Megfogadtam, hogy idén nem húzom fel magam feleslegesen olyan hülyeségeken, amiken nem tudok változtatni, mégis akaratlanul valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés tört rám, amikor a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. hivatalos oldalán közzétett kis kérdezz-feleleket olvastam.

Most lépjünk túl azon, hogy már jóval a bevezetés előtt meg kellett volna jelennie egy ehhez hasonló szösszenetnek (sőt, orrba-szájba kellett volna tolni az infót egy ilyen intézkedésről már hónapokkal a bevezetés előtt) és nem a bevezetés után két nappal kellene válaszolni a felmerülő kérdésekre. De hogy ilyen pofátlanul próbálják meg megmagyarázni nekünk, hogy mi tulajdonképpen milyen jól is járunk azzal, hogy fizethetünk, ez már felháborító.

A mai napon valamivel tíz óra után megjelent FAQ mindjárt azzal kezdődik, hogy mennyit is spórolhatunk ezzel az egésszel. „Mennyivel olcsóbb megoldást jelent a megyei matrica az autósok számára?” Mihez képest? Aki eddig kereken nulla forintot fizetett, most meg minimum 5000-et fog annak mennyivel olcsóbb? Egyébként, ha megfigyeljük a spórolási táblázatot, csak akkor érvényes, hogyha nem mész a megyén kívülre. Arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha a család (van olyan elvetemült) két autót használ? Na ugye…

Fontosnak tartották kiemelni, hogy a havi és az országos matricák ára három éve nem változott. Na, de az utak állapota sem. Matricát bármikor vehetsz, de az csak következő év január 31.-ig érvényes, ennek ellenére a „rendkívül kedvező ára” miatt bármikor érdemes kiváltani.

„Mi történik, ha tévedésből átlépek egy megyehatárt, ahova nincs éves megyei matricám? A Magyar Közút Nonprofit Zrt. táblákkal segíti az autósokat, a táblázási munkák folyamatosan zajlanak. A tájékoztató táblák az M1, M3, M7 Budapestről kivezető szakaszain az utolsó díjmentesen használható csomópont előtt figyelmeztetnek majd arra, hogy mekkora távolságot követően kezdődik a fizetős autópálya szakasz.” De jó tudni, hogy a rendszer bevezetése után kezdenek el „folyamatosan zajlani” a munkálatok.

Megindokolják nekünk azt is, hogy nem azért kell ám ilyen hirtelen bevezetni egy láthatóan összeszedetlen és meggondolatlan intézkedést, mert hatalmas lyukak tátonganak a költségvetésben, hanem azért, mert így viselhetjük azonos mértékben a közterheket. „A megyei matrica rendszer bevezetésével a sztrádákat használóknak azonos módon kell kivenniük a részüket a díjfizetésből is.”Ez tök jó, de itt nem csak a sztrádákról beszélünk, hanem új díjköteles szakaszokról. Mutassatok már nekem például Kaposvár mellett egy sztrádát! Ebben a szegmensben van a kedvenc mondatom: „Nemzetközi kitekintéssel látható, hogy Ausztriában (…) egyáltalán nincsenek, (…) díjmentesen használható gyorsforgalmi szakaszok.” WTF? Akkor én eddig hogyhogy ingyen közlekedtem az autóúttal jelölt szakaszokon úgy, hogy nem büntettek meg? Ahogy én tudom, az „S” (gyorsforgalmi) és „A” (autópálya) jelölésű utak kivételével, az autóút táblával jelölt főutak mind ingyenesek. És ezek között nagyon sok van, ami helyenként osztott pályás. Ausztriában ugyanis van külön gyorsforgalmi és autóút. A kettő nem ugyanaz. Nem úgy, mint e törvény szerint nálunk.

