Itt a tavasz, vége a téli tunyulásnak, sokasodnak a szabadtéri programok a fővárosban és azon kívül is. Ezen a hétvégén az autók szerelmesei különösen sok programból válogathattak; Budapesten szombatra a Totalcar szervezte meg a TV-műsorhoz szükséges felkonfok felvételével egybekötött második Parkoló Parádét, Tökölön gyorsulási verseny, Szentendrén Fiat 500-as találkozó, a Vasúttörténeti Park fűtőházában pedig veterán autó kiállítás várta az érdeklődőket. 

Ha április eleje, akkor itt a nyugati határszélen kihagyhatatlan program Ausztria egyik legnagyobb autós rendezvénye, az immár tizenkét éves Motomotion. A valamikori csilli-villi tuningshow azonban az évek során meglehetősen nagy változáson ment keresztül, így mára már egy igazi szórakoztató program az autók, motorok és még a kis villanyvasutak szerelmeseinek is, nemtől és korosztálytól függetlenül. Azt kell mondjam, ez a tökéletes délutáni autós program a családnak pucér csöcsös lányok és hangos ucc-ucc zene nélkül. És mindössze 5 eurot kell érte fizetni a felnőtteknek, a diákoknak 3,5-öt, a gyerekeknek pedig 12 éves korig ingyenes.

Napok óta négyes metró lázban égett az ország, mindenki úgy örült annak, mint majom a farkának, hogy végre elkészült valami, aminek már évek óta működnie kellene. De ez van, lassan, de biztosan fejlődik a város, csak az a nagy kérdés, hogy ha most így, a választások előtt egy héttel hirtelen készen lett minden, akkor mi is tartott hét évig? Ugyanis 2007-ben már azzal hitegették az egyik ismerősömet, aki akkor volt végzős a Műegyetemen, hogy a diplomaosztóra már a négyes metróval mehetnek. Nos, ez az ismerősöm azóta már rég le is doktorált…

Persze, ne legyünk már ennyire negatívak, mert a négyes vonal bizony nagyon fasza. Bár elsőre kicsit furán húzogattam a szemöldökömet, mikor végignéztem a megállókon. Például az Istennek nem tudtam elképzelni, hogy hogyan oldják meg, hogy egy nyolcvan méteres szerelvény megálljon a Fővám téren, és a Kálvinon is (mikor ez villamossal is rendkívül rövid táv), valamint Újbuda Központnál és a Móriczon is.

De zökkenőmentesen működik a dolog. Legalábbis, én, mint laikus, közlekedésmérnöki tanulmányokkal nem rendelkező egyén, így láttam. Arról nem is beszélve, hogy a megállók nagyon szépek, modernek, bár a jó érzéshez kicsit hozzájárult az is, hogy még mindennek olyan jellegzetes „új szaga” van, és egyébként is az egész most az újdonság erejével hatott. Aztán lassan majd megszokjuk ezt is, az emberek nem fognak rácsodálkozni a díszes homlokzatokra, miközben azt keresik, hogy merrefelé is kell felmenniük, hogy elérjék a kívánt célt.

Egyébként azt még hadd tegyem hozzá, hogy kelenföldi lakos vagyok, ezért külön örülök, hogy ezentúl körülbelül tizenöt perc alatt, kényelmesen eljutok a Keletinél lakó barátnőmhöz. Apropó, Baross tér… Amikor feljőve a metróból megláttam, hogy mi lett a nagy lyuk helyén, komolyan pár percig nem is tudtam megszólalni. Hangulatos (főleg így napsütésben), az embernek igazán kedve szottyan egy kis mélázva sétálgatásra. Ha pedig egy vonatról érkező turista ezt látja meg először a városból, tuti a tökéletes benyomás.

