„Tudod, hogy minek nincs értelme? Megmenteni egy halott személy életét.”

Márpedig a film felében ezzel próbálkoznak a főszereplők, majd lassan rájönnek, hogy bizony a dolog ennél sokkal-sokkal bonyolultabb.

Nem tudom, tényleg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek ezen a Doboz-ügyön. Mikor először olvastam, csak nevettem rajta, hiszen a sztori lényege, hogy a lelkes kis aktivista fiúcska a női egyenjogúság élharcosaként benyújtotta panaszát az őt ért állítólagos diszkrimináció miatt.  Aztán csak pilláztam, mikor mindezt a hisztit tényleg komolyan vették, és most tessék, még jön a büntetés is.

Ez most komoly?!

Hiszen tök egyértelmű, hogy a szórakozóhelyek általában ezeket a "nőknek ingyenes" akciókat csak a bevétel növelésére használják. Az ok rendkívül egyszerű (és már évtizedek óta jól bevált):  mivel nőknek ingyenes, vélhetően sok nő fogja választani a helyet a szórakozásra. Ha megy a sok nő, nyilván mennek utánuk a férfiak is, ergo, sok ember lesz a szórakozóhelyen. Ha pedig sok ember van, azok általában többet is költenek.

De én kitaláltam! Le a diszkriminációval a szórakozóhelyeken!

Mindenki fizessen belépőt, és az italozásra is meghatározott szabályok vonatkozzanak. Mivel az említett ügyben ugye kiemelt szerepet kapnak a diákok, ezért mielőtt elfogyasztanának valamit együtt, kötelesek bemutatni egymásnak a diákigazolványukat. Ha mindketten tanulói státuszban vannak, maguk fizetik a saját italaikat. Tanulói jogviszonnyal nem rendelkezők esetében pedig mindig legyen náluk kereseti igazolás az elmúlt három hónapról, hogy tudják igazolni meghívás jogosságát a férfi részéről, mert ha neadjisten a férfi kevesebbet keres (esetleg munkanélküli) már a nőnek kötelessége fizetni a férfi italát! Ezeket persze kirendelt hatóságok figyelik majd, akik a szórakozóhelyeken szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeznek. Aki megszegi a szabályokat, büntetésre számíthat! Akár nő, akár férfi!

Így aztán mindenki boldogan szórakozhat abban a tudatban, hogy senkit nem ér sem pozitív, sem negatív diszkrimináció, ezeket az intézkedéseket pedig lassan vezessék be az éttermekbe, a gyorskajáldákba, sőt a fagyisbódéknál is!

Éljen a Nemzeti Randikommandó!

Szeptemberben költöztem fel egy nyugat-magyarországi megyeszékhelyről ide, Budapestre. Az első dolog, a rengeteg ember, a folyamatos zaj és az állandó rohanás mellett ami feltűnt, hogy mennyi hajléktalannak ad otthont ez a város. Míg otthon névről, arcról ismertük az összes csövest, itt lépten -nyomon megállítottak az aluljáróban, és nem tudtam nem odafigyelni a padlón fekvő, ülő vagy táblát tartó fiatalabb-idősebb emberekre. Aztán lassan megszoktam, hogy a hajléktalanok itt az utcakép részei, gépiesen kerülgetem őket. De így is nehéz teljesen elhatárolódni. 

De most mindennek vége, örülhetek, hiszen elfogadták a rendeletet, miszerint Budapest nagy részéről kitiltják a fedél nélkülieket. Nem, nem örülök. Nem örülök, mert ez nem megoldás. Az nem lehet megoldás, hogy porszívózás helyett fogjuk a koszt, ami elcsúfítja a szobát, és besöpörjük a szőnyeg alá. Mert most ez történik. A hajléktalan problémát nem megoldják, hanem elodázzák. Azért én megkérdezném kedves Tarlós István főpolgármester urat, hogy tud-e mondani hiteles statisztikai adatot arra vonatkozóan, hogy mennyi ember is él fedél nélkül a városában? És, hogy mennyi hajléktalanszálló van, és az hány főt képes befogadni? Mennyi szociális munkás foglalkozik velük? És mennyi pénzt áldoznak arra, hogy a szállók megfelelő módon legyenek felszerelve? Hogy, aki akar, és nincs más lehetősége onnan mehessen dolgozni? Mennyi állami lakás van fenntartva arra, hogy segítse a visszaintegrálódást? Hogy hogyan is működik az, hogy mikor egy család elveszti a megélhetését, aztán a lakhatását, ahelyett, hogy megoldanák a problémájukat, szétszedik a családot, és jobb esetben a gyerekek és az anyjuk anyaotthonba kerülnek, az apa pedig a szállóra, rosszabban pedig a mindenki az utcára? Hogy hányan is lavíroznak a hajléktalanná válás szélén ma Magyarországon?