Lesz türelmi idő is, ami igazából nem lesz. Ha elkapnak mindenképp meg kell venned a megyei matricát (5000 Ft, ha csak egy megyében bűnöztél), plusz 1470 Ft eljárási díj, és be kell menned még az ügyfélszolgálati irodába is. De nem kell kifizetned a több, mint 14 ezret! Jupijé!

„A kritikák szerint az ingyenes szakaszok, főként a nagyvárosi elkerülők díjasítása miatt az autósok közlekedési káoszt, súlyos zaj- és levegőszennyezést okozva visszatérnek a belterületi utakra. Önök nem számolnak ezzel?” Jogos a kérdés, de olyan egyszerűen lezárják a témát, hogy az átlagember inkább fizet, mint hogy a hosszabb és a rosszabb minőségű utat válassza. Igen, életszerű…

Mindezek mellett még rengeteg hasznos kérdés és válasz várja a böngészni vágyót, esik szó az utánfutókról, a buszokról és még sok minden másról, aminek segítségével megtudjuk, hogy mennyire jó nekünk, hogy megint fizethetünk valamiért, amiért eddig nem. Felmerül bennem a kérdés, hogy vagy ők ennyire hülyék, vagy minket próbálnak ennyire hülyének nézni. Mindkét eset iszonyúan szomorú…

Ez bárkivel előfordulhat, de hogy még hazugságokat is terjeszt ezzel kapcsolatban, az már felháborító. „Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy csupán riogatás az ellenzéki felvetés, miszerint fizetőssé tennék az út használatát. – Ma sem fizetős a 86-os, miért lenne fizetős? Nem autópályáról, autóútról beszélünk, ezek a kamionforgalmat leszámítva nem fizetősek, semmilyen ezzel ellentétes kormányzati előterjesztés nincsen.” – írja a 2014. december 31.-én megjelent Vas Népe második oldala, ahol Hende Csaba egy rendkívül hosszadalmas interjú keretein belül beszél a szombathelyi fejlesztésekről.

E szavak olvasása után, az internetet nem használó, vas megyei polgár megnyugodhat, hogy neki bizony még mindig ingyenes lesz az úthasználat. Csakhogy ez egy hazugság, mert igenis kell fizetni a 86-os bizonyos szakaszán. Itt tisztán látszik, forrás a kormany.hu.

Nyilvánvalóan egy újabb mocskos pénzlehúzás a kormány új ötlete, ami nem hiába kelt ekkora közfelháborodást. A rendszer egyelőre átláthatatlan, ráadásul pofátlanul az utolsó pillanatban tették közzé mind az útszakaszokat, mind a helyeket, ahol ezek a matricák megvásárolhatók. A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Kft. honlapján lehet tájékozódni az árakról, meg a kategóriákról, de röviden így néz ki a dolog:

Aki eddig is autópályázott, annak segítség a megyei matrica, persze csak akkor, ha másfelé nem megy soha, mert onnan már matekozni kell erősen, mi éri meg és mi nem, illetve hányszor. Aki nem autópályázott, de kocsikázik elkerülőszakaszokon és autóúton, esetleg több megyén át is jár, az megszívta.

Ahogy észrevehettétek, kicsit ritkábban vannak új posztok mostanában a blogon. Ennek több oka is van. Először is az, hogy élem a mindennapi életemet, ami mostanában kicsit több energiámat emészti fel, mint az elmúlt években. A másik pedig az, hogyha minden egyes kétes fogadtatású politikai húzásról írnék egy bejegyzést, már rég lekoptak volna a gombok a billentyűzetemről. Igazából néha úgy érzem, mintha valami groteszk szitkomba csöppentem volna, ahol olyan gyorsan pörögnek az események a húszperces epizódokban, hogy már azok sem tudják követni, akik a forgatókönyvet írják. Nemhogy szegény néző, akit meg sem kérdeznek, hogy egyáltalán tetszik-e neki a műsor, arról nem is beszélve, hogy kaszting nélkül kaphatja meg bármikor a Szenvedő Alany szerepét.

