem nagyobb eséllyel és nyelvtudással indul tovább, legyen az egy szakiskolai vagy gimnáziumi képzés.
Már tanuló sem vagyok, sőt tanár sem, így most csak mint laikus tudok véleményt nyilvánítani az oktatók és a rendszer harcáról. Viszont ismerek tanárokat, mind lelkiismeretes, nagyon jó szakember és megpróbálja még ebben az egyáltalán nem fejlődőképes környezetben is úgy fenntartani a diákok figyelmét, hogy érdekelje őket az, amiről tanulni kellene. Persze mindig sok függ a diákoktól is. Én például egy nagyon „rossz” diák voltam („iskolarendszeri” értelemben), mert az istennek nem bírtam megérteni, hogy nekem attól miért lesz jobb, ha egész este a törikönyv felett ülök és biflázom az évszámokat, hogy azt másnap az „évszámos” dogában vissza tudjam tökéletesen adni. Annyi minden más dolgot lehet csinálni azalatt az idő alatt, ami ezzel megy el. Tesiórán a Cooper-teszt alatt nem körbe-körbe futottam, hanem elkocogtam a piacra lángost enni és az Istenért nem bírtam megérteni, hogy miért kell azt nekem kiszámolnom, hogy mennyi elektron van egy elektronhéjon, amikor nekem a továbbtanuláshoz a magyarra és az angolra van szükségem. Szó se róla, meg tudtam volna tanulni minden tantárgyra mindent, csak lusta voltam olyanba ennyi időt és energiát fektetni, aminek nem láttam túl sok hasznát a későbbiekben. Nekem az egyetemi oktatási rendszer jobban bejött, sokkal inkább bírtam a vizsgaidőszakokat, amikor az ember agya csak és kizárólag arra figyel, hogy teljesíteni kell, mint amikor napról napra egy rakás különféle és egymáshoz kicsit sem kapcsolódó információt kellett bebiflázni.
Azt hittem majd az utánam következőknek jobb lesz, a rendszer fejlődni fog, észreveszik, hogy mi a felesleges és nem erőltetik majd ilyen szinten a napi magolást és a készségtárgyakat. Hogy figyelnek arra, hogy ki, miben tehetséges, mi az, amit érdemes fejlesztenie és sikereket tud elérni. Nagyobb teret a kap a személyes vélemény és a diákok kreativitása. De sajnos a dolgok nem jobbak, hanem rosszabbak lettek. Az öt tesi, a hittanoktatás, az iskolák infrastruktúrájának leépülése mind -mind arról tanúskodik, hogy az elmúlt tíz évben semmi nem változott. Sőt, rosszabb lett. A KLIK elnyeli a pénzt, a tanárok fizetése a béka segge alatt, az adminisztráció mennyisége meg az egekben. És még felügyelik is mindezt. A tanárok besokalltak, a szülők besokalltak. Csoda? A besokallás egyik jellemzője pedig a hirtelen harag és a látványos engedetlenség. Az "ELÉG VOLT!" kifejezése. Annyi lehetőség lenne ebben az egészben, de a rendszernek nem érdeke, hogy a diákokat érdekelje a tanulás vagy rájöjjenek arra, hogy mit is szeretnének magukkal kezdeni az életben, mi az, amiben tényleg jók lennének. Nem ad motivációt, nem enged teret és elnyomja a fiatalokat. Csak biflázni, futni és ugrálni, aztán leülni tovább biflázni, persze mocskosan izzadtan, mert sem idő (5 perces szünet) sem normálisan kiépített zuhanyzó nincs a diákok számára.
Nem azt mondom, hogy alapjaiban kell feldúlni és újraépíteni az egész oktatási rendszert, de ahelyett, hogy még inkább lenyomjuk a mocsokba, el lehetne kezdeni kihúzni. És ehhez nem úgy kellene tekinteni a tanárokra és a diákokra, mint valami bábokra, amiket úgy mozgat a rendszer, ahogy akar, hanem gondolkodó, ötletekkel teli értelmes emberekként nézni rájuk, hiszen mégiscsak ők vannak benne ebben az egészben, ők viszik a terhet és az ország jövőjét a vállukon. Ezeket a vállakat kellene támogatni és megerősíteni, nem pedig összeroppantani a még több és még nyomasztóbb terhek alatt.
Én kívülállóként támogatom a kezdeményezéseket, habár sok reményt nem látok a változásra. Ennek ellenére szeretném megköszönni a „kockás inges mozgalomnak”, a tanároknak, a diákoknak és a szülőknek, hogy fel merték emelni a hangjukat azért, hogy az én gyerekeim majd egy olyan itthoni iskolába járhassanak, ami legalább olyan jó, mint a szomszédoké!
A hétvégén vendégségben voltam ahol a rokonok nagyon lelkesen kínálgattak mindenféle habos-babos házi süteménnyel, amiket természetesen a diétámra hivatkozva udvariasan visszautasítottam. Ekkor a következő megszólalás hagyta el az egyik vendég száját: „Nem értem neked miért kell diétázni, amikor így is olyan vékony vagy.” Ez nem az első eset volt, így rá kellett jönnöm, hogy az emberek nagy része a diétát hajlamos a fogyókúrával azonosítani. A legnépszerűbb keresőbe beírva a „diéta” szót, első öt találatnak mind fogyókúrás tippeket kapunk. Nem csoda tehát, hogy az emberek nagytöbbsége nincs tisztában azzal, hogy a diéta és a fogyókúra nem ugyanazt jelenti. De akkor mit is takar a diéta fogalma? Erre szeretnék a posztomban rávilágítani, így segítségül hívtam Tátrai Lászlóné Ilonát, a Péterfy Kórház dietetikusát.
A fehér cicák között nem ritka a kék szemű példány, azonban ilyen különleges macskát, mint Coby nem gyakran látni. A brit rövidszőrű cicus ragyogó kék szemeit és nóziját ugyanis fekete szegély veszi körül, rajzszerű ábrázatot adva ezzel a házi kedvencnek. A macseknak saját Facebook oldala van és az Instagramon is nagyon népszerű.
A fehér színű, kék szemű cicák egyébként egy genetikai hiba folytán gyakran süketek, reméljük Coby hallásával nincs, és nem is lesz semmi probléma.
A sztori nem fogott meg. Az előzetes sem, egyedül Jessica Alba és Lily Rabe neve miatt döntöttem úgy, hogy adok egy esélyt a filmnek. Nem mondom, hogy ennél jobb alkotás még nem született a kategóriában, de nem bántam meg, hogy rászántam másfél órát az életemből.
Az már teljesen megszokott, hogy az emberek szelfikkel árasztják el az internetet. Kell egy közös kép az ebédeddel, a barátoddal, a koktéloddal, a kutyáddal vagy csak úgy gondolsz egyet és pózolsz a tükör előtt, hadd lássák mások is milyen cuki az új pulcsid.
Úgy tűnik az "emberi szelfik" már kezdenek túl snasszá válni, ugyanis az internet új önfotózó sztárja nem más, mint Manny, a cirmos, aki lelkesen dokumentálja macskaéletének minden fontos mozzanatát az Instagramon.