És még sok-sok ehhez kapcsolódó kérdés. Olyan kérdés, amit mind tüzetesen át kellett volna vizsgálni, mielőtt a fedél nélkülieket egy egyszerű utcakép romboló tényezőnek kiáltják ki. Mert emberek ők is… De az is igaz, hogy közöttük is rengetegféle van, és nyilván nem lehet egy kalap alá venni az alkoholista fetrengőt azzal, aki kézzel készített kis gyertyatartókat árul, vagy zenél az aluljáróban. De jelen esetben most mindez mindegy, mindenkinek mennie kell. Mennie, de hova? Nagy hűhóval, „lesz mindenkinek helye” jelmondatokkal vágnak bele a hajléktalangyűjtésbe. Aztán, mi lesz? Fedél nélküli gettósítás? Zseniális ötlet, tényleg… Sőt, mi lenne, ha magukat az érintetteket is megkérdeznék, mielőtt döntenek?

Talán inkább ezeken kellene gondolkodni, és nem azon, hogy hogyan tüntessék el az aktivistákat a Városházáról. 

66 milliós pályázati támogatásból forgatnak kisfilmeket a "Ne légy áldozat" projekt keretein belül. Májusig 15 kisfilm készül el amelyeknek szereplői az MRFK Bűnmegelőzési Osztályának, illetve társosztályainak munkatársai és azok hozzátartozói, nyugdíjas klubok tagjai, polgárőrök és diákok. 

A prevenció fontos! Ebben a csúnya, gonosz világban bizony meg kell védeni a fiatalokat! Azokat a naiv, ártatlan fiatalokat, akik este tízkor, miután gondosan megírták a matematika leckéjüket, és elmondták az esti imájukat már édesdeden szunyókálnak, hogy aztán reggel kipihenve mehessenek az iskolába. Mert ezek a kisfilmek talán az ehhez hasonló kölyköknek mutathatnak bármi újat, a mai Facebook- generációnak semmiképp sem.

De ugyan, ne legyünk buták!  Mindenki tudja, hogy az a 66 millió forint nem ezekre a kisfilmeknek csak nagyon nagy jóindulattal nevezhető alkotásokra ment el. Hiszen a szereplők nem kerültek semmibe, a kamera egy natúr turistáknak való kézikamera, a vágást megcsinálta a haver a múvimékerrel, forgatókönyvet meg összedobta néhány helyi, pedáns tanítónő. Operatőr meg hangosító, meg hasonló burzsuj dolgok meg csak rongyrázásra valók.

De őszintén, valóban érdemes ilyesmivel foglalkozni 2013-ban? Emlékszem rá, hogy gimiben nekünk is kötelező volt végigülni az unalmas drogprevenciós előadásokat, a szexuális felvilágosító órákról nem is beszélve. Egyhangúak voltak, szájbarágósak, a legtöbb dologgal, amiről pedig szó esett, már évek óta tisztában voltunk. Egyedül annak örültünk, hogy épp elmarad az aktuális töri vagy matek óra, és hogy osztogatnak ingyen betétet, bár legtöbbször abból is olyan fajtát, ami egy elefántnak is nagy lett volna. Biztos csak az maradt…

Lehetne jól csinálni… És lehet, hogy érdemes is lenne. De akkor azt a 66 millió forintot nem valakinek a zsebébe, hanem egy profi csapatnak adni, akik képesek összehozni egy olyan forgatókönyvet, amire tényleg felfigyel a célközönség, és ne adj Isten még el is gondolkoznak rajta. Hiszen a bulizás nem rossz, a munkakeresés sem rossz, de ahelyett, hogy megmondjuk mi nem jó, érdemes lenne megmutatni mi az. Persze a siker így sem garantált, mert a fiatal az csak fiatal, és tudom, divatos szidni „az új generációt”, de ők sem rosszabbak semmivel, mint mi vagy a szüleink voltak ennyi idősen. Ha meg akarjuk szólítani őket, vagy tegyük rendesen, vagy sehogy, de semmiképp se álcázzunk pénzosztogatós projektet jótékony célnak. Főleg ne a rendőrség nevében.