Testközelből látja, ahogy kígyóznak a sorok a Blahán ételosztáskor, majd hazamegy és belefut egy olyan fizetett politikai hirdetésbe, amiben azt ecsetelik, milyen jól is élünk. Igaz, én egyáltalán nem panaszkodhatok, hiszen enni van mit, laknom is van hol, és öltözködni is tudok miből. Olyan luxusra meg nem is vágyom, mint egy többszázezres táska vagy 15 millió/féléves svájci tandíj. De tegyük hozzá, hogy biztos vagyok benne, ha ledolgoztam volna három kemény évet a szállodaiparban, nekem is menne mindez.

Jó hír, hogy az elmúlt évben ismét nőtt az egy orbánviktorra eső stadionok száma, kerestük a jót a Magyar Krónika című rendkívül színvonalas kiadvány segítségével, és kiderült az is, hogy Drága Kormányunk hozzáértő szakemberei olyannyira elnyerték szavazók bizalmát, hogy még négy évig jobbíthatják országunk lakóinak életét. Ennek érdekében kötetett egy csodás megállapodás Putyinnal, a nézők érdekében pedig változtatni kellett a népbutító műsorokat sugárzó médiumokat sújtó adókon. Tervbe került az internet megadóztatása is, ami alapjában véve egy jó ötlet, csak a kormánynak nem sikerült megfelelően kommunikálnia a köznép felé, így történt egy erzsébethídnyi zavar az erőben. Az USA pedig szégyellje magát, hogy nem volt képes egy magyar nyelven beszélő ügyvivőt ideküldeni, így szegény Vida Ildikónak kellett tolmácsért folyamodnia, mikor az őt ért borzasztó vádakra kereste a választ. Kiderült, hogy a politikusoknak is kell fizetniük az eddig ingyenes autópálya szakaszon, és megoldották, hogy a bolti dolgozók is otthon társasozhassanak a gyerekeikkel vasárnaponként. Ja, és ÚJ TÍZEZRES! Ezen kívül ismét vannak Való Világ,és Rising Star meg egyéb nyerteseink, karácsonykor ugyan nem, de most már esik a hó, amit persze a Közútkezelő minden probléma nélkül tud kezelni, így remélhetőleg nem lesz szükség arra, hogy átüljünk egy másik kocsiba.

Úgy tűnik tehát, minden rendben van, így bizakodva várjuk a 2015-ös évadot. Ha el nem kaszálják addig a műsort…

A legutóbbi kétes sikerű prevenciós kisfilmek után a rendőrség újra munkába lendült, meg akarja tanítani a fiatal nőknek, hogy megerőszakoltatni magad rossz.

Értem én az alapkoncepciót, hogy fölöslegesen ne hívjuk fel magukra a figyelmet, és ne igyuk seggrészegre magunkat, majd induljunk haza tök egyedül, mert akkor nagyobb az esély rá, hogy valami degenerált idióta alkalmai szexpartnernek néz minket, és önkényesen jogot formál arra, hogy szexuálisan zaklasson.

Most lehet „bezzeg a mi időnkben”-ezni, meg „ezek a mai fiatalozni”, de azért előtte nézzünk mélyen magunkba, és az mondjon először szentbeszédet, aki 15-16-17 éves korában nem próbálta minél inkább felhívni magára a másik nem figyelmét. És igen, megesett sokszor, hogy túlzásba estünk, főleg mi lányok, amikor észrevettük, hogy a férfiak elkezdtek érdeklődni a másodlagos nemi jellegeink iránt. Történetesen túl mély volt a dekoltázs, túl sok a smink vagy túl rövid a szoknya. És igen, az is megtörtént, hogy néha túllőttünk a célon és többet ittunk a kelleténél, de ettől még nem lettünk rosszabb felnőttek, mint azok, akik az egész tinédzserkorukat a szobájukban töltötték. Felnőttünk, dolgozunk, normális párkapcsolatban élünk, és jókat röhögünk, amikor megnézegetjük a régi képeinket.