Azt kell, hogy mondjam, well done, most már csak az van hátra, hogy lecseréljék a hármas metró életveszélyes szerelvényeit, és a felszínen a negyven éves, csörgő, zörgő villamosokat. De azt hiszem, erre várhatunk a következő választások előtti két hétig…

The Banshee Chapter. Ez annak a filmnek a címe, ami elsőre nem mozgatott meg igazán, sőt még a trailerből is csupán egy alig közepes szintű áldoksi horrorra asszociáltam, de végül kellemesen csalódtam. Szórakoztatott, elgondolkodtatott, sőt néha még igazán meg is ijedtem egy-egy jeleneten…

Már évek óta nyilvánvaló, hogy a plakátokon és a magazinok lapjain feszítő, tökéletes testű modellek csupán a képzelet szüleményei, hiszen mind tudjuk, hogy a Photosoppal ma már szinte minden hibának tűnő dolgot pár perc alatt el lehet tüntetni. Az internet is erősen felkapta a jelenséget, egyre több olyan videó jelenik meg a megosztókon, amin a retusálás különféle fázisait láthatjuk. Jó múltkor egy ilyen kisfilm kapcsán jutott eszembe az a gondolat, hogy egy ilyen fotóhoz egyáltalán minek modell? Miért nem rajzolnak egyszerűen egy csajt valamiből?

Én tényleg nem gondoltam ezt komolyan, de itt a bizonyíték, hogy manapság egy jó program segítségével, bármiből, bármit tudnak kreálni. Például egy pizzaszeletből egy bikinis csajt. Nem hiszed? Nézd meg a videót! 

„Először a svédet nézd meg, aztán az amerikai változatot. Vagy csak a svédet, ha választanod kell” – adtam a tanácsot ismerőseimnek, mikor az Engedj be! vagy A tetovált lány kapcsán érdeklődtek. Az északiak ugyanis kimondottan jók a komor, feszült hangulat keltésében, és annak fenntartásában, valamint a történetet végig körüllengi valami különös atmoszféra, ami hozzánk, európaiakhoz talán közelebb áll, mint az amerikai verziók erősen hollywoodi filmvilága.

A fent említett dolgok tehát igazak erre a 2013-as dán-svéd-német koprodukcióban készült, Kvinden i buret (magyarra elég szerencsétlenül Nyomtalanulnak fordított) című filmre is, aminek alapjául egy rendkívül sikeres, Jussi Adler- Olsen által írt regény szolgált.

Kis hazánkat ismét szájára vette az internet népe (leginkább az olaszok), köszönhetően egy "ügyes" magyar kamionsofőrnek, akinek sikerült négy kilométert ellenkező irányban közlekednie az A7-es autópályán Olaszországban. A kamionos körökben csak "Szotyi Transznak" becézett cég 38 éves sofőrje bizony már a feljutásért is megküzdött, azonban az igazi meglepetés csak ezután jött. Mind az ő, mind a közlekedők részéről. A rendőrség végül sikeresen leterelgette a belső sávban, néhol 70-80 km/h-val közlekedő, eltévedt kamionost, mielőtt bármiben vagy bárkiben kárt tett volna. A sofőr 2000 és 8000 Euro közötti büntetésre, a jogosítványa bevonására és a jármű lefoglalására számíthat. 

Az esetet egy olasz sofőrkolléga, valamint térfigyelő kamerák is rögzítették, a helyi rendőrség pedig feltöltötte a Youtube-ra. 

Magabiztosság, huncutság, nőies idomok és erotikus kisugárzás. Nem hiába népszerűek még manapság is ezek a pin up stílusban készült fotók, hiszen ezeken a képeken a lányok úgy képesek csábítani, hogy nem mutatnak túl sokat magukból. Azonban azt már régóta tudjuk, hogy a teljes sikerhez nem elég csupán néhány szűk ruhába öltöztetett hölgy, az a biztos, ha megjelenik a fotókon egy-kettő nem éppen hétköznapi benzinfaló is. 

Katt a képre a többi szexi fotóért!