Ugyanis ez…

…nagyon gáz!

De azért nézhetjük ennek is a jó oldalát! Hívjuk át néhány haverunkat, nyissunk meg egy üveg bort (vagy sört, esetleg töményet, kinek mi tetszik), dobjunk be egy instant popcornt a mikróba, és indítsuk el Szabolcs megye amatőr filmeseinek legújabb alkotásait. Higgyétek el, a szórakozás garantált!

… az ötvenhetedik percig. Utána pedig egy szörnyekkel és kergetőzéssel egybekötött agyzsibbasztó összeesküvés elmélet. Tetszett…

American Horror Story – Coven

Az American Horror Story első két évada olyannyira lenyűgözött, hogy már tűkön ülve vártam a harmadikat. Először el sem tudtam képzelni, hogy mit lehet kihozni még a sorozatból, hiszen az első évad kilőtte az összes rémházas-ijesztegetős klisét, a második pedig valami zseniális összessége lett a legőrültebb ötleteknek. A Coven azonban mégis más lesz, megnyugtató, hogy a készítők úgy gondolták felkavarják egy kicsit ezt a vámpírokban és zombikban tocsogó állóvizet, és bevetnek egy napjainkban méltatlanul hanyagolt témát; a boszorkányokat.

Egy új kormányrendelet alapján több ezer ember kerülhet exhumálásra az elkövetkező hónapokban. Az Örök Élet Rehabilitációs Program keretein belül újra átvizsgálásra kerülnek a túl fiatalon, a nem halálos betegségben vagy kisebb balesetekben elhunyt emberek halálának a körülményei, hiszen nagy az esélye annak, hogy csupán a munka világából való kikerülés érdekében választották ezt a megoldást. Különösen nagy figyelmet fordítanak az eljárás során a köztemetettekre, és ha úgy látják, az illető jogtalanul vette igénybe a szolgáltatást, akár vissza is fizettethetik a költségek maximum 70 százalékát, amelyet a fizetésből fognak levonni.

„Olyan nincs Magyarországon, hogy egy fiatal, munkaképes ember csak úgy meghaljon!” – mondta a kormányszóvívő a hétfőn tartott sajtótájékoztatón – „Célunk, hogy megmutassuk a magyar embereknek, nem érdekük meghalni, hiszen olyan nagy a munkaerőpiac felvevőképessége, hogy minden egyes dolgos kézre nagy szükség van.”

A program persze biztosít egy pár hónapos átállási időt, ezalatt a frissen feltámasztottak a munkaügyi központokban részt vehetnek egy úgynevezett Visszaszoktató Rendszerben, ahol megtanítják nekik, hogy hogyan kell önéletrajzot írni, hogyan viselkedjenek egy állásinterjún, és hogyan lehetnek ismét hasznos tagjai a társadalomnak. A program természetesen nem csak az életre keltettnek, hanem a munkáltatóknak is jó, hiszen addig jelentős kedvezményekkel foglalkoztathatják az élőholtat, amíg az végleg szét nem rohad.

Őszintén megmondva, engem sosem tudtak igazán lekötni sem a szuperhős képregények, sem a filmek. Persze, a látvány miatt azért beültem a Vasember trilógiára vagy Az acélemberre, és jól is szórakoztam, de ezek már egy kicsit „felnőttesített” változatai a tipikus furcsa ruhában, valamilyen szuperképességgel (vagy elég pénzzel) a markunkban "megmutatjuk, hogy mi vagyunk a város megmentői"- alapkoncepciónak. Képregényekben inkább Frank Miller öldöklős, abszurd, nem túl szégyenlős bombanőkkel, és a végletekig elszánt főhősökkel teli világa jött be jobban.