Viszont az erőszak kérdése nem csak a tiniket, és az alulöltözött bulizókat érinti, hanem mindenki mást is, főként a nőket, korosztálytól, bőrszíntől és mellmérettől függetlenül. Sajnos ez nem egy olyan dolog, amit egyszerűen orvosolni lehetne azzal, hogy csadorban járunk és a buliban csak kólát iszunk. Ez a kisfilmek legnagyobb hibája. Hiába a "Tehetsz róla, tehetsz ellene!" szlogen, arról például semmit nem tudunk meg, hogy mit tegyünk, ha ránk támadnak? Milyen módszerekkel tud hatékonyan védekezni, mondjuk egy magamfajta 160 centis 52 kilós nő egy nála jóval testesebb támadóval szemben? Hogy viselkedjünk, ha észrevesszük, hogy követnek? Milyen védekezésre alkalmas eszközöket tarthatunk magunknál? És, ha mégis megtörtént a baj, akkor ne féljünk ezt elmondani! Mert ez nem ránk nézve szégyen, hanem arra nézve, aki elkövette. Mert ha velünk megtette, mással is meg fogja. És akkor a családon belüli erőszakot még nem is említettük…

Szóval, ahogy én látom a rendőrség megint a legegyszerűbb módját választotta a dolgoknak és hatásvadász módon próbált meg tálalni egy egyébként elég súlyos társadalmi problémát. Ezektől a filmecskéktől nem hiszem, hogy bármi is változni fog, maximum a kisebbségi komplexusos férfikezdemény meg tudja magyarázni azt (magának és másoknak is), hogy azért tapizta szemérmetlenül az ittas lányzót, mert annak túl rövid volt a szoknyája…

Folyamatos trollkodás, rendetlenkedés, figyelemelterelés, kisajátított eszközök...Ne feledd, ami neked dolgozószoba, az a macskáidnak játszótér!

Nem is volt olyan régen, mikor még hétvégén is csak azért felkeltem reggel hatkor, hogy kihasználhassam az olcsóbb percdíjat, és ne kelljen vagyonokat fizetni, ha böngészni szeretnék az interneten. Ezután pár év alatt eljutottunk odáig, hogy az internet szinte nélkülözhetetlenné vált, nemtől és kortól függetlenül mindenki használja.

Ez a kulcs, a mindenki... Amire az embereknek szükségük van, azért fizetni fognak. Ha meg nem tudnak fizetni 150 Ft-ot minden megkezdett gigabyte adatforgalom (le- is feltöltés is) után? Sajnáljuk, próbáld ki milyen volt az élet 15 évvel ezelőtt, mikor nem tudtál Skype-on beszélgetni anyukáddal, akitől kétszázötven kilométer választ el és csak havonta egyszer látod, mikor végre sikerül hazakeveredned. Dobd el az okostelefonodat, és keresd elő a 3410-est, telefonálni azzal is lehet! Sőt még a kormány ellen uszító weboldalakat sem tudod rajta böngészni. Tiszta haszon. Vegyél napilapot, abban van az ellenőrzött tuti!

Noh, de ne rinyáljunk feleslegesen, itt van néhány kérdés, ami szerintem nem csak bennem fogalmazódott meg, amikor megnéztem mi ez az újabb csodás pénzbeszedési agymenés:

• Mikre kívánják mindezt ráterhelni? Bérelt vonalaknál például, garantált sávszélesség mellett nyilván nem kevés az adatforgalom.
• Rengeteg adatgyűjtő rendszer működik internetes alapon (iparban, közlekedésben), azokkal mi lesz?  
• Mi lesz a fix díjcsomagokkal?
• Mi a helyzet az egyoldalú díjmódosításokkal?  
• Megszűnnek a Hotspotok?
• Távmunka?
• És végül a legfontosabb: Hogy fognak a parlamenti ülés alatt a képviselők Candy Crush Sagat játszani?

