Már az előző posztban kifejtettem, hogy autóvásárlásban mennyire nem szeretnék a racionalitások embere lenni. Ez nem is változott a keresés folyamán, bár a hitem néha erősen megingott egy-egy „keveset futott”, „szépen megjavított”, „jó az csak spéci módon nyílik” és „törésmentes külföldről behozott” autó láttán. Biztos voltam abban, hogy kompromisszumot kell kötnöm. Vagy nem abban a színben, vagy nem annyi ajtóval, vagy nem annyi lóerővel fogok autót találni, mint azt elterveztem. Mindegyikben képes lettem volna engedni, és majdnem meg is tettem, de a kiválasztott járművet elvitték az orrom elől. Akkor mérges voltam, de most már tudom, hogy ennek így kellett lennie.

Ezen a hétvégén nem unatkozott a régi járművek iránt rajongó nagyközönség Budapesten és környékén, sokszínű és változatos programok várták a látogatókat szombaton és vasárnap is. Szombaton a Premier Outlet Center parkolójában gyűltek össze a veterán járművek, Csepelen mindkét nap megtekinthető volt a Retropartizánok kiállítása, vasárnap pedig nem csak a földi, hanem a légi járművek is megmutatták magukat a Budaörsi Repülőtéren.

A Goldtimer Alapítvány által szervezett Légi és Földi Oldtimer Parádé már egy több éve futó és nagy érdeklődésre számot tartó rendezvény, ahol a nagyközönség a levegőben is kipróbálhatja a Li-2, Kánya, Po-2,Cimbora és Cessna repülőgépeket, a forgószárnyasok kedvelői pedig R-44-es helikopterrel repülhetnek. Aki pedig a földön maradna inkább, annak is van látnivaló bőven, ugyanis a kiállított repülőgépek, katonai járművek és különleges régi autók bőven szolgáltatnak okot a nézelődésre. A rendezvény könnyed, barátságos hangulata egyből magával ragadja az embert; a füves placcon gyerekek szaladgálnak vidáman, apukák fotózkodnak Ferrarival, fiatalok piknikeznek egy-egy veterán busz vagy teherautó árnyékában, miközben figyelik a fel-és leszálló repülőket, helikoptereket. De azt hiszem, szóban nem is igazán lehet mindezt kifejezni, jöjjenek a képek. 

A rendezvény tehát tökéletesen ötvözi a családi szórakozást az aktív pihenéssel úgy, hogy kicsik és nagyok egyaránt jól érzik magukat. A repülés szerelmeseinek egy paradicsom, de az autórajongók is találnak csemegéznivalót. Bátran ajánlom mindenkinek!

Figyelem! Kissé emocionális és helyenként mindenféle racionalitást nélkülöző poszt következik. Aki az ilyesmit nem bírja, kérem hagyja el az oldalt! Köszönöm.

Nyár eleje volt. Az a tipikus kissé hűvös, esős nyár eleje, amikor reggel még szükség van a dzsekidre, délutánra viszont már úgy leizzadsz, hogy a virágmintás blúzodat is inkább bikinire cserélnéd. Egy ilyen napon álltam ledöbbenve és szótlanul az első sokktól az autófényező udvarán, miután a szakember csupán néhány egyszerű mozdulattal szinte lefejtette az autóm hátsó sárvédőjét. Szétrohadt az egész.

Tehetnék ki csokitojást, hímes tojást, szépen megterített asztalt kaláccsal meg sonkával, egy cuki fotót egy aranyos nyusziról vagy bármit, ami tipikusan a húsvétot szimbolizálja. Azonban nem ezt fogom tenni, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg ilyennel találkoztatok az elmúlt másfél napban. 

Csináltam viszont egy kis gyűjtést a legismertebb kereső és a Pinterest segítségével olyan képekből, amik biztosan nem jönnek veled szembe minden második Facebook -posztban. Íme néhány zavarba ejtően furcsa vagy szexis fotó a '20-astól az '50-es évekig, amiken nőket öltöztettek be nyúl jelmezbe vagy barátkoztattak össze néhány fénykép erejéig ezzel a kedves kis rágcsálóval. 

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Végre eljött a nap, amelyre a Magyar Polgárok oly régóta vártak! Elindult a Nemzeti Hírcsatorna, ahol a kedves néző korrekt tájékoztatást és szórakoztató hírműsorokat kapott, fél órás Híradóval, rengeteg élő kapcsolással, és húsz percenként időjárás jelentéssel.