Ezért bírtam anno a Kick-Ass című filmet is, aminek a furcsa tinisztoris bája mögül egy igazi pörgős, vérben tocsogó, pszichopata movie mászott elő. Szerintem zseniális kettősséget adott a dolognak a fiú naivitása, akaratereje, ezzel együtt járó infantilizmusa, és a másik oldal által képviselt kétszemélyes apa-lánya gyilkolóosztag, akik játszi könnyedséggel képesek kinyírni egy egész drogkartellt. Kick-Ass, az önjelölt jútúbsztárrá váló amatőr szuperhős egy véletlen folytán összeakad a párossal, így aztán bonyodalom, bonyodalmat szül, közben kibontakozik még  egy szerelmi szál is. Én nem vagyok oda a romantikus dolgokért, de itt még ez is működött, és el is mosolyodtam, mikor az annyi szenvedésen átesett esetlen tinifiú végre megkapta álmai asszonyát. Ebben a filmben minden működött. Összeállt az egész, nem lógtak ki részek, az akciójelenetek pörögtek, a 12 éves kis gyilkológépnek valami eszméletlen szövegeket adtak a szájába, megvolt a humor, és még egy kis fricska is jutott a médiának. Nagyon jól szórakoztam a filmen, és bármikor megnézném újra.

Aztán elkövettem egy hibát; az első rész után közvetlenül álltam neki a másodiknak. Már az első húsz perc után láttam, hogy ez bizony nem az. Nem tudták hozni a színvonalat.

... parkoló nincs.

- Hát ez innen nem fog magától elmenni!

- De mi meg tőle nem tudunk! Toljuk odébb!

- Nem megy…

- Akkor törjük fel!

Ez a kis párbeszéd, akármilyen furcsán is hangzik, szó szerint így zajlott le. Az indulat nem is volt alaptalan a felek részéről, ugyanis egy egész parkolót sikerült bedugítania egy ügyesen letett személygépjárműnek. A tulaj biztosan örülhetett, hogy még talált egy helyet a zsúfolt parkolóban, csak azt nem vette észre, hogy éppen az egyetlen (immár egyetlen, mert a másikat egy hasonlóan figyelmes autós zárta el) kijáratot sikerült eltorlaszolnia. Dudáltak, anyáztak… Legjobb karneváli program, tényleg…

Ugyanis igen, ezen a hétvégén zajlott nálunk a Savaria Történelmi Karnevál, Szombathely kulturális fesztiválja, ahol nappal gladiátorokat meg különféle harci bemutatókat lehet nézni, este meg fáklyás felvonulást, Rúzsa Magdit, meg tógába öltözött részegeket, ahogy a Borok Utcája felé (vagy felől) közlekedve próbálnak maguknak utat törni valamelyik Toi-Toi WC vagy bokor irányába. Ilyenkor az egész Fő teret és a környező utcákat is lezárják, hiszen kell a hely a méregdrágán fakardokat, köcsögöket és langallót áruló sátraknak, no meg az egymást taposó embereknek. Ez a lezárás azonban komoly gondokat szül, hiszen a nép olyan, hogy véletlenül sem szállna buszra, ha nem muszáj, és inkább a város széléről beautózik, és jól meglepődik, hogy nem talál helyet.

Mert parkolóhely az nincs.

És ez évek óta óriási probléma. Egymás hegyén- hátán, a zöldterületeken, a járdákon, vagy akárhol, ahol elfér egy autó (még ha  útban is van) képesek nyugodt szívvel letenni a járgányt. Persze, mi mást is tehetne, ha már eljött ideáig, későn, és már nincs hely, több kilométert meg nem akar sétálni.

Kéretlen javaslatok Koczytól:

• Indítsanak a környékbeli falvakból gyakrabban buszokat ebben a pár napban, és legyen egy éjszakai járat is, hogy haza tudjanak menni az emberek, ha kikarneválozták magukat a hajnali órákra.
• Állítsanak őrt a parkolókhoz, aki jelzi, ha megtelt a hely, és szól az „ügyeskedőknek”, ha valami nem oké.
• Lehessen foglalni előre parkolóhelyet, nem is kell, hogy fizetős legyen a szolgáltatás. Kap az ember egy visszaigazolót, azt viszi, és megmutatja a parkoló bejáratánál. Persze limitálva lennének a dolgok.
• Zárjanak le még pár utcát, és használják azokat ideiglenes parkolónak, azokra az órákra, amikor nagyobb a tömeg (pl. a felvonulás előtt)