És most jöhetnek a kötelező lázongók, hogy igen, volt élet az internet előtt is, mindenki felnőtt, és nem kis Facebookozó buzzancsok lettek belőlük, hanem normális, dolgos emberek. Nos, akkor ezek a dolgos emberek, gondoljanak azokra a szolgáltatásokra (Dropbox, Google Drive, iCloud) amiken a dokumentumaikat, fényképeiket, egyéb fontos adataikat tárolják. Persze nyilván, az internetezésnek, mint minden másnak is megvannak, az előnyei meg a hátrányai, de azt nem árt figyelembe venni, hogy az internet a jövő. Mi meg már megint visszafele megyünk…

„Még épp időben jöttek” – kezdett bele a mondandójába a középkorú jegyszedő, miközben a kis kék tömbre írta rá a belépők árát. A diák öt, a felnőtt kilencszáz forint. „Már hétfőn nekiállnak bontani. Elviszik innen az egészet, Győrbe, meg még az Isten tudja hova” – a hangja keserű és csalódott volt, a szocializmus legszebb időszakát idéző házikóban pedig szinte megfagyott a levegő. Sóhajtott egyet, majd elénk tolt egy térképet, és mintha az előbb mit sem mondott volna, lelkesen kezdte magyarázni, hogy mit merre találunk.

Zsámbékról először mindenkinek a XIII. században épült templom romjai jutnak eszébe, a turisták is ezt látogatják, e köré épült ki a város egész idegenforgalma. Holott pár kilométerre tőle, szintén egy igazán érdekes és látványos szabadtéri múzeum várja (illetve lassan már várta) az érdeklődőket. A Zsámbéki Légvédelmi Múzeum 2006 szeptemberében nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A hajdani Légvédelmi Rakétaosztály területén elhelyezkedő létesítmény a légvédelmi berendezéseket és azoknak történetét szeretné bemutatni a látogatóknak. A korábban szigorúan titkos katonai objektum a „hadi bázisból kulturális bázist” program keretein belül kulturális, turisztikai és hadtörténeti bázisként is szolgál.

Ahogy az ember körbenéz, a gyönyörű tájba szinte belevesznek a valamikor még harcra képes járművek, olyanok, mintha mindig is arra tervezték volna őket, hogy ott álljanak, és várják a látogatókat, és nem arra, hogy embereket öljenek velük. A nagy vasakat meg lehet tapogatni, bele lehet ülni, meg lehet mászni, mindent testközelből látsz és érzel, és még sokáig a fejedben zúg a ZIL teherautó nehéz fémajtajának a nyikorgása. A csendet gyerekek zsivaja zavarja meg. Futkoznak, érdeklődnek, kérdezgetnek a szülőktől, bemásznak mindenhová és egy percre sem állnak meg. Igazi interaktív történelemóra ez gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

(A képre kattintva galéria nyílik!)

„A Honvédelmi Minisztérium hivatalos levélben tájékoztatta a Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesületet, a zsámbéki Légvédelmi Múzeum üzemeltetőjét arról, hogy terv szerint 2014. december 31-ig több ütemben elszállítják a katonai műtárgyakat a zsámbéki Légvédelmi Múzeumból és a jövőben azok más kiállítóhelyeken kerülnek bemutatásra” – írja múzeum honlapja. Azt javaslom, akit érdekel a haditechnika, vagy csak szeretne testközelből látni egy légvédelmi ágyút, az mindenképp látogasson el ide. Amíg még tud…

Nemsokára érkezik az American Horror Story franchise legújabb darabja, a Freak Show, ami egy szörnyeket felvonultató vándorcirkusz életébe nyújt betekintést. A horror antológia sajátossága, hogy az évadonként teljesen más sztorihoz nem tartoznak más színészek, nagyrészt ugyanazok játszanak benne, csak más karaktereket. Most egy válogatás jön azokból a színésznőkből, színészekből, és karaktereikből, akikkel a három évad alatt a legtöbbször találkozhatott a közönség.

