Cuki, szürke, rajzolt, dagi, és ráadásul még macska is. Elküldheted matricaként üzenetben, ha nincs kedved kifejteni a véleményedet, vagy lájkolhatod az oldalát a Facebookon, követheted a Tumblren, és ha nagy fan vagy, még a könyvét is megrendelheted, vagy alhatsz az őt ábrázoló kispárnán. Pusheen, a cica sztár lett az interneten. De honnan is indult mindez?
Néha már komolyan fizikai fájdalmat okoz az emberek hülyesége. Nem az a jóhiszemű, véletlen hülyeség, hanem az a szándékos, rosszindulatú butaság, amivel némelyek képesek mindenféle mondvacsinált indokkal nekiugrani a másiknak. Te meg csak fortyogsz magadban, mert nyilván nem állsz le szájkaratézni egy olyannal, aki látványosan meg van győződve a saját „igazáról”, és még csak meg sem próbál megérteni egy másik álláspontot.
De, hogy ne légből kapott elmélkedés legyen ez a poszt, itt egy friss példa, csupán pár órája történt az eset, de még mindig nem tértem magamhoz az ámulatból, hogy még a mai világban is léteznek ennyire szűk látókörű, begyöpösödött emberek.
Hazajöttünk a fővárosból a hosszú hétvégére. Úgy határoztunk, hogy pünkösd lévén kicsit elmegyünk körülnézni, a programajánlóban láttuk, hogy az egyik szomszédos faluban, Gencsapátiban van valami rendezvény, szedtük magunkat. Gondoltuk megnézzük, kóválygunk egyet a tömegben, és élvezzük azt a tipikus falunapos hangulatot, amit csak az tud értékelni, aki vidéken nőtt fel. Nos, tudni kell, hogy ilyenkor parkolóhely az nincs, az autók egymás hegyén-hátán állnak, minden talpalatnyi helyet elfoglalva. Meg is lepődtem, mikor az egyik ház előtt egy autónyi helyet találtam, megnéztem, tábla nem tiltja a megállást, az úton is elférnek tőle rendesen az autók, le is parkoltam. Jóhiszeműen. Még a kiszállás előtt felhívtam barátnőmet, hogy merre jár, mikorra várható az érkezése. Közben kiszálltam a kocsiból, még fülemen a telefonnal, mikor egy artikulátlanul rikácsoló hang ütötte meg a fülemet.
„Na, aztán el lehet ám innen húzni!”
Először nem is reagáltam rá, mivel nem gondoltam, hogy valaki van olyan tapló, hogy szánt szándékkal beleordít az arcomba, miközben látja, hogy én telefonálok. Ezután aztán jöttek a válogatott sértések irányomba, majd a fenyegetőzés a rendőrhívással, meg a kocsielvontatással való vagdalózás. Még egyszer megjegyzem, fogalmam nem volt miről beszél, hiszen szabályosan álltam az adott helyen. De ezt feleslegesnek is találtam elmondani nekik. Úgysem értenék meg. Az ő házuk előtt biztos másfajta KRESZ van érvényben, csak ezt elfelejtették közzétenni a helyi újságban, de még csak ki sem függesztették a kertkapura. Amikor aztán párom rájuk szólt, hogy most már aztán fogják vissza magukat, mert azért mégsem illik így beszélni egy ismeretlen fiatal nővel, a „kedves” hölgy és úr bebújt a láthatatlanná tevő függöny mögé, és onnan folytatták a rikácsolást. Legszívesebben otthagytam volna az autót, mert hivatalosan nem tudtak volna semmit tenni ellene, viszont szinte biztos voltam benne, hogy ők azok a tipikus, rosszindulatú népek, akik képesek az autón bosszút állni. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy inkább valamelyik más településen fogjuk elkölteni az esti szórakozásra szánt pénzünket, mert itt kellőképp elvették a kedvem. Nem azzal vették el, hogy rám szóltak. Hanem azzal, ahogy tették. Megértem én az emberek rigolyáit, nem szereti, ha a házuk elé parkolnak, de azt is meg lehet mondani máshogyan. Kulturáltan. Nem állat módjára rátámadni a gyanútlan autósra. Milyen bugyuta mentalitás ez?