Mert ez így nem állapot, és az senkinek sem előnyös, ha az ember előbb jól felhúzza magát, majd utána próbálkozik azzal, hogy szórakozzon. Annak még sosem lett jó vége…

„Erzsébet megkérdezte mekkora kockázatot vállalok ezzel a műsorral, az legyen az én bajom. Amit én csinálok, az illegális” – ragadta meg a figyelmemet a vasárnap délelőtti szokásos kóválygásom közben ez az akaratlan önvallomás. Természetesen mi más ment volna a háttérzajnak hagyott tévében, mint az egyik kereskedelmi csatorna több, mint egy órásra húzott jósműsora. Persze ebben a kiragadott foszlányban a mágus nem a pénzkereső tevékenységére, hanem annak milyenségére utalt; olyan varázslatot végez ugyanis, amit nálunk BETILTOTTAK!

Nos, én ezt az egész mágusos-varázslós hacacárét betiltanám…

Persze, már régóta téma, hogy mi is van ezzel a műsornak csúfolt dologgal, ami mára már egész iparággá nőtte ki magát. A képernyőn való bohóckodás mellett elérhetőek a neten, és a lottózókban is láttam már feltűnni Astro.TV nevű sorsjegyeket. És ezeket az „alkotók” szépen össze is kapcsolják. Hiszen a műsorba betelefonálókat arra buzdítják, hogy sorsjegyet vegyenek, így anyagi gondjaik egyből megoldódnak, mivel milliókat nyerhetnek, vagy átkapcsolják őket egy másik „kollégához”, aki felerősíti az energiát, ők meg gombolják le a percdíjat. Egyébként is azzal hitegetik az embereket, hogy mindenféle energiabefektetés nélkül, csupán azzal, hogy betelefonálnak és bemondják a keresztnevüket és a születési dátumukat, biztos bevételhez juthatnak csupán néhány napon belül. Dolgozni nem kell, jönni fog a szerencse, ne aggódjunk, mert az élet csak így működik. Hipp-hopp érkezik is a pénz, miután egy pszichopata tekintetű dilinyós integetett egy gyertya fölött. Komolyan, van aki bedől ennek? Van, aki ettől vár bármiféle megoldást?

Hát van…

„Mindjárt felteszem Ildikót a felenergetizált szelvényre.”

„Alexander Mágus, én hallottam már többször is az ön adásában mondták már, hogy nagyobb összeget is nyertek, vagy bármi más módon hozzájutottak. Nálam az a probléma, hogy nagyon nagy összegre lenne szükségem ahhoz, hogy ki tudjak mászni ebből a mély árokból, amiben pénzügyileg sajnos most vagyok, 10 millió forintra lenne szükségem” – mondja el-elcsukló hangon a delikvens. 

„Marika drága, megmondom én önnek őszintén, én magamtól nem mernék ilyen összeget bevállalni, megnézem a kártyából, ki is fújom a lapokat, hogy tudok-e, eleve a gyorsítógyertya miatt biztos, hogy pénzhez jut, ez nem kérdés, 10 millió forint, na nézzük! Marika drága, garanciát tudok rá vállalni, itt van benne! – mutatja fel a kártyalapot a fekete-fehérbe öltözött fickó.

Garanciát? És ha nem jön be? Hol lehet reklamálni?

És ezzel nincs is vége, mert a műsoridő végéhez közeledve egyre nagyobb összegeket GARANTÁLT, és mondta biztosra, hogy az a valaki több tízmilliós nagyságrendű pénzekhez fog jutni.

Egyszerűen nem bírom felfogni, 2013-ban hogy engedhetnek meg ekkora néphülyítést. Persze, mondhatjuk, hogy mindenki a saját akaratából telefonál, és arra költ el több ezer forintot, amire akar, de akkor ezen az elven visszavonhatnák a zéró toleranciát is. Mindenki döntse el, hogy iszik vagy nem vezetés előtt/után/közben, de ha ittasan balesetet okoz, zárják évekre börtönbe. Nem volna sokkal egyszerűbb?