Munkát sokféle helyszínen lehet végezni a légkondis irodaháztól az építkezésig. Még otthon ülve is. Főleg most, amikor a számítógép és az internet hozzáférés szinte már alap felszereltségnek számít minden háztartásban, igazán nem okoz gondot az, ha a kollégák nem egy légtérben végzik el a rájuk bízott feladatokat. Persze ennek sok előnye, de ugyanúgy hátránya is van. Én most összeszedtem néhány általam tapasztaltat.

Az a jó az otthoni munkában, hogy:

• Te osztod be az idődet.
• Ott és úgy csinálod, ahol csak akarod: városban, vidéken, a teraszon, a lakásban, az asztalnál, az ágyon, a fotelban, ülve, fekve…
• Annyiszor nyomod ki az ébresztőórát reggel, ahányszor csak szeretnéd.
• Nem kell azon gondolkodnod, hogy mit vegyél fel aznap, nyugodtan dolgozhatsz mackónadrágban és a kedvenc, agyonmosott pólódban, amin egy rózsaszín napszemüveges tigris van.
• Kimarad a napodból az ingázás, nem kell a többi, álmos fejű embert nézegetned reggel a tömegközlekedési eszközön. És még időt is spórolsz.  
• Nincs mindennapos személyes kontaktus a kollégákkal vagy a főnökkel, így nem kell visszafognod magad. Például szitkozódhatsz nyugodtan hangosan, ha valaki/valami felhúz.
• Nem kell a szájmenéses kolléganőd műkörmösnél szerzett élményeit hallgatnod.
• Nem feszélyezed magad, ha WC-re mész.
• Nem néz senki hülyének, ha munka közben felállsz és nekiállsz lerázogatni az elgémberedett testrészeidet, esetleg végzel néhány egyszerűbb tornagyakorlatot. 
• Nyugodtan szundíthatsz egyet ebéd után.
• Sőt, akár ételkészítés közben is dolgozhatsz. Összekevered a süti hozzávalóit, majd berakod a sütőbe. Amíg készül, te melózhatsz.  Ha elkészült, ehetsz friss sütit munka közben…

Jól hangzik az előző lista, ugye? De azért hátrányok is vannak:

• Te osztod be az idődet. Hajlamos vagy halogatni, ilyenkor jön az, hogy elcsúszik a napod, és bizony éjszakába nyúlik a munka.
• Hiába van egy csomó színű és stílusú inged, nadrágod, szoknyád és cipőd, úgyis mackónadrágban és a kedvenc, agyonmosott pólódban állsz neki dolgozni.
• Kimarad a napodból az ingázás, már az is nagy dolognak számít, ha lemész a boltba megvenni a vacsi összetevőit.
• Nincs kihez szólnod napközben.
• A "Milyen volt a napod?" kérdésre csupán egy vállrándítás a válaszod, hiszen nem történt más, csak dolgoztál, főztél, és hallgattad ahogy a részeges házmesterbácsi szétkürtöli a gondját-baját az egész lépcsőháznak. 
• Az éjjeli bagoly kollégádnak hajnali háromkor jut eszébe köríméleket küldözgetni, amire persze a másik hasonló mentalitású kollégád pár percen belül válaszol. Te meg nyilván ilyenkor felejtetted el lenémítani a telefonodat…
• Ha „elmegy az internet". Nélkülözhetetlen, kétségbeesés… Mert természetesen a határidő napján fog ez bekövetkezni, amikor te még nem küldted be az anyagot, gondolván még átnézed egyszer.

Van, akinek bejön a dolog, van, akinek kevésbé, embere válogatja. Arra minden esetre oda kell figyelni, hogy kinek és hogyan dolgozunk, mert bizony elég sok átverésbe is belefuthat az ember, ha óvatlan. És ne feledjük, attól még, hogy nem lépjük át a lakás küszöbét, ugyanúgy pontosan és odafigyelve kell végeznünk a feladatunkat, mintha egy irodában tennénk azt.