Mérges voltam, nagyon mérges, de aztán rájöttem, hogy inkább sajnálom ezeket az embereket. Főleg akkor fogalmazódott ez meg bennem, mikor hazafelé bementem az ominózus utcába, és láttam, hogy a pár férfi tagja biztonsági őröket megszégyenítő módon strázsál a ház előtt, az asszony pedig az ablakból figyeli árgus szemekkel a leendő áldozatokat. Szegényeknek ez az egyetlen szórakozása pünkösdvasárnap. Hagyjuk hát meg nekik ezt az örömet…
Én komolyan várom már a pillanatot, mikor lesz kis hazánkban ismét csak egy csatorna, ahol Drága Vezérünk méltóságteljes megjelenését nézhetjük, egy rádióadó, ahol az ő dicső szavait hallgathatjuk, és egy Nemzeti Internet, ahol csak csodás magyarságtudatunkat erősítő dolgokra kereshetünk rá. Jaj, bocsánat, olyan naiv vagyok, hogy ilyen egyszerűen látom a dolgot, lesz itt mindenből több, csak mindegyiken ugyanaz fog menni.
Egyébként kezdem megunni, hogy tök hülyének néznek minket. Minket egyéneket, fogyasztókat, választókat. Komolyan elhiszik, hogy mi elhisszük, hogy ez a médiaadóztatós dolog a pénzről, és nem arról szól, hogy tönkretegyenek egy olyan médiumot, ami még hellyel-közzel képes felszólalni a kormány ellen. Ha elmagyarázzák szépen és logikusan, hogy például a Google kereső és legnagyobb webes tartalomszolgáltatótól, valamint a legnépszerűbb közösségi oldaltól, a Facebooktól hogyan akarják kisajtolni ezt a fajta adót, akkor én esküszöm, képes vagyok elfogadni a dolgot. De addig ne akarják már megmagyarázni nekem, hogy a döglött ló alszik.
Egyre többször jut eszembe mostanában Platón, aki szerint a demokrácia a csőcselék uralma. Nem értek mindenben egyet a nagy gondolkodóval, azonban lássuk be, van némi igazság, abban, amit mond. Ugyanis szerinte a csőcselék értékrendje a fogyasztás, és aki ezt lebegteti, az tud uralkodni. Ezután már csak egy dolog van hátra: a türannisz, a diktatúra, mert a demokráciából szükségképpen zsarnokság lesz. Mivel a demokráciában az emberek tanulatlanok, és egy olyan személy lesz a képviselőjük, aki a plebsből jön. Ennek valakinek nem tetszik a rendetlenség, átveszi a hatalmat, és közben azt szajkózza, hogy mindezt értünk, a népért teszi.
A nép pedig örül neki, és vígan olvassa a Magyar Krónikát...
„A pavilon, amely azután, hogy küldetését Milánóban befejezte, hozzánk kerül majd és én személy szerint azt remélem, hogy hosszú távon a város egyik jelképévé növi ki magát, valahogy úgy, ahogy az Párizsban az Eiffel-toronnyal is megtörtént” – mondta Hende Csaba, a kormanyhu Youtube- csatornáján fellelhető videóban, mikor arról beszélt, mennyire jó lesz Szombathelynek, ha a 2015-ös világkiállításra készülő magyar mű itt lesz véglegesen elhelyezve.
Negyven éves a Rubik -kocka, ifjabb Rubik Ernő találmánya. A logikai játék hatalmas népszerűségnek örvend, kirakós versenyeket rendeznek, több filmben szerepelt és szinte nincs olyan tárgy, amiből ne készült volna az eredeti kockához hasonló verzió.