A felkészült műsorvezetők lankadatlan lelkesedéssel vitték végig ezt a meglehetősen fárasztó napot, mosolyogva és a legnagyobb profizmussal kezeltek minden hirtelen felmerülő problémát. Mert ugye melyik próbanapon ne fordulna elő olyan gikszer, hogy nem sikerül az élő kapcsolás, nincsen hang, eltűnik a kép, a helyszíni tudósító zavarában elfelejt beszélni, értelmetlenek a mondatai, remeg a keze, nem néz a kamerába, vagy elfelejti, hogy épp adásban van, és a kapcsolásnál a telefonját nyomkodja. Előfordul, hogy csúszik a kép, a hang, vagy rossz a vágás, esetleg ugyanazt a félmondatokkal válaszolgató alanyt faggatják minden blokkban.

Nem érdemes mindezeket az apró semmiségeket felróni a csatornának, hiszen a médiafogyasztó igazán színvonalas, és sokrétű médiatartalommal találkozhatott. Minden fél órában megtudta, hogy Orbán Viktor Miniszterelnök Úr mit gondol a demokráciáról és a szabadságról, mennyi Fidesz szimpatizáns vett részt az ünnepségeken. Megnézhette, hogy ki kapott Kossuth- díjat, hogy Gyurcsány Ferenc nem volt túl jó véleménnyel az új hírcsatorna színvonaláról, vagy hogy milyen nagy hévvel ünneplik március 15.-ét a külhoni magyarok. Mindezeket folyamatos körkapcsolás is kísérte, minden Magyarországon belüli, és azon kívüli megemlékezésről élőben kaptuk a tudósítást. És akkor még nem is említettem azt a rendkívül modern és humoros kis filmecskét, amiben bemutatják az új csatorna születését (magának a csatornának a narrálásában) az idea megszületésétől a megvalósításig. Hihetetlen ötletesség, a csatorna ma újraírta az infotainment fogalmát!

Úgy tűnik, ismét jó helyre került ez a nyolcvan milliárd a közpénzből!

A minap Drága Kormányunk újabb intézkedést hozott. Megszünteti azokat a szakokat, amikről úgy gondolja felesleges, és semmi haszna nincs belőle a Magyar Társadalomnak. Mindezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a statisztikákat, a diplomás pályakövetési rendszer és a KSH adatait. Meglepődtem? A legkisebb mértékig sem…

Az intézkedés legnagyobb vesztese a még mindig slágerszaknak számító, habár már így is lassan csak önköltséges formában működő kommunikáció-és médiatudomány alapszak. Ami egyértelműen vonja maga után a mesterképzés megszüntetését is, hiszen nyilvánvaló okok miatt a legtöbben erről a BA-ról jelentkeznek MA képzésre. Most biztosan sokan csak legyintenek, hiszen a kommunikáció szakot az évek folyamán sikerült a „büfészintre” degradálni. Köszönhető mindez annak, hogy aki nem tudta mit kezdjen magával, nem volt szakmája, viszont az érettségi pontokból összekapart 240-et, és ki tudott fizetni százötven-kétszázezer (igen, volt olyan intézmény, ahol ez számított a legolcsóbb képzésnek) forintot félévenként, az ezt jelölte meg, hiszen azt hallotta, hogy ezt a szakot bárki képes elvégezni. Sajnos ez igaz is. Rengeteg olyan kapott diplomát (vagy oklevelet a nyelvvizsga hiányában), akinek bizony a kommunikációs szakma közelébe sem szabadott volna mennie. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy az ilyen fiatalok nagy része nem is a szakmában dolgozik, ha dolgozik egyáltalán. Azonban itt jön a kérdés, hogy akkor miért engedték ezt a főiskolák, egyetemek? A pénz és az emberszám miatt. Például Szombathelyen volt olyan évfolyam, ahol állami támogatott képzésre csupán hét embert vettek fel, a szakra viszont negyvenen jártak.

A kommunikáció szakkal ezen felül az a baj, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs róla, hogy mi is az pontosan. Kommunikálni mindenki tud, nem? Tény, az emberek sokféleképp kommunikálnak, nap, mint nap, egymással, szóban, írásban, mutogatással, de ez csupán egy része ennek az egésznek. A klasszikus kommunikáció-és médiatudományi alapismeretek mellett tanulnak a hallgatók szociológiát, pszichológiát, meggyőzést, különféle hatáselméleteket, kérdőívkészítés, kiértékelést, és még sorolhatnám. A végzett hallgató nem csupán újságíró, tévés vagy rádiós szakember lehet, hanem a valóban rátermett kommunikáció szakon végzettek például jól boldogulhatnak egy multicég kommunikációs osztályán (vállalati kommunikáció, marketing) vagy akár a HR szakmában is. Ugyanúgy ott vannak a gazdaságban, ahogy egy mérnök, vagy egy kétkezi melós. De hogy mást ne mondjak, a közszférában is szükség van rájuk, a különféle hivataloknak külön sajtó és kommunikációs osztályuk van. És helyben is vagyunk. Felröppent ugyanis a hír, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem átvenné a kommunikációoktatást. Csak ott lehetne tanulni, nagy valószínűséggel csak azt, amit a kormány jónak lát, hogy aztán jól betanult módon vihessék tovább a magvas gondolatokat. Milyen jó lesz, ugye?