Nem tudom csak nekem tűnt-e fel a dolog, de mostanában megszaporodtak a labilis lelki állapotú egyénekről, valamint a hozzájuk kapcsolódó tragikus kimenetelű balesetekről szóló hírek. Csak az elmúlt pár hétből szemezgetve; ott volt a főtéri lakásában a vizeletét és székletét gyűjtögető férfi, a szellemménes keresésére induló fickó vagy az a hajléktalan, aki a múlt héten a villamos alá lökött egy idős hölgyet. Persze minden esetben megy az adok-kapok, soha senki nem hibás, és senkit nem lehet felelősségre vonni.

Tény: az utca (főleg Budapesten) tele van bolondokkal. Én is találkoztam már jópárral, pedig még egy éve sem élek a fővárosban. Most már faarccal megyek el a magában beszélő, láthatatlan kutyát sétáltató vagy önkívületi állapotban ocsmányságokat kiabáló, láthatóan ápolatlan egyének mellett, de azért magamban imádkozom, hogy ne engem pécézzenek ki maguknak. Lehet, hogy ez paranoidnak tűnik, de alig laktam itt pár hete, mikor egyik délután a könyvtárból hazafele a négyes villamoson egy fickó minden előzmény nélkül tapogatni, majd inzultálni kezdett. Menekülni lehetetlen volt előle, jött utánam, közben válogatott trágárságokat kiabált, és az édesanyámat emlegette. Az embereket persze mindez nem érdekelte, még csak a segítő hajlam sem mutatkozott meg, nekem magamnak kellett leráznom a fickót. De az is csak a szerencsének volt köszönhető, ugyanis, amíg egy pillanatra nem figyelt, én fel tudtam ugrani egy már épp csukódó ajtajú villamosra.

Több barátnőm is találkozott már „tapogatós” vagy kényszeresen rugdalózó, ütögető emberrel a tömegközlekedési eszközökön, és nekik sem volt más lehetőségük, mint a menekülés. Mert mit lehetne tenni? Indulhatunk ki abból, hogy, ha mi gyenge nők esetleg visszabeszélünk nekik, vagy felemeljük a hangunkat majd jól megijednek, mert nem számítanak rá (vagy így már nem leszünk érdekesek), de az is megeshet, hogy agresszívvá válnak, és megtámadnak minket. Akkor pedig nem sok mindent tudunk tenni. Jobb ötletem nem lévén, beszereztem egy kis üveges paprikasprét, ami mindig készenlétben van a táskámban. Remélem, hogy nem lesz rá szükség.

Sajnos ki kell mondanom, hogy ez a dolog kivédhetetlen. Szomorú, de megtanultam úgy járni az utcán, hogy mindenki gyanús, a táskám mindig szorosan magam mellett, a furcsa alakokat pedig jó messziről elkerülöm. Lehet szidni az egészségügyi ellátást, meg lehet szajkózni, hogy újra meg kellene nyitni az OPNIt, vagy jobban ellenőrizni a hajléktalanokat (mert biztos vagyok benne, hogy az utcán élők fele minimum  küzd valamilyen súlyos mentális betegséggel), de hiába okoskodunk, változtatni sajnos nem fogunk tudni a dolgon. Amíg belefér a jogszerűségbe az, hogy egy bizonyítottan bolond és közveszélyes embert pár nap után visszaengedjenek az utcára, addig nincs miről beszélnünk. Ott tartunk, hogy nekünk kell megvédenünk magunkat az őrjöngőktől, a bolondoktól és a tolvajoktól. A probléma csak az (a magyar törvényeket ismerve), hogy valószínűleg azt fogják meghurcolni, aki magát védte. Így próbálj meg okos lenni!