… a falusi internet. Az internet manapság az a dolog, amit az ember minden nap használ. A tizenévesek leginkább a közösségi oldalak nyomkodására, az idősebb korosztály pedig hírolvasásra, ímélezésre vagy munkahelyi dolgokra. Tehát nem mondok nagy hülyeséget, ha azt állítom, hogy manapság már egy internet szolgáltatásnak olyannak kellene lennie, mint a vezetékes víznek vagy a fűtésnek. Ha nincs, akkor felháborodás van. És jogosan…

Mostanában viszonylag sokszor haza kell térnem Budapestről kis falumba, és azzal kell szembesülnöm, hogy a helyi kábeltévé és internet szolgáltató – kiírom, Vidékháló- mindig kitalál valami csodás újítást az előfizetők szórakoztatására. A kábeltévés része engem annyira nem izgat, csak anyukám passog mindig, ha elteszik/kiveszik/átrakják a kedvenc csatornáit, ő meg szegény nem találja őket, mikor este hullafáradtan beesik a fotelbe, és úgy gondolja, kicsit kikapcsolja az agyát a Miami helyszínelőkkel. Arról nem is beszélve, hogy közben február elsejétől az új csatornakiosztás mellé új beállítások is kellettek a digitális csatornákhoz, azt meg mi laikusként csak néztük, mert a feltüntetett segítségnyújtó oldalon található információktól sem lettünk okosabbak, ha pedig felhívtam a szolgáltatót, ők csak annyit mondtak, hova kell kattintani. Köszönjük ezúton is.

A másik dolog a szuper internetünk. Ami, ha működik is, sem az a csúcssebességű dolog, 5/2 Mbps le-és feltöltési sebességgel, ez a legolcsóbb, 3000 forintot fizetünk érte. Igen, akár már a szomszédos megyeszékhelyen, Budapestről nem is beszélve ötször, tízszer gyorsan netet kapsz ugyanennyiért. És még ez is ócska, mert néha meg a megígértnél is sokkal lassúbb, vagy nincs is. Mondjuk, úgy lazán 12 órákat szünetel a szolgáltatás, és nyilván akkor, mikor te épp el akarnál küldeni vagy fel akarnál tölteni valamit, vagy hazahoztad hétvégére a melót. Az ügyfélszolgálatos hölgy kedvesen közli veled, hogy igen, már rajta vannak a kollégák a hiba javításán – mikor már kb 5-6 órája nincs szolgáltatás- de látható eredményt csak másnap 11 órakor veszel észre. Könyörgöm, én nem értek hozzá, de azt nem hiszem el, hogy a mai világban 12 órát vesz igénybe egy probléma elhárítása!

Arról nem is beszélve, hogy az általuk adott modem félévente tönkremegy, és általában pénteken, mikor esély sincs kicseréltetni, mert az önkormányzat hétvégén szünetel. Ha pedig kihívod az emberkét, ami benne van a szolgáltatásban, hogy hozzon egy másikat, az is csak hétfőn délelőtt ér ide, majd közli, hogy ő bizony volt itt szombaton, és úgy látta senki nincs itthon, úgyhogy inkább visszajött hétfő délelőtt. Mert akkor nyilván mindenki otthon ül…

Miért nem váltunk, kérdezhetitek jogosan. Mert nincs lehetőségünk. Ez van, vagy semmi…

A macskákat a kíváncsi és mindenbe belekontárkodni vágyó természetük teszi igazán aranyossá. Ha valami változás van a megszokott környezetben ők egyből ott vannak, szemügyre veszik a dolgokat, megszagolják, kipróbálják, és ha úgy gondolják az az új valami értelmetlen hülyeség, bután néznek rád, hogy te mégis használod. Azonban vannak a lakásban olyan tárgyak, amelyet a cicánk előszeretettel tekint közlekedési eszköznek, vadászterületnek, játéknak vagy épp ádáz ellenségnek. Ezekből jön most egy válogatás, vigyázat, extra cuki videók következnek!