A kommunikációs képzés ebben a formában tényleg nem a legjobb, de a megszüntetése nem megoldás. Felvételit kellene tartani már az alapképzésnél, ugyanúgy, ahogy a mesterképzések esetében. Írásbeli felvételi, és szóbeli elbeszélgetés, esetleg beadott vizsgaanyagok. Már az elején ki lehetne szűrni azokat, akik egy mondatot nem tudnak helyesen leírni, vagy képtelenek idegen emberekkel értelmesen kommunikálni. Így valóban csak az kerülne be a képzésre, akiből később jó kommunikációs szakember válik majd. Mert attól még az, aki nem érti a matematikát, vagy nem érdekli az informatika, nem fog csak azért mérnöki pályára jelentkezni, mert abból van most hiány.

Én tipikusan az a fajta médiafogyasztó vagyok, aki specifikusan válogat a tartalmak között, nem ragadok ott egy török szappanopera vagy a Való Világ előtt. Egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy lesz egy olyan műsor, ami engem érdekelhet, műfaját tekintve talkshow, de betegségekről beszélgetnek benne közérthető módon, betegek és orvosok részvételével. A javasolt adásban a Crohn –betegségről esett szó.

Na, de hogyan? Borzasztóan. Ettől a műsortól sem az nem lett tájékozottabb, aki nem hallott még erről a betegségről, sem az, aki ebben szenved. Én az utóbbi kategóriába tartozom, bár igazán nem is tudom mire vélni a dolgot, hiszen a colitist ulcerosat, mint -ahogy az orvosom fogalmazott- a Crohn-betegség kistestvérét meg sem említik, holott a tünetek nagyon hasonlóak, a különbség csupán annyi, hogy máshol helyezkedik el a gyulladás és a fekélyes rész. Míg a Crohn-betegség a tápcsatorna bármelyik részét érintheti, a beteg és egészséges bálszakaszok váltakozásával, a colitis csupán a vastagbelet támadja meg. Viszont utóbbinál összefüggő a gyulladt felület. És ez kötődik is a másik problémámhoz. A hölgy, akit behívtak azt állította, hogy a vastagbél utolsó tíz centije érintett. Akkor lehetséges, hogy ő nem is Crohnos, hanem colitises. Egyébként már magában az furcsa, hogy az első betegséges posztom révén megismert, ilyen kórban szenvedő emberek közül hirtelen fel tudnék sorolni hatot- hetet, akiknek ennél sokkal súlyosabb tünetei voltak. A behívott hölgy pedig inkább hálát adhatna az égnek, hogy nem voltak olyan súlyos, kellemetlen és a mindennapi életét megnehezítő tünetei, mint a betegek nagyon nagy hányadának. Ehelyett inkább osztotta az észt a paleo életmódról, aminek a segítségével MEG LEHET GYÓGYULNI. Na jó, érdemes tisztázni valamit. Autoimmun betegségből nem lehet meggyógyulni. Hogy mi az autoimmun betegség? Még valami, amiről nem esett szó ebben az ismeretterjesztő műsorban, pedig jó lett volna tisztázni, hogy egy olyan dologról beszélünk, aminek révén a szervezet a saját „részeit” idegennek értékeli, és megtámadja. A gyógyszerek abban segítenek, hogy ne lépjen fel immunreakció. Szóval, ha ő valóban Crohn-beteg, akkor meggyógyulni nem fog, maximum tünetmentes lehet, akár gyógyszer nélkül is, megfelelő étrend mellett. Ami nem feltétlenül a paleo. Az orvosok azt javasolják, hogy mindenki tapasztalja ki, hogy mi az, ami számára megfelelő, ami neki jól esik, hiszen lehet, hogy van, aki bírja például a magokat, van, aki pedig egyáltalán nem. Persze vannak olyan szabályok, amiket érdemes betartani, de mivel nem vagyunk egyformák, van, aki meg bírja enni a szalonnás tojást, és semmi baja, más egy napig a WC-n ül tőle. Ezért vezetünk sokan étkezési naplót, amibe felírjuk, hogy mit ettünk és az milyen reakciót váltott ki. Ha valami nem esett jól, akkor azt mellőzzük a továbbiakban. Arról nem is beszélve, hogy ehhez a betegséghez nagyon gyakran társul ételintolerancia is, gyakori a laktózérzékenység.