Én is szeretnék most tisztelegni ez előtt a becses játék előtt, amit annak ellenére nagyon jópofának tartok, hogy még egyszer sem sikerült kiraknom.
Íme egy kevésbé ismert Rubik -kocka adaptáció, a Rubik -kocsi! Az autó ötlete még 2010-ben egy Rosevillie-i Nissan kereskedő agyából pattant ki, mint jópofa reklámfogás. A különleges Cube a festés mellett speciális felnit is kapott és körülbelül hatmillió forintnak megfelelő dollárért kínálták eladásra.
De nem csak az amerikaiak, a franciák is észrevették a Rubik -kockában rejlő lehetőségeket autó reklámozás szempontjából A C1-et népszerűsítő videóban egy nagyobb erő rendezgeti szín szerint a dugóban ácsorgó kocsikat.
És most megpróbálom nem elütni a tanulásra szánt időt a kereső virtuális kockájával. Nehéz lesz...
Vége lett a Való Világ hatnak, most jön a viszonylag érdekesnek/szexinek/huncutnak/jócsajnak/jópasinak kikiáltott szereplők végkimerülésig való futtatása a különféle média platformokon. Fotózás, haknizás a vidéki szórakozóhelyeken, z-típusú celebekkel teletűzdelt valóságshow, és persze ott van a zeneipar.
A tegnapi nap folyamán több helyen is lehozták azt a szörnyűséget, amit bizonyos VV Alexa és VV Csárli művel rapzene álnév alatt. Borzalmas, ez nem vitás, ennél még a macskám is szebbeket nyávog össze, mikor reggel a hosszúra nyúlt éjszakai csavargás után kétségbeesetten várja az alutasakos eledelt a tálja mellett. Íme, itt van, ha nem jutott volna még el a fületekig, most megkapjátok tőlem is.
Megy a szörnyülködés a kommenteknél is, meg a Facebookon is, mindenki úgy tesz, mintha nem termelt volna ki minden széria legalább egy „énekes tehetséget”. Nézzük meg, milyen válogatott dallamtalanságokat szabadított ránk a VV az évek folyamán. Csak saját felelősségre kattints a továbbra!
Sok unalmas, sok gagyi, a legvállalhatóbb dalok között pedig első helyen végzett a legvállalhatatlanabb előadó. De legalább Kállay-Saunders András az ötödik lett, és ez a legjobb Eurovíziós szereplésünk Bayer Friderika után, aki 1993-ban lett negyedik helyezett.
Így lehetne összefoglalni az utóbbi évek egyik –szerintem- legunalmasabb Eurovíziós Dalfesztiválját. Pedig ez a szám szerint 59. parádé rendkívül profi és összerakott műsor volt, a műsorvezetők a topon, az átkötők pedig jópofák és humorosak voltak. Csak hát a dalok… Esküszöm, ha nem nyomok be a tévé elé gubbasztás előtt egy tejeskávét, a műsor felénél elalszom. Ami azért egy szórakoztató, zenés műsornál elég gáz. Kevés produkcióra kaptam fel igazán a fejem, amire pedig felkaptam arra is leginkább azért, mert annyira borzalmas volt, mint a franciák bajuszimádó dala, vagy a lengyel leányka csöcsdomborítós hip-hop furcsasága.
Látni akarod a cikket? Kattints most!
Millió orosz belső kamerás felvétel kering szerte a videómegosztókon borulásokról, ütközésekről és mázlista járművezetőkről valamint gyalogosokról. Azt hittük már semmi újat nem tudnak ezek a videók mutatni nekünk, na de megint tévednem kellett. Oroszországban bármi megtörténhet. Még az is, hogy a semmiből tűnik fel egy autó. Tényleg. Honnan a fenéből került ez oda?!
Ha csak egy orosz dashcam vidit nézel meg a héten, ez legyen az!
Egyébként meg, ha valakinek van valami elképzelése, ne tartsa magában, irány a kommentdoboz!