És akkor olyanokról egyáltalán nem is esett szó, hogy akár műtétre is szükség lehet, vagy akinél nincs más megoldás, az sztómát kap, helyette mindenki vigyorgott, és úgy beszélt erről az egészről, mintha egy könnyű megfázásról és a citromos teás gyógymódról tartottak volna bemutatót. Dr. Tóth, köszönjük szépen…

Az adás ezen a linken elérhető, az ominózus rész 23:40-nél kezdődik. 

Mivel jómagam is nagy macskarajongó vagyok, és a blog egyébként is foglalkozik macskás tartalommal, szinte kötelességemnek érzem, hogy egy poszttal tisztelegjek a Macskák Világnapja előtt, ami -  ha valaki nem tudná - a mai napon van. Korábban volt már szó a blogon a macskatartásról, különféle macskafajtákról, rosszalkodó, az internet által felkapott cicusokról és még rajzolt macskáról is.

Most összeszedtem nektek hat olyan Youtube- csatornát, ahol ezeké a nyávogó, doromboló szőrgombócoké a főszerep.

„A kis geci, rohadjon meg ott ahol van!” – hallgattam egy szép vasárnap reggel fél nyolckor a szomszéd Józsi bácsit, aki megdöbbenve tapasztalta, hogy az a mocskos patkány, aki már legalább egy hónapja bujkál a garázsban, és mindeddig ellenállt a támadásoknak, most szétrágta az újonnan vásárolt nyolc éves Suzuki Swiftje benzincsövét. Józsi bácsi tök jogosan volt mérges, és megérthető az is, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti a hívatlan vendéget, aki nemhogy elfogyasztja a télire félrerakott krumplit, még az értéktárgyakban is kárt tesz.

De egy Simicska kaliberű ember megteheti-e, hogy összevissza „gecizik” a médiában, úgy, hogy láthatóan azért teszi, mert jelenleg nem az ő kénye-kedve szerint alakulnak a dolgok. Ez mondjuk a tényen nem változtat, hogy az emberek egyre nagyobb része gondolja azt, hogy Orbán Viktor és az egész bandája valóban geci, ezért is éljeneznek sokan, hogy végre valaki nyíltan ki merte ezt mondani. Csak azt felejtik el, hogy Simicska Közgép Lajos csupán Orbán Viktorral való baráti viszonya miatt nyert meg minden közbeszerzést az elmúlt években. Az pedig, hogy a baráti viszonyok a Fidesz háza táján mennyire alapulnak valóban barátságon, és mennyire a pénzen, ez a sztori tökéletesen megmutatja.

Az eddig is tiszta volt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz egyeduralmát nem a baloldal fogja megtörni, de azért egy ilyen hirtelen és heves kirohanásra senki nem számított. Nem voltak előre megírt, átnézett szövegek, szofisztikált, bújtatott kijelentések, csak a nyers valóság. Erre kapta fel mindenki a fejét, és ettől váltak Simicska mondatai már most olyan szállóigévé, amit még több év múlva is ismételgetni fognak. Sőt, olyan kijelentések is napvilágot láttak, amik egyértelműen azt bizonyítják, hogy Orbán Viktor semmitől sem riad vissza, hogyha a hatalma megtartása a cél. „Kinyírnak, lelőnek, elüt egy autó.” Persze ezt a meglehetősen erős vádat később több-kevesebb sikerrel próbálta kozmetikázni. Ha belegondolunk Simicska kirohanása nem is volt olyan váratlan, csak most telt be nála a pohár, és szánta rá magát arra, hogy egyértelműen elhatárolódjon az Orbán Viktor által terjesztett nézetektől.

Úgy tűnik, Viktor kezéből kezd kicsúszni az irányítás, és azért, hogy a bevételeket megtartsa, még arra is képes, hogy (mivel a nép bal kezét már jobban nem tudja szorongatni), beleharap a jobba is. Vajon arra számított, hogy ez a kéz legalább annyira erős, mint a sajátja?

Az ember élőlény, az élőlényeknél pedig megeshet, hogy zavar lép fel a működésükben. Azonban arra törekszik, hogy ezt a zavart minél előbb elhárítsa, és élhesse tovább az életét. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, főleg úgy nem, hogyha azok, akiknek segíteniük kéne, nem teszik ezt meg. Az élőlény pedig elkezd szépen lassan, de biztosan egyre inkább belefáradni a végeláthatatlan procedúrába. 

Én ma voltam béltükrözésen. Colitis ulcerosat, azaz fekélyes bélgyulladást diagnosztizáltak nálam. Tudom jól, hogy az emésztéssel kapcsolatos dolgok még mindig tabunak számítanak, én viszont most kendőzetlenül le fogok írni mindent mind a szenvedéseimről, mind arról, hogyan jártam több, mint másfél évig orvosról orvosra ugyanazokkal a folyamatosan súlyosbodó panaszokkal, teljesen hiába.